VEZÉRCZIKK. (Szelid tortura)
VEZÉRCZIKK. (Szelid tortura)
Biztos kútfőből értjük, hogy a’ büntető rendszer ügyében kiküldött országos választmány a’ jövő ősszel fog egybegyülni; addig a’ roppant fontosságú munkához minden szükséges előzvények, büntetési statisticai adatok ’s a’ t. gyüjtetnek. Ugy tetszik Sieyes mondotta egy koron: „személye” a’ büntető törvénykezésnél általában, de különösen a’ vállatásoknál, nyomozásoknál még gyakran olly becstelen „dolognak” tekinteték igen sok helyütt, hogy a’ kinek néhány éveken át az ügyek gyakorlatába betekinteni engedtetett, lehetetlen volt a’ szánakozásnak azon nemét nem éreznie, melly az embert pirulni készteti, mert ne vallja bár meg enmagának is, homályos sejtéskint érzi magát részesnek hibában ’s bűnben, melly a’ nemzeté. – Im egyet a’ sokak közül. A’ kinfaggatás (torura) az 1791: 42. t. czikkelyben eltörültetett, ’s némi nemes önérzettel szabad emlegetnünk, hogy az emberi nem imez ördögbélyegét hamarabb törlé el a’ magyar, mint némelly nemzetek, mellyek magokat a’ civilisátio kengyelfutóinak tekintgetik; sőt némi nemes önérzettel szabad emlitenünk, hogy a’ kinvallatás e’ honban világos törvény által sanctionálva soha sem is volt* Nemzetünk, a’ mióta lételéről tanúságot teszneká a’ történetek, mindenkoron szabad alkotmánnyal biró nemzet volt. Szabad nemzetnek pedig a’ nyilvános vádpör mindenhol és minden időben jelleméhez tartozott. Göröghon, Roma ’s a’ hajdankori germánok mást nem ismertek. Angolhon, Éjszakamerika, Franczhon a’ revolutio óta. Németalföld, Svéd ’s Norvég ország mást nem ismernek. Nyilvános vádpör mellett pedig kinvallatásról szó sem lehete. A’ tortura csak azután csúszott be, miután a’ faggatópör (processus inquisitorius) ellentétben a’ vádpörrel (processus accusatorius) legelőbb is az egyházi jog ’s biróság utján embertelen czélok embertelen eszköze gyanánt életbe jött, utóbb az ököltörvényes középkor feudalis zsarnoksága által századokon át megőríztetett. Nálunk is nagy szerepet játszott e’ változás a’ gyakorlati életben; de a’ régi jog és szabadság emlékezete megóvott a’ szenytől legalább hogy törvényeink ez átalakulásra felütnék a’ törvényszentség bélyegét. Ezért nem sanctionálták soha törvényeink a’ kinvallatást, mert soha sem sanctionálták a’ vallatópört. Azonban fájdalom, mi a’ szokás rabjai vagyunk. Szokás közta be minda’ kettőt törvényen kivűl, szokás tartja fel az elsőt törvénytilalom ellen, mert szokás tartja fel a’ másodikat törvényen kül mai napiglan, de csak a’ nemetlenekre nézve, mert a’ nemesség sokkal jobban átlátta a’ faggatópör baloldalait, mintsem hogy attóli mentségét fel nem tartaná. Nagy szó a’ mit mondunk uraim de való ’s igaz. A’ kinvallatásról igy szól a’ törvény: szünjék meg mindenütt, egyátalában; mert nem alkalmas eszköz valóságot kipuhatolni, ’s büntetés inkább, hogy sem nyomozás. És még is mondani merjük, ’s óhajtva de nem remélve czáfolatot, merjük mondani: a’ tortura él, és uralkodik csanem mindenütt az egész honban. Nem akarjuk mondani, hogy mindenütt, kivétel nélkül; de ha van megye, a’ melly tisztviselőiről le az utolsó csendbiztossig, ki azon tekintetnél fogva, mellyet a’ tiszteletbeli esküdtség nyujt, a’ zsiványüzésben neki bevűlt csendbiztosi keblet ülteti esküdti minőségben a’ vallató asztalhoz; ha van megye, melly minden tisztviselőiről, még ezekről is jót mer állani, hogy vallatásra kínt nem használnak, ha van illy megye, övé a’ dicsőség, hogy életet bírt adni a’ gondolatnak, mellyet igazság ’s emberiség érzete ötven év előtt már törvénybe tön. – Vagy rágalom talán a’ mit mondottunk; mert hiszen a’ kinkamarák eltüntek szemeink elől, nem látjuk Procrustes nyoszoláit, a’ vas csizmákat lábszár feszítő ékeivel, az idegszaggató horgokat, ’s tagnyujtósztatás kincsavarjait. – Ezek igen is eltüntek. De hát a’ bot ’s korbács, melly olly lármás szerepet játszik a’ vallatásoknál, mellynek már csak jelenléte is a’ vallatott háta mögött egy olly individuum kezeiben, minőket egy külföldi „inquisitor” (legyen nagy vagy kicsin) makacs hazudságot vél észre venni, egyetlen szemhunyoritásra a’ vallatottnak válla közé repül, vagy épen kün a’ deresen űzi hatalmát a’ „számlálatlan” tizenkettőig; néha egy napon töször hatszor is; hát az a’ kötél, mellyel karjait hátra szorítják a’ vallatottnak, ’s minden tagadó szónál szorosabban, mig kidüllyednek kíntól szemei, ’s arczán kékülnek a’ duzzadt erek; hát a’ „bakbahúzás guzsbakötés” ismeretes jelenetei; és imitt amott (bárha gyérebben, de még is tudnánk példát mondani) az a’ csavaros kis aczélgyürű, mellybe a’ két hüvelykujat szokták szorítani, ’s ha nemmet mond a’ vallatott, egy kis szelíd csavarítással pokolbeli kínt üznek tagjaiba; mindez uraim, nem kínfaggatás? És van e’ valaki a’ megyéknek városi ’s vérhatalmat üző földesuri hatóságoknak gyakorlati életét ismerő, a’ ki mondhatná, hogy e’ szörnyü rajzban csak egy vonás is nagyitottan áll? van e a’ tapasztaltabbak között valaki, a’ ki egykét borzató eseményre ne emlékeznék, mellyett illynemü kínzástalan vallatások okoztak? oh mi magunk is tudnánk iszonyatos dolgokat beszélleni olly bünök felül, mellyek nem történtek; gyilkosságokról, mellyeknél a’ meggyilkolt messzetávol volt; rablásokról, miket mások követtek el, mit azonban mind magokra vallottak az ártatlan szenvedők, mert korbács, kötés, és a’ guzs, hatalmas igazságpuhatoló eszközök. De vannak talán, kik azt felelik: „Ez nem tortura, ez olly szükséges eszköz, melly nélkül a’ vétkest vallomásra birni tiz eset közül nyolczszor nem lehet.” Értjük uraim: van igen is különbség e’ között és a’ torura között. A’ torturánál 50gondosan kidolgozott föltétetelek ’s eljárási formák lágyították a’ barbárságot, ’s különösen az, hogyha kibírta állami a’ kínt, azonnal szabadon bocsáttatott. De itt a’ vallatószoba magányában szemközt a’ vallatóval, kinél az emberi kebel indulatait néha különös körülmény felingerlé; néha a’ vallatás eredménytelen folyama szenvedélyig emelé; néha az ügyes vallatói „renommée” (mert ember keblében sokféle hiuság van) egy eredeménytelen vallatában dicsőségvesztéssel csiklandja; illy helyzetben miben találjon óvást, biztoítást az emberfia? hiszen a’ szenvedett méltatlanság fölött még csak nem is panaszkodhatik, mert bizonyítani nem tud; magány és titok övedzi körűl a’ vallató szobát, a’ tanúk kiparancsolvák, csak az „ütlegvirtuóz” van jelen, a’ kínzó szerepre várakozó. Ez a’ különbség uraim, a’ tortura ’s a’ szóban forgó nem tortura közt. Most legyen szabad az ugyanazonságokat elmondanunk 1.) mind a’ kettő fájt: 2) a’ fájdalom minkét esetben nem büntetésűl, hanem vallatás eszközéűl használtati; 3) egyik mint a’ másik nem azon épűl, hogy a’ bűn világos, mert akkor vallomásra szükség nem volna, hanem azon, hogy nem világos; 4) a’ hajdani torturát is egy évezreden át avval védették, hogy minden bűn büntetlen marad, vége lesz a’ személy ’s vagyonbeli biztosságnak, és a’ polgári társaság embercsordává fajúlva fenekestől felfordul. – Isten örökigazsága, a’ szelid humanitás és a’ jogérzet diadalmaskodtak a’ vészjósokon, és ők a’ hamis prophéták közé soroztattanak; itt is diadalmaskodni fog a’ jogérzett, igazság és humanitás, ’s ama vészjósok itt is hasmis látnokokká sülyednek; a’ mint azokká sülyektek a’ szabad Britanniában, ’s fent elsorozott minden országokban, hol a’ faggató procedura, a’ „szelid torturának”* mind eme nemeivel egyetemben örökre ’s tökéletesen eltörültetvék. Illy törvényellenes visszaélések megszüntetésével kellene a kezdetben említett országos választmány nagy munkálatát előre könnyíteni, hogy érett bölcs eszméi, tapasztalaton világosult közvéleménnyel találkozzanak. Mi legközelebb ismét említendünk egy dolgot, mellynek szerény nézetünk szerint hatalmában van, az illynemű visszaéléseknek utját állani, és a’ közvéleményt azon politicai oktatásra előkészíteni, melly a’ n.m. országos választmány összeüléséből remélhető. Ez a’ politicai oktatás talán nem igen kevéssel fontosabb eredmény leend, mint a’ munkatárgy maga. Mert hiába, miután alkományunk van, ’s a’ nyilvános közéletbeni részvétből kinem zárathatunk, igen kivánatos, ’s a’ közrendnek érdekében kivánatos, hogy politicai neveltségünk is legyen.
Verbőczy III. r. 20. czimjét jól ismerjük; ott csak egyes esetről; ‘s arról is tilalmazólag van szó.
A’ hires jogtudós Koch cancellár, még a’ mult század végével, a’ Juste milieu rendszer előérzetében nem borzadott leírni, hogy a’ tortura ellen Beccaria által felizgatott szemérem és jogérzet nem egyéb, mint túlfeszitett gyöngédség. Föltéve ugymond “hogy emberi módon kínozzanak” so fern nur menschlich torquirt wird. !!
