Hont.
Hont.
Hont, tavaszutó 12. Évnegyedes közgyülésünk folyó hó 10-kén vette kezdetét. Megnyitá a’ gyülést az évenkint előforduló papi tizednek e’ megyében az esztergomi káptalan által történni szokott ’s annak természetben és pengő pénzben kivánt uj kibérlése; mire a’ megye részéről a’ szokott ellen- ’s a’ káptalanáról a’ viszonellenmondások következtek, mikint e’ haszontalan formalitások emberemlékezetet fölülmuló idő óta történni szoktak, a’ nélkül hogy e’ kibérlést – ezen csalások csalását – ősi eredetére visszahozni akarnók, mi is egyszerűn abból állna: hadd fizetné meg az adózó a’ tizedbért, ’s elégednék meg a ’nem adózó a’ kilenczeddel. De hová tértem, uraim? hagyjuk mi békén a’ nem adózó 9 és 10-det, ’s örüljünk, hogy az elég nagylelkű, még 11-det is nem kivánni! – E’ kibérlésen kivül egyéb nevezetesb tárgyai valának jelen közgyülésünknek: 1) Zala megye, a’ hg-primás kettős beneficiumát illető levelének tárgyaltatása. P.P. érs. főügyész mérséklett előadással, kivált azon okból, mivel ő hgsége nem püspöke, hanem helytartója a’ veszprémi püspökségnek, csupán tudomásul kivánta vétetni a’ zalai levelet. Nézetében többen osztoztak. Ellenben J. Zs., F. M. tb., B. L. ifj. és a’ szólóknak nagy tömege, a’ törvények szoros értelméhez ragaszkodván, felirást kivántak a’ fejedelemhez. Fájdalom! később az egész szerénységgel vitt vitatkozások közé némi személyeskedések vegyültek. K. A. tbnak azon (bár azután in forma módositott) nyilatkozására: hogy ő az általa nem pártolt zalai levélben ’s az e’ mellett nyilatkozókban nem magát az ügyet találja, hanem bizonyos „alattomos forrongást” lát, mintegy viszonzásul a’ kiadott egyházi körlevelekre. Ezen az érintett szónoktól épen nem remélett nyilatkozatra heves zaj és vita támadt, mi még inkább növekedett az által, hogy midőn többen a’ tisztelt tb. urnak czáfolólag felelnének, Zala és Hont tiszta szándokát nem alacsony boszúból eredettnek, hanem a’ világos törvényből ’s magából az idők ’s események folyamából igazolván: ugyan a’ tisztelt tb. ur érintettem nézetből szólni kezdő N. J. ügyvéd urnak szavába vágott, őt nemzeti öltönybeni szólásra utalván. Kétségkivül pillanatnyi hevében feldé tisztelt tb. ur, mikint (egyéb helyeken kivül) az amerikai congressusban, az angol alsóházban, német öltönyben, sőt föltett kalapokkal is tanácskoznak, ’s csak nem régiben a’ franczia kamarák a’ kormánynak formaruha iránti inditványát, mint a’ 19-ik század bábjátékát és nevetségét, félreverték. ’S ezt ott teszik, hol a’ világ ügyei intéztetnek el! De felelé tb. ur önmagát is; mert rajta hasonlag, mint N. J. uron, egy németes attilán kivül, (mellyre azonban Attila apánk azt mondaná, hogy az minden inkább, mint ősmagyar ruha) misem volt magyar! Higye el tb. ur, nem ruhában fekszik a’ nemzetiség* – Hogy azonban tárgyunkra visszatérjünk: a’ Gunkl-féle episodok után ismét a’ „Zala” dicső név harsogott szerte a’ teremben, ’s az ezen értelembeni felirásnak elnöki kijelentése hangos éljenzéssel fogadtatott. – 2) Olvastattak több megyéken kivül Heves- és Sárosnak a’ vegyes házasságok tárgyában költ levelei, ’s e’ tárgy folytában, reversalis mellett összeadott néhány bejelentett vegyesházassági esetek. Ama’ sárosi és hevesi levelek épen nem látszának viszhangra találni a’ rendeknél, mert azokat tudomásul véve, az e’ részben hozott télutói határozatuknál maradtak; emezekre pedig a) vegyes választmány neveztetett, melly a’ feladott esetekben vizsgálódván, ebbeli eljárását a’ legközelebbi közgyülésnek bejelenteni köteles leszen, melly is a’ vizsgálódásból rendelendi el, a’ tiszti keresztet; mire nézve b) az 1647: 14 t. cz. értelmében számos tagú ’s állandó vegyes törvényszék azonnal kineveztettett; végre c) a’ reversalisok mindennemű esetben törvény- ’s érvényteleneknek nyilvánittattak; miről is, valamint az áldás szükségtelenségéről, a’ járásbeli szolgabirák által a’ nép értesittetni rendeltetett. A’ vitatások folyama e’ tárgyban csendes és illedelmes volt. – Közgyülésünk még tart, mellynek egyéb nevezetesb határzatairól a’ jövő postán.
Vannak barátaink, kiknek véleménye igen nagy becsben áll előttünk, ’s kik a’ nemzeti öltözetről szintugy vélekednek, állitván: hogy europaisodnunk kell. Mi azonban, megvalljuk, e’ részben nem vagyunk szerencsések egészen egyetérteni. De nem olly értelemben mondjuk ezt, mintha gondolnók, hogy frakkban nem verhet igaz magyar szív; vagy pedig, hogy minden szív, melly attila-dolmány alatt ver, igaz magyar szív. – Nem példálózunk: a példa gyülöletes, ámbár elég van. A’ mi véleményünk oda megy ki: hogy ha nemzetiségünk minden megtámadástól ment volna, az öltözetet fontos ügynek talán mi sem tartanók; ámbár azt gondoljuk, hogy a’ nemzetiség olly ige, melly ha valamelly nemzetnél nem csak nyelvben, hanem öltözetben, tánczban, zenében és népszokásokban is testesitteték, akármellyik veszszen el e’ typusok közül, a’ nemzetiség kárára vész el. És miután, mi minden europai nyelvcsaládtól idegenek, olly helyzetban vagyunk, miszerint nemzetiségünk ellenségeivel csaknem naponkint küzdenünk kell, semmit, és igy a’ ruhát sem tartjuk fontosságnélkülinek. Azonban távol legyen tőlünk K. A. tbriónak kifakadását pártolni. A’ megyegyülésen minden nemesnek szava van; s’ a’ törvényhez alkotmányos jog gyakorlatát, gombkötő-sujtáshoz épen nem köti, és ha kötné, gyülöletes olygarchismust követne el; mert azon nemesség legnagyobb részének, mellyről minap mondók, hogy a „juro quod servaverim rempublicam” esküt igen sokszor joggal elmondhatni, K. E. ur szerint, nem volna joga gyüléseken szólani; van pedig – és legyen is – ép’ ollyan, mint K. A. tb urnak.
Szerk.
Szerk.
Pongrácz Lajos.
