ÖRÖKVÁLTSÁGI PÉNZTÁR.
ÖRÖKVÁLTSÁGI PÉNZTÁR.
A’ napi renden levő kérdések közül, az ősiségen kivül, alig foglalatoskodtat valamelyik élénkebben, mint az urbéri viszonyok végképeni megszüntetése, a’ tartozások örök megváltása által. Nem méltatlanul: mert ha a’ legszentebb törekvések sorába helyzé törvényhozásunk, egységet eszközölni e’, számtalan vallások, nemzetségek, nyelv által szerteszaggatott honban, a’ magyar nyelv közzétételével: mennyivel inkább kivánatos, czélszerű intézvények által megszüntetni minden maradványait azon hűbéri rendszernek, mellyet Europának jogphilosophián ’s a’ kor méltó követelésein alapult alkotmányai a’ statusok életéből végkép száműztek, – azon rendszernek, mellynek megszüntetése, egyéb árnyékoldalakat nem is fejtegetve, minálunk már csak azon oknál fogva is kivánatos, mivel a’ néptömegben a’ földesurak iránt ellenséges indulatot táplál, ’s több millio napszámot legalább félrészben sikernélküliekké tesz, minthogy a’ nép azt szivesen soha, ’s igy a’ legszorosabb felvigyázat mellett is roszúl teljesíti.
Alig képzelünk gondokozó embert, ki korunkban az urbéri tartozások örök megváltásának eszméjétől idegenkednék, – csak a’ kivitel módjai, ’s leginkább a’ felett ágazik szét a’ legjobbak véleménye is: szabad akaratu legyen e az örökös megváltás a’ földtulajdonosokra nézve? vagy kényszerített mind ezekre, mind a’ jobbágyokra nézve is? – mert után a’ haladás ’s a’ reformok utján olly lelkesüléssel indultunk meg, hogy vesztegleni nem lehet, a’ nagyobb rész kétségkivül átlátta már, és nincs távol az idő, mikor az elfogultabbak is kivétel nélkül átlátandják: hogy magasabb erkölcsi tekintetekre nem figyelve is, az ország lakosinak végetlenül nagyobb száma előmentét nem is méltányolva, önvagyonosodási érdekeik mulhatalanul megkivánják a’ javitások e’ legkorszerübbikét. – Ugyanis, noha a’ legujabb országgyülésen alkotott urbéri függelék sulyosabbá teszi a’ jobbágyoknak az urdolgára való meg nem jelenést ’s annak rest teljesitését, de ki a’ robotok kezelését nem másoktól hallotta, hanem azoknak tettlegi véghezviteleknél szerzette tapasztalásait, teljesen meg van győződve arról, hogy miután a’ kényszeritő módok rögtönös alkalmazása eltiltatott, – a’ robotnak kellő hasznát venni minden lehetőségen túl fekszik, ’s milly boszantó, milly életuntató dolog a’ jobbágyi munkák felhasználása még a’ jobb indulatú, vagy a’ földesurnak urbérkivüli jótéteményeitől függő ’s némileg fékentartott jobbágyok között is. Gondoljuk ide még a’ megyei rendszerben fekvő lassuságot ’s leginkább a’ távollakó tisztviselőkét ’s az ezen okból származott urbéri kérdések és panaszok elintézésének hosszas elmaradását, az uriszékeknek igen sok esetben, magát a’ fenforgó kérdés megfejtéséből származható hasznot felülmuló költséges voltát: hinnünk lehetetlen, hogy találkozhatnék földesur, kinek óhajtásai közé nem tartoznék, ez életemésztő bajoknak egy erőteljes gyökeres rendszabály által valahára egészen véget vetni.
De az illy rendszabály, szükség, hogy mind a’ kormány által – melly eddig a’ jobbágyok mellett védőleg lépett föl – elfogadható ’s az adózók által könnyen és teljes bizonysággal elviselhető, mind a’ földesurak tulajdoni jogát nem csak nem veszélyeztető, sőt világos hasznukkal járó ’s igy minden önérdekeit józan észszel ’s előrelátással mérlegbe vető robottulajdonos által óhajtandó legyen.
Illy bölcselkedő előbeszéd után szinte látom, mint emelkedik talán még a’ jobb érzelműek kebeleiből is, mosolygó sajnálattal, különnemű észrevételek özöne, melly rendszerint illy szavakban szokott kifakadni: – „Ezek mind a’ pium desideriumok sorába tartozó érzelgések, mellyek sikert hozni soha nem fognak, mert habár a’ földesurak minden osztályai – a’ kormány sem szegülvén ellen – ma készek lennének is elfogadni a’ tervezett örökmegváltást, mellyre egy hozandó törvény magokat a’ jobbágyokat is önakaratjok ellen fogná kényszerítni, pénz! pénz! kell ehez, és honnan veendi ezt és annyit, a’ milly roppant leendne azon tőkék öszvege, mellyek minden ez országban összeirt telkes és zsellérjobbágyok tartozásainak megváltására kivántatnának, a’ különben is nyomorral küzdő, ’s kincstári, megyei, egyházi adózások terhe alatt lévő pénzetlen jobbágy? honnan az a’ nyomorult ’s többször éhenhalással küzdő, szinte minden vagyonnélküli, Bihar, Arad, Mármaros, Ung. Bereg, Sáros, Zemplén kopár bérczei közt sinlődő oláh ’s orosz? – Ez lehetetlen! – Az ohajtás nemes, szép, emberi, de kivihetlen, ’s csak az időtől, melly talán egykor e’ hazának is megnyitandja, folytonos javitgatások, javult népnevelés, okszerűbb földmüvelés, számosabb összesitések ’s majdan kifejlődhető műipar, megnyitott közlekedések, kormány részéről nyujtandó kereskedési kedvezések utján, a’ pénz forrásait, csak akkor, akkor, ’s ki tudja, hány évtized után, válhatnak illynemű ábrándozások valósággá”!
Ki nem dolgozik ’s nem akar dolgozni soha, annak hasztalan duzzasztja keblét a’ kincsvágy ; a’ gazdagulás – a’ sors rendkivüli kedvezéseit kivéve – csak munkának ’s állhatosságnak gyümölcse. – Ki nem gondolkozik soha, nem soha közdolgokról, az az időtől hiába vár javitásokat. – Slolon elmélkedék, ’s igy jövének létre bölcs törvényei; Poroszország, ezen chartanélküli alkotmányos hon, nem jutott volna el a’ társas élet minden ágaiban azon fénypontra, mellyen áll; nyomorult fövényterületre szoritva, nem fogott volna kiemelkedni a’ kisebb statusok sorából azon rangra, mellyen azt Europában, minden belső erők olly czélszerű kifejlése által ma állani látjuk, ha tanult, hőkeblű férfiak, magas érzelmű monarchái nem elmélkednek vala. – Kilencz század repült el ős Budavár felett! Vizsgáljuk törvénykönyveinket? – alkotmányelleni sérelmek megszüntetése, vallásos harczok kibékitése, fegyverkezési rendeletek mind az, mit bennök lát a’ honfi; rendszeresen elintézett törvénykezést sehol, sem polgári sem bűnbeli tárgyakban: egykét lapot a’ szokáson ’s ügyvédi rabulismuson épült birói eljárásra, itélőmesteri vándor törvényszék helyett kerületieket alakitva, kétszeri ellentállást eltörölve, birságokat meghatározva ’stb.!!! – és mind ezt igy azért, mert az előkor törvényhozói, bár ittott feltünnek is alkotmányos elvek körüli józan tapintat villanásai, fegyverzörej közt, szinte minden tudományos szakbeli előkészület nélkül ülének az ország tanácsteremeiben. Csedély kivételekkel igy látjuk ezt ma is; mit ez utolsó évtized jót szült, mit az ország benső életére nézve üdvöst alkotott, azt nem a’ hanyag időnek, hanem a’ köztárgyak felett divatba jött elmélkedéseknek ’s vitatkozásoknak köszönjük; köszönjük azon magas ihletű férfiú nemtőjének, ki – mint sokszor el volt mondva – korszerü iratai, intései, buzditásai ’s példája által, felriasztá e’ nemzetet százados álmaiból. – Lehet – mondom – mindent, lehet, csak gondolkozni kell és akarni férfiasan, bizonyosan lehet.
Itt a’ fenforgó tárgyban egy eszme, a’ közönség elébe, melly a) megszüntetni képes az urbéri viszonyokat – mert pénz a’ fődolog – minden kamatra fölveendő pénz nélkül; b) a’ földesurak rögtöni, egyszeri, tökéletes, minden kárnélküli, eddigi haszonvételeinek teljes kielégitésével; c) a’ jobbágyok sokkal kisebb terheltetésével, minők jelenleg esztendőnkinti tartozásaik; – végre d) gyakorlatban is, mennyire emberi dolgokban előleges kiszámításoknak hinni lehet, a’ kivihetőség legnagyobb valószinüségével.
A’ terv kiviteléhez a’ legközelebbi országgyülésen annak előleges elrendelése volna szükséges, hogy
1-ször. Az ország minden megyéi, minthogy a’ meghozott urbéri törvény után történt urbéri illetmények összeirásai azon pontossággal, melly a’ jobbágyok tartozásai örök megváltásának biztos alapjául szolgálhatna, véghez nem vitettek, az urbéri és zsellértelkeket, alkalmas tagokból kinevezendő küldöttségek által össze fogják iratni.
2-szor. Ezen összeirás alkalmakor külön rovatokban
a) a’ telkek aránylagi mennyisége, hogy t. i. az egész, fél, vagy negyedrész ’stb. telek e? fel fog jegyeztetni; valamint
b) az urbéri törvény tartalma szerint kiszámitott tartozásai minden egyes jobbágynak, igás ’s kézi munkákban.
c) dézmalajstromokból, vagy ha azok elő nem adathatnának, más alkalmas segédadatokból, tekintetbe vevén utóbbi esetben egyes dülők ’s földek termékenységi állapotját, ki fog tétetni – tiz év termését vevén alakul – az ősi ’s tavaszi magban adatni szokott kilenczed mennyiség,
d) a’ lakosok vallomásai, valamint a’ közelebb fekvő vásárhelyeken a’ legközelebbi tiz év lefolyása alatt divatozott piaczi árak jegyzékei nyomán, a’ termesztmények becse ’s ennek alapján a’ kilenczed értéke ezüst pénzben kipuhatolandó és följegyzendő.
e) jegyzésbe fog tétetni; mennyiért állíthatni az összeirás alatti helységben egy igás vagy kézi napszámo?
3-szor. Az illy módon előre szerzett adatok után indulva, az összeirás egyik rovatába minden egyes jobbágy neve után beirandó kész pénzbe kifejezett öszvege minden urbéri tartozásoknak u. m. füstpénz, igás vagy kézi napszám kilenczedbeli tartozás.
4.szer. Az összeirás befejezését teendi igaz számolattal kivont öszvege az egész helység tartozásának kész pénzben, ’s ezen öszveget száztól hatos kamatnak tekintve, a’ helység urbéri lakosai által teljesitendő egész tőke.
5-szor. Mind ezen összeirások az illető küldönségek által a’ megye közgyüléseinek fognak bemutatni, mellyek azokat előrebocsátandó számvevői átnézés után vizsgálatba fogják venni, minden egyéb, de főkép azon tekintetben: hogy a’ munkabér, földtermékenység és termesztmények ára nem vétetett e az illető küldöttségek által hibásan fel, akár a’ földesurak akár a’ jobbágyok terheltetésével? és a’ netalán fölfedezendő hiányokat kiigazitandja; az egész munkálatot végső átvizsgálás végett a’ helytartó-tanácsnak felküldeni, – melly
6-szor. A’ legközelebbi országgyülésnek csupán a’ munka főbb eredményét ’s csak helységenkint nyomott példányokban be fogja mutatni, kitüntetvén a’ mutatvány végén az egész ország urbéri lakosai által leteendő váltsági tőkét.
Miután az országgyülés ezen véghezvitt összeirás eredményének tudományához jut, létrehozandó lenne a’ következő
1-ör. A’ jobbágyok tartozásainak örökös megváltására egy országos pénztár állittatik fel, mellynek fő- és alkotmányzója – ő felsége hozzájárultával – a’ rendek által fog választatni egy vagy több pénztárnokkal ’s ellenőrrel együtt, – a’ számadás, országos választmány által évenkint megvizsgálandó levén.
2-or. A’ pénztár alapöszvege álland p. o. kilenczven millió igaz értékű ezüst forintból, – ennyi levén valamennyi urbéri tartozásoknak pénzben kifejezett tőkéje.*
Kérdjük a’ derék szerző urat, nem gondolja e, hogy a’ pénzérvény (Geldwerth) azon csökkenése, mellyet p. o. 100 millió bankjegy egyszerrel kibocsát az szükségkép maga után vonna, nem kivánna némi módositást időosztalék tekintetéből tervében. Szerk.
3-or. A’ közelebbi §-ában kijelelt öszveg 5 pengő forintos bankjegyekből álland, mellyek egy országos választmány folytonos felügyelete alatt nem könnyen hamisítható alakban kinyomtatván és a’ pénztár szekrényeibe letétetvén.
4-er. Az illető földesurak a’ bank felállásától számítandó három hónap elforgása alatt nyomtatvány mellett jobbágyaiktól árandó tőkéiket felvenni köteleztetnek.
5-er. Ezen bankjegyek mind egyesek, mindköz pénztárok által kész pénz gyanánt fognak elfogadtatni harmincz évig.
6-or. Minden egyes jobbágy, ezen országos pénztár pecsétje ’s a’ kormányzók aláirása alatt egy könvecskét kap, mellyben azon tőke, mellyet lefizetni tartozik, valamint az alábbi módon kifizetendő részletek is be fognak jegyeztetni.
7-er A’ kötelezett jobbágy tartozásának egy harmincz részét, minden évi őszutó első napján, ugyanannyit tavaszhó 24-kén egy e’ czélra kijelelendő választmány előtt, a’ megye a’ választmány által el fogja marasztaltatni, és a’ végrehajtást a’ bejelentéstől számitandó egy hónap alatt – hivatalvesztéssel büntetvén az e’ részbeni hanyag tisztviselőt – eszközöltetni. – A’ megye a’ beszedett öszvegeket a’ legközelebbi kincstári pénztár utján az országos pénztárba juttatandja.
8-or. Minden egyes 5 forintos bankjegy, az elsőtől az utolsóig folyó számmal levén ellátva, minden év első napján sorshuzás történik, ugy hogy valamennyi bankjegynek csak egy harminczad része fog a’ szerencseedényből kivonatni, és a’ kihuzott számot viselő bankjegyek azoknak kik azokat kezeiknél tartják és a’ huzás után félesztendő elteltével veszteség terhe alatt az országos pénztárba beküldeni köteleztetnek, kész pénzzel ki fognak fizettetni.
Lehetne, könnyebbség végett, az évenkinti amortisatiot ugy is eszközölni: hogy seriesre osztatván fel a’ bankjegyek, az első series első évben, a’ második series második évben, ’s igy folyvást lenne beváltandó.
Igy megszünnék minden urbéri viszon rögtön, a’ jobbágyság pedig harmincz év urán még az e’ czélra teendő fizetésektől is ment lenne.
Visszaemlékezve már e’ javaslatnak a), b) c),d) alatt előadott sajátságaira, tisztán áll:
a) Hogy e’ módszer által elő van várazsolva a’ váltsági egész tőke, a’ nélkül hogy érte valakinek kamatot kellene fizetni.
79b) Hogy a’ földesurak rögtön ’s egyszerre fognának nyerni tökéletes kielégitést. – E’ pontban csak az van még hátra felvilágitandó: hogy a’ robottulajdonos, minden urbéri haszonvételeiért teljes kárpótlást nyerhene az uton, mire nézve a’ siker nem hibázhatik, ha a’ javaslott megyei választmányok eljárásukban, lelkiismeret ’s becsületességen felül, magokat az első törvényczikk rendeleteihez szigorúan alkalmazandják. – Nem lesz mégis felesleg, számolati példával kitüntetni e’ helyen a’ módot, mellyel az összeirók minden egyes jobbágy tartozásait a’ földesur egész megelégedésére pénzöszvegekben fognák kifejezhetni.
| 1-ször egy egész telek füstpénze, ha az egy kéznél van, tesz váltópénzben | 2 frt. 30 kr. |
2-szor egy telek után szolgáltatik 52 igás nap, hosszu fuvar helyett 2,
összesen 54 nap. – Ha felveszszük, hogy ezekből a’ nagyobb rész –
csupán a’ szántást vehetvén 4 igás barommal – két igavonóval
teljesíttetik: igaz becsét egyegy igás robotnak alig lehet fölvenni fölebb
2 váltó forintnál; mert ennyiért az ország majd minden részeiben
összesen 54 nap. – Ha felveszszük, hogy ezekből a’ nagyobb rész –
csupán a’ szántást vehetvén 4 igás barommal – két igavonóval
teljesíttetik: igaz becsét egyegy igás robotnak alig lehet fölvenni fölebb
2 váltó forintnál; mert ennyiért az ország majd minden részeiben
| fogadhatni két marhás napszámost, – ’s igy összesen tenne a’ váltságdij váltóban | 108 frt. |
3-szor egy teleknek – hol a’ földminősége jó, ollyat értvén, melly tiz
esztendei általános számolat után holdankint öt köblöt terem – őszi
fordulóbeli illetősége nyolcz hold; ennek összes termése 40 köböl őszi mag;
ennek értéke 5 váltóforintjával 200 váltóforint;
esztendei általános számolat után holdankint öt köblöt terem – őszi
fordulóbeli illetősége nyolcz hold; ennek összes termése 40 köböl őszi mag;
ennek értéke 5 váltóforintjával 200 váltóforint;
| melyből a’ kilenczed váltóban lesz* | 22 frt. 6 kr. |
Itt, mivel csak példákbeli világitás tekintetéből tétetik a’ számolás, figyelem egykét krajczárnyi különbségre ez uttal nem fordittatott*; miután a’ tervezett bank is csak vázolatban mutattatik be a’ közönségnek. Értekező.
*Mi azonban kilenczed-váltságbérnél a’ földesur kezelési költségeit, szálitási veszteségét ‘stb., leszámitandónak véljük: szóval mindennél azt tekintendőnek, mennyit nyer a’ földbirtokos ‘s nem azt, hogy mennyit veszt a’ jobbágy. A’ kettő közt nagy a’ különbség. Szerk.
4-szer a’ tavaszi fordulóban szinte nyolcz hold levén az illetőség, ’s 40
köböl a’ termés, ’s ennek 3 váltóforintjával vevén föl köblönkinti becsét:
köböl a’ termés, ’s ennek 3 váltóforintjával vevén föl köblönkinti becsét:
| az egész termés értéke tesz 120 váltóforintot; mellynek kilenczede váltóban lesz | 13 frt 20 kr. |
5-ször a’ kenderföld kilenczede helyett, mellynek termését kiszámolni
bajosabb, az urbéri fonást veszszük fel alapul;
bajosabb, az urbéri fonást veszszük fel alapul;
| ’s hat font fonásért közelítve kitehetünk váltóban | 2 frt. |
A’ harmadik ugarfordulótól, mellynek termései kilenczed alá nem esnek;
valamint a’ réti illetőségtól, semmi járandósága nem levén a’ földesurnak,
valamint a’ réti illetőségtól, semmi járandósága nem levén a’ földesurnak,
| az összes tartozások tesznek váltóban | 147 ft. 56 kr. |
A’ zsellértelkektől adatik évenkint 18 gyalog napszám; egy illyennek
| becse nem tétethetik ki fölebb 45 váltókrajczárnál; melly tesz váltóban összesen | 13 ft. 30 kr. |
| A’ füstpénz váltóban | 2 ft. 30 kr. |
| Összesen | 16 frt. v. c. |
| Egy egész telek tartozásainak öszvege váltóban | 147 fr. 56 kr., |
| igaz értékü pénzben | 59 fr. 10 kr.; |
| – mellyet mint száztóli hatos kamatot tekintve, a’ tőke tenne ezüst pénzben | 986 frt. 28 kr. |
| A’ zsellérek 6 fr. 24 krnyi tartozásának tőkéje tesz ezüst pénzben. | 107 frt. |
Illy tőkékkel, hogy a’ földesuri érdekek teljesen ki lennének egyenlítve, ugy hiszem, kétséget alig szenved.
b) Ha az első tőkét 30 részre felosztjuk, esik egy évre egy egész telkes jobbágy által a’ bankjegyek valósitására fizetendő körülbelől 32 forint ezüst pénzben.
A’ második vagy zsellértőkét szinte egyenlő 30 részre osztva, fizetne egy zsellér évenkint 3 fr. 34 kr. ezüstben.
Lássuk már most, mit tesz értéke annak, mit a’ telkes jobbágy és zsellér évenkint földesurának adózik: ’s az ő részéről már a’ robot becsét ne vegyük fel azon áron, mellyen azt a’ földesur részére számoltuk; mert ha igy vennők fel, akkor még kitünőbb lenne az arány kedvező volta a’ jobbágyokra nézve. – Vegyük tekintetbe, hogy a’ paraszt, kinek igái és kezei az országban ugy sem kapnak minden egész éven át foglalatosságot; szivesebben teljesit egy igás napszámot, mint fizessen 2 ftot váltóban: mégis valószinűséggel állíthatni, hogy készebb akármellyik fizetni 20 krt. ezüstben, mint két marhával minden időben, mikor felszólíttatik, szolgálatot tenni; készebb a’ zsellér letenni 10 ezüst krt. miután ennyit – ha dolgot kiván – minden vidéken megkaphat egy napi dolgáért.
Ezen fölvételi alapon 54 igás napszám tesz váltóban összesen 45 ftot.
| A’ kilenczed a’ fentebbiek szerint tesz | 37 fr. 26 kr. |
| A’ füstpénz váltóban | 2 fr. 30 kr. |
| Összesen | 84 fr. 56 kr. |
| Egy zsellér 18 napszáma váltóban tesz | 7 fr. 30 kr. |
| A’ füstpénz | 2 fr. 30 kr. |
| Összesen | 10 fr. vált. |
| Egész telki tartozás ezüst pénz. | 33 fr. 58 kr. |
| Zsellértartozás ezüst pénzben lesz | 4 fr. |
Világosan áll tehát előttünk a’ jelen tervnek harmadik sajátsága is: hogy az, a’ jobbágyok kisebb terheltetésével volna kivihető, mint jelenlegi évenkinti tartozásaik; miután most legkisebb számolattal egy egész telekkel biró paraszt évenkint 33 pengő forint 58 kr. adózik földesurának; a’ terv szerint alig csupán 32 pengő forint 34 krra menne évenkinti rovata, és pedig – mit soha felednünk nem kell – csupán 30 évekig viselvén ezen terhet, azontul pedig örök időkre ment levén minden uri adózásoktól.
c) A’ kivihetőséget mi illeti: a’ füstpénzhez, – melly eddig is készpénzben fizettetett, a’ jobbágy – hozzá tevén árát azon gabonamennyiségnek, mellyet természetben adott eddig kilenczed fejében, leróhatna minden egész telkes jobbágy – e’ terv szerint – évi tartozásaiból szinte 40 váltóforintot, ’s igy már felét egész tartozásának; fennmaradna még fizetni való körülbelöl 40 váltóforint, mit hitem szerint – saját hasznára forditván, a’ különben urának teljesitendő napszámokat – bajnélkül kifizethetné.
Még tisztábban áll könnyü lefizethetése a’ 3 pengő fr. 34 krnak, melly évenkinti tartozása egyes házas szellérnek.
De ha mind ezek mellett a’ törvényhozás e’ pénzbeli terhek lerovását könnyebbé tenni kivánná, mi áll ellen, hogy a’ javaslott 30 év alatti amortisatio helyébe 40, vagy 50 avvagy épen 60 évet határozzon?
Hogy e’ bankjegyeknek közönség általi elfogadhatása iránt reményt táplálhassunk, ahoz nem nagy merészség kell; mert azoknak értékök a’ roppant urbéli birtokra levén alapítva (basyrozva) veszteségtől tartani senki nem fog, – itt csupán az évenkinti lerovatra behajtandó pénzmennyiségnek beszedése felett támadhat némi aggodalom. – Hogy tisztviselőink a’ közpénztárak illetőségeit nem szokták jelenleg teljes pontossággal beszedni, az igaz; de ha a’ ország rendei illy nagyszerü czél elérésére elhatározák magokat, föltenni nem lehet, nem szabad, föltenni szégyen volna, hogy a’ beszedésre nézve – alkalmas rendszabályokkal – bizonyosságot előállítani képesek nem lennének.
A’ kormány megindult a’ józan haladás utján, részéről hozzájárulást remélnünk lehet; pénzügyi tekintetben aligha gördithetne elő valamelly nehézséget, mellyet elháritni nem lehetne; – nevezetesen: hogy a’ velünk kapcsolatban levő örökös tartományok e’ jegyeket pénz gyanánt elfogadnák e? ez iránt biztos reményt találunk azon viszonyosságban, melly szerint ha mi bécsi banknak – melly egyébiránt a’ legszilárdabb pénzalappal birhat, de melly közülünk csak kevesek által van ismerve – jegyeit, tartózkodás nélkül elveszszük pénz gyanánt; méltán várhatjuk, hogy országos bankjegyeinket, mellyeknek alapja, minthogy olly tetemes földbirtokban ’s kilencz millió ember iparában fekszik, minden arany és ezüst rudaknál szilárdabb, nem fogják vissza utasítani.
A’ melly nehézségeket e’ kivitelben az ősiség és statusjószágok érdekei gördithetnének elő, azokat a’ közelebbi országgyülésnek azon törvényczikke által, melly szerint az ősi vagy papi jószágokban lakó jobbágyok által fizetett váltsági öszvegek zár alá vétetni rendeltetnek, el vagynak már háritva.
At aggodalom is az iránt, hogy a’ földbirtokosok nehezen fognának kapni napszámosokat, alaptalan; mert a’ számtalan zsellér azontul is csak kéz kezével fogja keresni élelmét, azon felül sok telkes jobbágynak is elég ideje marad másnak pénzért munkálkodni; – hát a’ váltsági tőkén kiállitható béresek és igás marhákkal mennyi munkát végezhetni! mi most a’ nagyobb kiterjedésű praediumokon történt.
Isten mondá: legyen! ’s lőn e’ világok mindensége; – a’ nemzet akarjon szilárdul, és kilencz millió polgártársaink ipara szabadulva lesz. Amerikai gyarmatok eltökélék, hogy miután iparüzésök az anyagország önzése által bilincsekben tartatott, attól szabadok akarnak lenni; de az óriási vállalat erőn felül pénzt is kivánt, – az nem vala, – a’ nemzeti akarat bankjegyeket nyomata; lőn pénz, lön szabadság.
Mi is egyszerű papirral társult szilárd akarattal feoldhatjuk azon bilincseket, mellyek annyi millió ember szabad iparkodását lebékózva tartják.
