Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ Bécs városi tanács részéről némelly az ottani belvárosban szépitési tekintetben lerontandó házakhoz megkivántató költségek fedezésére intézett sorsjáték jegyei nálunk is, főkép az itteni tanács főnökei buzgó eljárásával, igen élénken kelnek. Látjuk azonban, hogy a’ nevezett jegyek,mellyek a’ fenálló határozatok értelmében csak a’ városi tanács egyedei által kioszthatók, kétségen kivül más utakon már kereskedői boltokba is eljutottak, és speculatio tárgyává lettek. – A’ „Közlemények” derekasan haladnak elő „Napoleon gyászünnepét” adák képmellékletül, mellynek lelekes magyarázatát a’ szerkesztő irá. Az eszme mind felfogásban, mint kivitelben szerencsés ’s meglepő! Ugyanezen lapok nem sokára nagy Deákunk arczképével és Császárnak Vilt Ignácz által muzsikára tett gyönyörű „matrózleány” dalával fognak kedveskedni olvasóiknak. Ennyi buzgó törekvés a’ szép és nemzeti után dicséretet és méltánylást érdemel*. Az idei lélekösszeirásnál Pesti városa végi bevett szokásától eltérni látszik. Azelőtt t. i. a’ nevezett összeirás városi hites irnokok által és az illető negyedesek kiséretében ment véghez; most csak az utóbbiak által látjuk azt végrehajtatni, mi annál feltünőbb, minthogy épen az idén, hol az egész ujonczállitási rendszer ezen összeiráson fog alapulni, a’ legnagyobb pontosság kivántatik; pedig ismeretes dolog, hogy a’ negyedesek között némellyik még helyesen irni sem tud, de azonfelül is a’ csupán szolgákra bizott ügy tekintetének csökkenie kell. – A’ „Közlemények”-ben olvassuk, hogy az ugynevezett olvassuk, hogy az ugynevezett „rongyos lámpás” telken, az országuton mult évben egy csinos ház emelkedett, melyet Kunewalder testvérek a’ hazai földtermékek kiállitására szántak, ’s hogy a’ honi-nak bélyegét minél jobban kitüntessék, az épület homlokára nagy bronz-betűkkel iraták e’ gallimathiási czímet: „Produktenhof.” A’ nevezett lapok ezt annyival feltünőbbnek mondják, minthogy a’ vállalkozók hitsorsosi legnagyobb buzgóságot mutatnak a’ nemzeti ügy és honi nyelv iránt, ugy hogy ők is örömmel számitnak közülök többeket olvasóik és előfizetőik sorában. Ha már ez is feltünt a’ Közleményeknek, mit fognak mondani, ha a’ „Pesther Tageblatt’-ban olvasandják, hogy egy előkelő magyar házhoz nevelőné kerestetik, ki csak németül és francziául tudjon!!? Hirlik, hogy a’ nem régiben (télhó 22.) mgholt józsefvárosi rendes orvos Fellner Antal, kinek helyébe télhó 30-dikai tanácsülésben Klimko János, eddigi tiszteletbeli orvos választatott, hivatali buzgóságának lön áldozata. A’ boldogult t. i. felsőbb helyről költ és lapjainkban is emlitett rendelmény következtében mindennap és több izben megvizsgálván a’ határkorcsmákba szemlére hajtott szavasmarhákat, magát ez alklommal meghüté, mire csakhamar idegláz és kora halála következett. A’ helyébe kinevezett Klimko ur is három évvel ezelőtt egy fiók-kórháznak ragadványos ideglázban fekvő betegei körül vagy öt hétig dicséretes elszántsággal és szorgalommal foglalatoskodván, veszélyes betegségbe esett, ’s csaknem áldozatává lön tiszti buzgóságának. – Helyén vélnők itt, az előbbi rendelményre hivatkozva, azon észrevételt tenni, hogy az illető orvos uraknak a’ marhavizsgálat alkalmával költségek rendeltessenek bérkocsi-kiadások fejében; mert valamint egy részről helyesen kivánni nem lehet, hogy azok a’ nevezett kiadásokat tulajdon szebükből pótolják, ugy más részéről félni lehet, hogy ezen költségek utóbb is egyenkint fognak a’ szegény embernek betudatni, ki különben is itt a’ jégtől, amott a’ patakviztől, másutt az ég tudja mitől, adózni tartozik. Igen könynyen megeshetik, mondom, hogy ennek minden egyes marhája megtekintéseért és annak egészségi állapotjáról kiadott bizonyitványért olly taxát kell fizetnie, mellyre tán sokszor a’ magával hozott kész pénz elégtelen leend, ’s mellyet, Isten tudja, fog e eladandó marhája nyereségéből kipótolhatni? A’ gondos rendőrség ezen történhető visszaéléseknek bizonyosan elejét venni és szerény figyelmeztetésünket méltányolni fogja. – E’ napokban a’ viz a’ budai részről készült hat ölnyi hosszú parthidon átcsapván, az eddigi átjárást és a’ vámszedést megakadályozá. Darab ideig az átjárás a’ sóház közelében 91ladikokon történt, ’s gyalog ott mentünk a’ hol lehetett. Vasárnap azonban a’ hidfoknál csináltak utat, ’s azóta minden a’ réginél maradt ismét.
Ezen czikk már néhány nap előtt készen volt, ‘s hozzá egy jegyzetünk, mellyben lelkünk azon tiszta meggyőződéséből, hogy a’ “Közlemények” a’ kitüzött irányban journalisticánk egyik igen érezhető hiányát pótolják, a’ nevezett lapokra olvasóinkat (ha szabad elbizakodás nélkül igy szólanunk) “ajánlólag” figyelmeztetni akarók; Időközben kijő a’ Közleményekeliker Literaturai lapok 11-dik száma, ‘s benne egy, irántunk nagyon is engedékeny biráló szót, kedvezőleg rólunk ‘s lapunkról. Ohajtottunk volna szigorubb birálóra találni a’ Literuturai lapokban, nehogy szives szózatunk a’ Közlemények mellett arra magyaráztassák, hogy kéz kezet mos. Azonban bármi parányiak legyünk is, illy gyanusitáson magunkat felül érezve, méltányló szavunkat hátra nem tartjuk. Szerk.
