CSŐD ÉS NYILVÁNOSSÁG.
CSŐD ÉS NYILVÁNOSSÁG.
E’ lapok közelebbi számában egy igen érdekes, belviszonyainkat élethű szineikben mutató czikkely állott a’ nyilvánosságról, ’s e’ czikkely kezességet nyujt, hogy alább kifejtendő nézeteim, noha ugyane’ lapok 4-ik számában foglalt jegyzetekkel ellenkezők, napvilágot látandnak. A’ nyilvánosság ügyében igen sokszor szólamlottam már meg, egyike levén azoknak, kik mindenütt és mindenben hozzá ’s egyedül csak hozzá ragaszkodnak, ’s ki ennélfogva honi intézeteinket, magát az academiát is, a’ legnagyobb nyilvánosság felől gondolkodni ’s annak eszméjét és valósitási módjait tisztába hozni; és e’ gondokozás eredményekép szólok a’ csődületről is, mellyet én a’ nyilvánosság egyik leghathatósb, legüdvösb nemének ismerek. Lehetlen volt ennélfogva meg nem ütköznöm a’ nemzeti szinházigazgatósági csődhirdetésre tett jegyzeteken,* mellyek a’ csődület eszméjét sötét szinben tüntetik fel, semmi esetre nem a’ nyilvánosságnak azon tiszta fényében, minővel az, forgalmam szerint párosul. A’ csőd eszméje alkalomadás előleges kijelentésére vagy nyilatkoztatására annak, mit magunkban érezünk, mit cselekedni hajlandók vagyunk, mit bizonyos idő mulva valóban ki is mondanánk, cselekednénk is; nem pedig folyamodás, kérelmezés, vagy épen kunyorálás, mint minő eszmét a’ mondott jegyzetek a’ „csőd” szóval párosítni akarnak. Nem látom át, miért idegenkedhetnék valaki előlegesen akaratját a’ szinház ügyében p. o. illyformán kimondani: „Én N. N. hajlandó vagyok a’ nemzeti szinház igazgatóságát felvállalni, ha ezzel az országos választmány személyemet megtisztelni czélszerűnek találandja.” Nem képzelek férfiut, értem, szinházigazgatóságra különben alkalmast, ki ezen pár szót minden önlelalacsonyitás ’stb. ’élkül alá ne irhatná ’s az illető helyre be nem küldhetné, különösen ha szivét ’s tollát nem mellékes érdekek, hanem igaz hazafi bizgalom vezérlik, ezen uton is használni honának ’s nemzetének. Én legalább a’ csőnek, azon esme szerint, mikép kifejtém, olly igen barátja vagyok, hogy a’ legalsó hivataltól fogva legfelsőbbig minden fokot csőd által szeretnék betöltve látni. A’ csőd sokszor olly férfiakat léptet föl az életpályán, kik a’ nélkül talán ismeretlenek, legalább hatáskörnélküliek maradtak volna, a’ közügynek bizonyosan nem csekály kárával, különben is csődhirdetéseknél még mindig fenmarad a’ szabad választás! Intézetek, mellyeknél a’ csőd hiányzik, ’s mellyeknél belső alkotásuknál fogva gyakorlatba nem hozható, sajnosan nélkülözik azt; mert eléggé tanusitá hosszas tapasztalás, hogy nepotismus vagy épen dus monopolismus lidércze fojtogatja lélekzésöket. Mi tehát ott, hol birjuk, – ott, hol gyakorlatba vehetjük a’ csőd eszméjét, ragadjuk meg azt, ’s a’ helyett, hogy gyanusítanók, iparkodjunk róla inkább elvonni azt a’ csekély homályt is, mellyben az talán némellyek szeme előtt6 eddig föltünt. Korunk egyik legszebb feladata, tisztába hozni az eszméket; mert csak tisztult fogalmak vihetik előbbre az emberiséget, csak azok szülhetnek áldáshozó cselekményeket. Ha a’ csődület eszméjével csak egyet tudok is jelen soraim által megbarátkoztatni azok közül, kik tőle idegenkedtek, ’s kikhez e’ szavak főleg irányozvák: czélt érék; használtam az ügynek.
Nem tudok meggyőződni, hogy értekező urnak oka volt volna épen “megütközni”. Ugy látszik, következetlenségnek veszi, hogy nyilvánosság mellett szólva, a’ szinházigazgatásrai csődöt nem helyeslem. Véleményi hibát kétségtelenül sokat találhatni én nálam is, de következetlenséget aligha, erről jót állok. Miből állhat is a’ csőd ? értekező ur saját elismerése szerint is egy puszta folyamodásból, mellynek tartalma: én N. N. szinházigazgató kivánok lenni,” és ezzel vége. Már kérdem én: mi köze egy illy csődnek a’ nyilvánosság eszméjéhez? Az én logicám szerint nem tudok kapcsot találni, melly e’ két dolgot egybeköthetné. Ah! ha itt ollynemü csődről volt volna szó, mint (röviden szólva) a’ minőről szó nincs, például: a’ ki legjobb mintát készit e’ vagy ama’ tudományból rögtön feladandó kérdésre; a’ ki legnagyobb jártasságot bizonyit e” vagy ama” dologban “stb., az víja ki magának önkénytől, kedvezéstől függetlenül a’ diadalt: illy csődnél meg tudom fogni, ha valaki nyilvánosságot emleget. De itt – még egyszer mondom – az én logicám illy combinatiokra nem erős. Szerk.
Kunoss.
