FELSZÓLÍTÁS honunk buzgóbb emberbarátihoz, honfitársainkhoz és hitünk sorsosihoz, a’ Pesten felállitandó ref. főiskola ügyében.
FELSZÓLÍTÁS honunk buzgóbb emberbarátihoz, honfitársainkhoz és hitünk sorsosihoz, a’ Pesten felállitandó ref. főiskola ügyében.
Korunkban nemzetünk szebb jövendő felé haladásának korszakát éli. Elmaradását érezve, mellyet mostoha körülmények és hosszas lelki tespedés okoztak, mikint elkésett vándor, kettőzött sietéssel halad előre az; közte mindenki, ki jóra, szépre, nemesre, szellemi erőt vagy anyagi tehetséget érez magában, fut, fárad, munkál; ébreszteni, javítni, alkotni buzog mindenfelé, hol hona javára teendőt lát vagy sejt. Munkás méh-kaptár jelennen nemzetünk, tavasz nyilásában, melly hosszú tél zsibbasztásának rajog rendezni pótlásait. – Valóban sok is történt munkás ébredésünk e’ szép korában közöttünk: százados előitéletek, szükkeblüségek fejtetének ki, józan szabadelműség fáklyáinál, gátjaitól kiegyengetteték a’ nemzeti haladás pályája; mik után hasznos egyesületek, idvet árasztó intézetek és remény-dus vállalatok jövének létre. De valamint méltatlan fogna nemzetünk iránt lenni az, ki haladásunknak jelenségeit kétségbe hozni, vagy tagadni merné: úgy hiúnak, vagy külföld haladásával és hazánk erőivel ismeretlennek, vagy épen ujabb tespedés alkalmait keresőnek kellene azt vallanunk, ki hinné, vagy állitaná, hogy nemzetünk már megtevé, mit tennie kellett, vagy legalább megtevé azt, mit birhatának. Illy hiedelem, illy állitás, közvéleménynyé válva, legveszélyesebb mételye fogna lenni egy haladásnak eredt nemzetnek, mert, ugy egyeseknél mint nemzeteknél, semmi sem rekesztheti meg olly kártékonyan a’ haladás szép folyamát, mint korai elégülés. De egyszersmind hibás öncsalódás és fonák tévedés is fogna illy hiedelem, illy állitás lenni. Nem kivánjuk itt hosszú sorát idézni elő a’ szellemi és anyagi még teendőknek hazánkban; nem kivánunk párvonalt huzni elő a’ szellemi és anyagi teendőknek hazánkban; nem kivánunk párvonalt huzni miveltebb külföld és jó hazánk között; nehogy egybeállitásunk fájdalommal szülje a’ honfi keblekben érzelmeit. Csak azt kérdjük, mellőzve egyéb számos teendőket: mi tétetett eddigelé a’ nevelés tág és idves körében közöttünk? azon körben, melly alapját veti meg egyesek és nemzetek boldogságának? Olly számmal, olly rendszerezéssel, olly alapitással állnak e az oskolák és nevelésnek mait? Nem; illy vallomás gyalázni fogná nemintézetei 146közöttünk, miként azoknak állniok kellene, vagy lehetne? Vallhatjuk e nemzetünket, a’ fiatal erőben duzzadozó ifjút, de kinek testi és lelki erői ki nem fejlődtek még, csak most eredtek fejlődésnek, már kimeritettnek, kifárasztottnak erőben és buzgalomban, ki nem birhatja már is fejlődésének és haladásának fáradalzetünket, mint ha ez ismeretlenül önerejével, remegné annak önjavára hajnalára, ismét régi zsibbadt éjjelébe vágynék borulni vissza! Egy fiatal nemzetnek, mellyben minden jónak és nagynak elemei rejtvék, csak nemes irányra, erős akaratra, állandó kitürésre és szilárd egyetértésre van szüksége, hogy erőt kifejtse; ’s illy kifejtett nemzeti erőnek milly haladási munka birna kivihetetlen lenni! Haladjunk tehát, honfiak, előre folyvást; mert a’ teendő sok, fejlendő erőnk még több, akarat és egyetértés önkebleinkben fakadnak, a’ hon boldogsága pedig tulajdonunk!
’S a’ honnak e’ boldogságát, e’ köztulajdonunkat, mi alapithatja, sőt föltételezheti inkább, mint czélszerű nevelés, melly hasznos polgárokat, böldog és boldogitó családfőket nyujt a’ hazának? Ez az oka, miért mivelt nemzeteknél a’ nevelés eleitől fogva nemzeti legszentebb czélnak tekintetett, és az ifjúságnak kellő kiképzeteknél a’ nevelés eleitől fogva nemzeti legszentebb czélnak tekintetett, és az ifjúságnak kellő kiképeztetése ezeknek fő gondjai közé tartozott. Ez az oka, miért minden józanabb és nemesebb gondolkozású polgár, az oskolákat, legyenek azok bár mi felekezeté, nemzeti intézetnek tekinti; és menten szükkeblüségek vagy pártszellemek sugallatitól, általános részvéttel és pártolással hajol azok felé. A’ forró keblű emberbarát pedig, Nil jótékony árjakint, még szélesebben ömledezik érzelmeivel, ’s nemesen dobogtatja azokat az emberiség minden nevelő intézetei és okskolái iránt. Mert győződve van a’ felől hogy az oskolák az emberiségnek veteményes kertjei, mik nélkül az emberben letett isteni legnemesb magvak is csak hitvány gyomot teremnek! Illy tekintet hozá létre honunkban a’ jettini alapitványt, keszthelyi, Ludovicea- ’s több hasonnemű intézeteket, mellyek valláskülönbség nélkül árasztják, vagy árasztandják jótékonyságukat.
Ezek valának azon biztató nézetek, mik a’ dunamelléki ref. egyházkerületet egy, Pesten felállitandó főoskolának tervezésére birák. Szép reményei azonban, miket emberbarátok, honfiak és hitsorsosok nemes buzgalmába helyezett, nem valának minden aggodalom nélkül. Egyfelől a’ felállitási öszveg tetemessége, másfelől a’ már létező többi ref. főoskolák iránti viszonyok ’s azoknak érdekei iránti viszonyok ’s azoknak érdekei iránti aggodalom, sőt önkint felötlöttek, ha nem épen kétkedésre vagy habozásra is, de bizonyosan gondos megfontolásra, minden körülmények józan egybevetésére ébresztették az egyház kerületet. Illy megfonolás és egybevetés után mindazáltal meggyőződött egyházkerületünk:
1-ör: A’ felöl, hogy a’ Pesten felállitandó főoskola nemzetünk, különösen pedig hitsorsosink javára, boldogitására nem csak czélszerű és idves, hanem mindenek felett előleges szükségü is. Mert minden időkornak és századnak saját szelleme van, mitől az oskoláknak elmaradniok nem szabad; különben mult és nem jelen életnek nevelnek polgárokat, kik oskolából kikerültök után magokat ahhoz alkalmaztatni nem tudják, ’s tapasztalás-nyerésig untalan bukdosnak a’ valódi életpályán. A’ kor szellemét, haladását, vagyis a’ jelennek életét, legbiztosabban tanithatja olly fővárosba helyezendő főoskola, mellynek haladása, kiképzési ’s társalgási alkalmai, már magokban is képesek bevezetni a’ növendékeket a’ folyó század életébe, szellemébe, ’s az elvont tudományok között sajátjokká tenni a’ legszükségesebbet – az élettudományt. Mert az oskolai pálya nem különszakitott, vagy elszigetelt része a’ világi életnek, hanem kezdete és előkészülete annak. – Ide járul azon tekintet is, hogy jelenleg a’ miveltebb nyelvek tanulása végett több mint négyszáz ref. növendék küldetik nagy költséggel olly helyekre, hol oskolánkat szükségképen nagy városban kell letennünk, ’s erre Pestnél alkalmasabb városa hazánknak nem lehet. Közepén az országnak , helyzete legkedvezőbb; mint a’ kereskedésnek gyülpontja, nép- és emberismeretre alkalmakat nyujt. Fő fokán állván a’ hazai miveltségnek, bir minden forrásival a’ tudományos kiképeztetésnek. Vannak könyvtárai, physicum museuma, természettudományi cabinétje, csillagász-tornya, füvészkertje ’s más több intézetei, mellyek mindenkinek használatára ingyen tárva állanak. A’ kir. egyetem helybenléte alkalmat ad némelly szaktudományok teljesebb kitanulására. Bir a’ város mindenféle nyelv-, muzsikai-, testgyakorlati (lovagló, vivó, uszó, ’stb.) mesterekkel ’s intézetekkel. A’ nemes társalgásnak minden alkalmai nyitvák; megkaphatja ezekben az ifjú az illedelmes simaságot, nemes bátoságot, önbizalmat, világ- és emberismeretet; ment leend egyoldaluságoktól, szegletességektől. A’ minden szakban kitünő tudományos férfiakkali társalkodhatás mind tanitókra, mind tanitványokra egyaránt jótékonyan munkál. Innen, mi tervezett főoskolánknak egyik kitüzött nagy czélja, hitfeleinknek pedig egyik legérezhetőbb hiányuk, Pest a’ tanitók és nevelők kiképeztetésére is, hazánkban legalkalmasabb.
Alaptalan itt azon ellenvetés, hogy a’ szegényebb sorsú tanuló élelmét Pesten fel nem találandja. Adhat inkább mint bárhol paedagogiai leczkéket, szépirási, muzsikai, rajzolási, magyar nyelvtanitási órákat; tehet apróbb keresetet, könyvnyomtatói correcturák, leirások, házi szolgálatok által ’stb., és idővel miért ne volna szabad remélnünk Pesten is szegényebb tanulók számára teendő alapitványokat? végképen kihaltak e már az oskolák lelkes jótevői? – Nem áll azon aggodalom is, hogy nagy városban többek az elromlásnak zlkalmai. Mert tapasztalat szerint azon ifjú, ki előtt a’ tisztességes mulatság és társalgás legfőbb alkalmai – részint oskolai törvényeknél, részint már helynél fogva elzárvák, kétségkivül mohóbban ’s vigyázatlanabbul fog eredni egy nagy város mulatságinak, olly szabadság éreztével, mellyet nemesen használni nem tanult, mint egy ollyan ifjú, ki előtt zsenge korától fogva, főkép józan ügyelet és vezetés mellett, nyitva állottak a’ ’ülönbféle tisztességes elfoglaltatások. Mert azon kivül, hogy a’ ’olyvásti elfoglaltatás lehatalmasb őrje az ifjuság erkölcsének, ezt az ujság vágya sem vonja olly könnyen veszélyes kisértetekbe.
2-or: Meggyőződött a’ dunamelléki egyházkerület abban, hogy a’ pesti főoskola semmi esetben nem fogna ártani a’ pesti főoskola semmi esetben nem fogna ártani a’ már fenálló többi ref. főiskoláknak. Mert ezeknek beneficiumaiból a’ pesti nem fogna elvenni semmit; ennek tanulói legatiókra, supplicatiokra járni nem fognának; ’s mindegyikét alapitványa, hatás ésvidéki köre csak ugy fen fogná tartani ezentul is, mint eddig tartá. Rangjában sem korlátozza a’ pesti a’ több főoskolákat; mert conventi határozatnál fogva, amannak nem valami felsőbbségi, hanem csak ezekkel egyenlő állás tüzetett ki.
3-or: Meggyőződött egyházkerületünk a’ felöl, hogy habár nevezetes is azon pénzöszveg, melly a’ pesti főoskola felállitásának szükséges költségeire terveztetett: annak összealakitása mindazáltal, részint a’ tervben bőven előadott adakozási könnyitéseknél, részint a’ tárgy fontosságánál, szükséges és közérdekü voltánál, részint pedig az aláirás és később alap-tőke biztositott kezelésénél fogva, nem csak nem lehetetlen, de nagy valószinüséggel remélhető is. Ugyanis minden nagylelkű adakozó csak töltételesen kötelezi magát, aláirás alkalmával, ha a’ megkivántató 250,000 pengő forint már aláirva ’s a’ pesti főoskola létesitése már biztositva leend. E’ szerint előre bizonyos az adakozó abban, hogy nemeslelkű adakozásának mulhatatlanul sikere leend. Igy a’ nagyobb tőtése a’ segély-ajánlásnak, valamint az is, hogy ki teheti, nem csupán pénzben, hanem egyéb anyagokban is nyujthat segélyt az idves vállalatnak. Hogy ez, nem mondjuk, nemzetünknek, de ha netalán felekezetesség hátráltatná is annak sikerültét, csupán hitsorsosinnak sem haladná meg anyagi erejét, nyilván kitetszik abból is, hogy a’ főoskolára tervezett pénzöszvegből, ha abban minden, mintegy két millióra számolható hitsorsosink, egyaránt részt venni kivánnának, alig érezhető csekélység fogna esni egy személyre. Továbbá: nem volna e szabad remélnünk, hogy a’ két magyar hazában kétezerötszáz olly nemes buzgalomu és tehetségü egyed akadhatna, ki egy jótékony főoskolára, kivált nem rögtön fizetés föltétele mellett, száz-száz pengő forintot kivánna és birhatna áldozni? – De mi egyházkerületünket legbiztatóbb reményekre jogositá, az a’ tárgynak fontossága és közérdekessége vala, minél fogva számos tagjai örömmel tapasztalák, mikint az nem csak hitfeleinket, hanem a’ hazának minden lelkesebb polgárait is, kik az emberiség java tekintetén kivül, a’ pesti főoskolában, nyelvünk, nemzetiségünk egyik fő terjesztési eszközét méltán sejték, azonnal megpendittetése után maga részére, pártolására nyeré.
Im ugyanezen nézetek valának azok, mik a’ négy ref. egyházkerületnek mult évi őszeső hónapban tartatott cinventjét is, a’ pesti főoskola felállitása tárgyában, arra birták, hogy egyházkerületünknek ezen idves szándékát ne csak javalja, hanem az ez által eszközlendő aláirásgyüjtést is, superintendentiái részéről elősegéltetni igérje.
Egyházkerületünk megkezdi tehát ezennel, nagy tárgya iránt lelkesülten, annak aláirásait, kinyilatkoztatván azt, hogy az aláirások foganatját és névjegyzéket időről időre közhirré teendi: a’ vállalat jótevőit pedig, nem csak a’ felállitandó főoskola emlékkönyvében, de más módok által is örökitendi: általandi kivánván áldásteljes bizalmaikat a’ késő nemzedékek méltó hálájának.
A’ részleteket, valamint az ajánlások módjait és föltételeit is, bővebben előterjesztvén egyházkerületünknek nyomtatott terve és az aláirási ívek foglalatja: az oskola felállitása kiviteli módjának, későbbi szerkezetének és tanitási rendszerének végképeni elhatározása pedig akkorra halasztatván, mikor már aláirások által a’ megkivántató tőke biztositva leend: nincsen egyéb hátra, mint isten segélye mellett, emberbarátok, polgártársaink és hitsorsosink nagylelküségét, buzgóságát hivnunk fel! Szabadna e attól tartanunk, hogy illy köz és szent ügyben, közülök némellyek azért kivánnának netalán félrevonulni, mert kizárólag egyik vagy másik már létező oskolának akarnának olly szükkeblű hivei lenni, hogy egy egész status közérdekeit ez egynek alárendelni nem kétkednének? ezekben ütközést kivánnának látni ott, hol az valóban nem létezik, ’s egynek romlását sejteni másnak épültében? Hiszen mindnyájan, kik hitfeleink között a’ pesti főoskola mellett buzgunk, egyik vagy másik fenálló ref. oskolának növendékei vagyunk, ’s ha a’ tartozó hálát mellőzni birnók is – mellynek vádjától azonban szivünk tiszta érzelme mentnek vall bennünket – lehetne e azon varázs vonalmat elfojtatnunk keblünkben, melly minden embert, szülötte földe után, leginkább vonz azon táj felé, mellyben ifjusága szép éveit töltötte? Föl lehetne e tehát rólunk tenni, hogy feledve mind azt, mit a’ fenálló oskoláknak köszönhetünk, ezeknek romjain kivánjuk az újat felállitani? vagy azt, hogy a’ pestinek felállitása után, többi főoskoláinknak pártolásával, gyarapitásával végkép felhagyni kivánnánk? Nem; hozzánk, kiket az oskolákra nézve, nemzet és status java, ’s koránt sem helyhez, vagy vidékhez tapadt érdekek vezérelnek, valóban illy szükkeblüség nem fér. De viszont nincs e’ jogunk követelni azt mindenkitől, kinek az emberiség közjava szivén fekszik, hogy helyhez tapadt apróbb érdekek miatt, egy egész statusnak nagy érdekét fel ne áldozza? Nincs e méltányos jogunk, igen tisztelt és halás érzelemmel ölelt oskoláinktól követelni azt, hogy szivesen idvezeljék körükben azon uj oskolát, melly ha tán az ő más jelességeikkel birhatni nem fogna is, minden esetre birand egy olly jelességgel, mire jelen korunkban statusunknak olly igen nagy szüksége van, tudniillik – fővárosi helyzettel.
Egyesüljünk tehát, lelkes honfiak, emberbarátok, hitsorsosok, honunknak tisztelt közönségei és minden állapotú testületei! egyesüljünk erőben, akaratban, buzgalomban és egyetértésben, egy illy nagy és szent czél kivitelére! Ki oskolákat alkot, alkotni segit, emberiség szent czéljainak áldozik az, és azon istent dicsőiti áldozatjával, ki maga képére teremté az embert, ’s ezen maga képét czélszerű neveltetés által tartatja fen az emberben! Ne feledjük azt, hogy mit ezen pesti főoskola alapitásában teendünk, szó szoros értelmében; önmagunkért teendjük azt; fiaink, unokáink fognak abban emberiségnek, hazának és családunknak kiképeztetni, ’s késő nemzedékek hálája fogja egykor buzgalmainkért porainkat áldani! Költ Pesten, télutó 17-kén 1841. A’ dunamelléki ref. egyházkerületnek, a’ pesti főoskola tárgyában felhatalmazott választmány; névszerint: Teleki Sámuel gr. elnök; Ráday Gedeon gr. és Fáy András helyettes elnökök: Ágoston József; Bakos Ambrus, Bánffy Pál b., Bajkay Endre, Dobos János, Réső-Ensel Sándor, Erdélyi Ferencz, Fáy György, Fényes Elek, Fitos Pál, Foggarassy János, Ilkey Sándor, Kapczy Tamás, Keck dániel, Madarassy László, Magyary-Kosa Sámuel, Nagy István, Nyáry Pál, Patay József, Sárközy Kázmér, Szabó Károly, Szekrényessy Endre, Szeles Sámuel, Szilassy György, Szűcs Lajos, Török Pál, Vartensleben Ágoston gr., választmányi tagok.
