BÁCS MEGYE ANYAGI ÉS SZELLEMI ÁLLAPOTJA.
BÁCS MEGYE ANYAGI ÉS SZELLEMI ÁLLAPOTJA.
I-ső czikk. Anyagi dolgok.
(Bajáról.) Bács-Bodrog vármegye, mellynek területét a’ Duna és Tisza határozza, közepén pedig a’ nagy érdekű „Ferencz” csatorna hasitja, Zsiva, Kis-Nyestin és Butykovácz szigeteken kivül 168 mérföldön családostul négy ezerre számitható nemességet ’s mintegy négyszáz ötven ezer lakost számlál. – E’ nagy térségü megye, ipar, okszerű mezei gazdaság ’s ebből támadó anyagi jóllét tekintetében, a’ fejledező emelkedés első korába osztályozandó. E’ hátramaradásnak azon kivül, hogy Bács megye csak százhuszonöt év előtt – a’ török igája alóli kiszabadulás óta – nyerte rendes lakosit, a’ roppant kiterjedéshez nem arányzott népség, ’s igy a’ munkás kéz hiánya, a’ balitéletes óság szokásaihoz simuló káros ragaszkodás, ’s igy a’ buzditó ’s vonzó vezérpéldák ritkasága, de leginkább e’ termesztményekkel dús Kanaán áldásteli körében nyomasztó pénzhiány – valának főbb okai, ’s midőn a’ boldog föld megtermé kisebb fáradság és semmi ipar mellett a’ táplálati első kellékeket, az ébresztő vezért nélkülöző szokásos nép addig tespedt a’ káros hanyagság álmaiban, mig haszon és nyeremény – az iparra ébredés e’ két csalétke – i nem csábiták igen hosszú szunnyadásából. Hirre kapott ekkor az apatini kendertermesztési vállalkozás, melly még az angolokat is a’ bácsi dunaparthoz idézé, ’s még e’ nagy hasznú kereskedés csökkentése óta is van eset, hogy egy jobbágytelek értéke a’ kendertermesztő helységekben 15 – 20 ezer váltó-forintra szökkent, sőt – hallatlan, de igaz – a’ kendertermesztők egy, 1200 ölnyi hold földért jelenleg is 150 – 200 váltó forint évenkinti haszonbér fizetnek. Igy támadtak a’ palánkai ’s apatini selyemtenyésztő-intézetek is, ’s a’ cservenkai ’s verbászi olajsutúk, hol évenkint több százezer mázsa olaj üttetik. Ezen iparágakat többnyire jobbágyság űzi. – Később felállittattak Redl Imre és Gyula bárók pálinkafőző-gőzkatlanai Hrasztinán, majd Rudics József főispáni-helyettes nagyszerű ’s igen jeles kunbajai pálinka- ’s serfőző-gőzgépelyei ébresztének figyelmet, ’s imigy e’ vagyonosulási érdekek ’s keletkező verseny által felbátoritva lön a’ termesztési ipar és műszorgalom. – A’ bácskai szarvasmarha régóta hirben áll. Juhászatunk is haladásnak indult; a’ bajai Horváth, csébi Bezerédy, katymári Latinovics és báró Geramb, kunbajai Rudics József, madarasi Latinovics Lajos, temerini gróf Széchen uradalmaiban behozott gyapjuosztályozási rendszer kedvező méltánylásra talált a’ kereskedési társulatoknál, ’s most vidékünkön is megfordulnak a’ nagykereskedő házak küldöttjei, ’s gazdag kamattal fizetik a’ véneinktől annyira kárhoztatott ujitás kincshozó tapintatait. Régibb idő óta létezik lónemesitési intézet, ’s három évtől szedetnek vissza a’ tőkésitett ajánlati pénzek nagy-nehezen, hogy valahára a’ szép öszveggel a’ nemesitő rendszer gyakorlatilag megkezdessék. – Midőn imigy az ébredezés örömei közt szebb jövendőt jósolok, érzékeny sohajra feszíti kellemet a’ boldogitó remény, hogy e’ díszes megye karai ’s rendei – főkormányzójuk lelkesitő vezérlete mellett – a’ kor és saját érdekök igényeit méltányolva, figyelmet forditandnak az országutakra, a’ kereskedés eme’ § fő segédeszközeire, és feltalálják a’ legczélszerűbb forrást, a’ leggyorsabb intézkedési módot, hogy a’ létesitést megkezdhessék, habár a’ nemesség áldozatra hivatnék is; mert kivallani kénytelenittetem, hogy ki tavaszszal vagy őszszel a’ Bács megyei utakon tiz-tizenöt mérföldet mászott, örömest fizetne minden mérföldre egy forintot, ha a’ somogyi vagy nyitrai kőpályán tehetné a’ bácsi keserves utazást. – Elkészült már egykor – illy borzasztó utazásom alkalmával – a’ Bácsmegyei nagy ut, de csak agyamban, csak tervben, mellyet ezennel fejemből röviden kiirok, ’s ha Bácsban jelenleg nem talál viszhangra, megértést nyerhet melegebb keblekben. – Bács megye – igy tervezém – 1,569,009 holdat (1600 öllel számitottat) foglal körében; kihuzva innen a’ közutak, homokbuczkák, nádas és más hasznot nem hozó területet 69,009 holddal, marad 1,500,000 hold uti költség-alapul. Ha minden holdra évenkint közuti költségek földözése fejében 10 pengő krajczár rovatnék, az első évben 250,000 ezüst forintnyi alappénz kerülne az uti pénztárba; föltevén most, hogy a’ közjóra áldozott eme’ nem nagy terhű pótlék-adózás talán négy évig kivántatnék ’s minden nemestől is beszedetnék: legalább a’ fő országut és szárnyai kövezettek lennének. – Mi a’ kőszállitást illeti: egyfelől a’ Duna, másfelől a’ Tisza ölelvén Bács 182megyét, középen pedig a’ „Ferencz” csatorna kötvén össze a’ két folyót, háromszorosan kedvező szempontból kinálkozik a’ vállalkozás. – A’ partra rakott kő elszállitása ’s a’ kimért pályára hordás – igaz – nagy akadályokkal jár, mert az adózó népre, mint a’ közutat gyakrabban ’s többnyire teherrel használóra – esnék a’ szálitás: azonban kibékitő arányba hozatnék a’ dolog, ha a’ földesurak nagylelkű aláirás utján létesülendő pénztárból a’ fuvarozóknak bár csekély jutalmat rendelének. – E’ fő fontosságu tárgy minden esetre nagy tekintetű férfiakból alakitandó küldöttségere bizatván, ennek mély belátása – műértők tanácsa mellett – talán kivihetőbb és szerencsésebb tervet készitne, ’s a’ szállitási ’s készitési nehézségeket czélszerűen könnyithetné. Bács itt a’ virágzóbb megyékkel verzsenyzésbe állittatván, – gabona ’s más termesztményekkeli kereskedésünk élénkebbülne, ’s a’ sebesebb pénzforgás anyagi jobblétünket korábban eszközlené. – Eszembe jut itt, hogy Bács megyének csaknem fele a’ kincstári uradalom birtoka; a’ nemesség pedig még nem szokta meg az illy gondolatot. Azonban egyszer csak mozdulni ’s az ellenérdekeket okosan le kell küzdeni. Lépjen föl vezérnek valaki. Vezéreké a’ hála ’s koszorú.
’S – k.
(Igazolás.)
Felszólíttatva az ideiglen igazgató mélt választmány által, hogy jövő évi fizetésem iránt i kivánatomat nyilatkoztatnám ki: én – évdij, jutalomjátéki illetőség és – eddig 400 váltó-forinttal fizetett – ruhapénz fejében, összesen: egy egész vére 1000 pengő forintot (és nem, mint állittatott, 1200 pf.) kértem; de nem követeltem, sem megtagadás esetében elmenetellel nem fenyegetőztem; minek bebizonyitására bátor vagyok a’ mélt. választmányra hivatkozni. – Ha valljon e’ kivántom, melly eddigi évdij-, jutalomjátéki és ruhaköltségi jövedelmemet – öszszesen mintegy 880 pengő forintra számithatót – csak 120 pengő forinttal haladja meg, érdemli e’ ama’ kemény megrovatást, melly többi közt csekélységemet érte? – azon t. cz. közönség kegyes itéletére bizom, melly tapasztalásból meggyőződve tudja, mennyi költségbe kerül a’ nemzeti szinpadon csak egyszeri föllépés is, egy szinésznőnek, kinek minden öltözetet, legyen az bármilly költséges, saját erszényéből kell megszereznie. És én bizom, hogy a’ mélyen tisztelt t. cz. közönség méltányosan itélendi meg, ha valljon kérelmem tulságos követelés volt e? Pest, tavaszelő 12-kén 1841.
Bartháné, szül. Meszlényi Anna.
