NINCS PÉNZ!
NINCS PÉNZ!
Végét éri azon időszak, mellyről az egyszeri török követ mondá: hogy „a’ keresztények ekkor mindnyájan megbolondulnak,” – és még az utólsó napokat használni akarván, mindenfelől bálok adatnak, és mindenki ügyekszik bálba menni – pedig a’ báladás és bálbamenés pénzbe kerül – és „pénz nincsen.” Az idei bálok számáról egy adatot közlünk: egy helybeli kőnyomtató-intézet tulajdonosa kimutatá könyvéből, hogy más farsangokon át báljegyek és tánczrendek nyomtatásaért bevett százhusz, – ha sok volt, száz ötven pengő ftot; ez idén pedig télutó 20-ig öt száz – még egyszer irom: öt száz pengő forintot, és folyvást volt még illyes munkája, és „pénz nincsen!” A’ báladók és bálba-járók nagyobb számától kérjük csak vissza kölcsönadott pénzüket, melly gyakran véres veriték szerzeménye, vagy özvegyek, árvák egész tulajdona, és mi a’ felelet? „nincs pénz!” még a’ kamatokat sem kaphatni. Tekintsünk szét e’ bálokban, és látjuk a’ végetlen fényüzést, nem annyira a’ férfiaknál mint némbereknél. Egynémelly bálokban egy ahoz értővel sétáltam, ’s a’ ruhák és piperék ára felöl kérdezősködvén, hallám, hogy „ezen ruhának kelméje ötven, hatvan, száz vagy több száz pengő forint, a’ szabónak árjegyzéke is lehet husz, harmincz p. forint” – és ugyanazon ruhát csak nemlehet többször egymásután fölvenni, hanem mindig ujat kell csináltatni, és a’ többi „szükséges” pipere is sokba jő – és „nincs pénz!” – Megtekintvén a’ vocsoráló-termeket, az asztalok mind elfoglalvák, a’ legdrágább étkek felhordva, más bor nem is látható, mint pezsgő és rajnai – és „nincs pénz!” A’ bálokon kivül szinte mindefelé fény és – nyomoruság! Ha köztudomásra nem volna is e’ nyomor állapotja: eléggé tudatnák azt e’ hirlap több számaiban közlött adatok és mégis ha felszólitanók a’ bálbamenőket vagy báladókat e’ nyomor enyhitésére, hány nem felelne köztük e’ szavakkal: „nincs pénz!” – Pest, télutó 22-kén 1841.
E.
