Hont.
Hont.
Hont, tavaszutó 15. Megyénknek mult tudósitásomban részletesben közlött két határozatán kivül még emlitésre méltók lehetnek egy vagy más tekintetből a’ haza előtt: 1) F. M. tb. előterjesztésére az 1830-ban adott katonaujonczoknak hazabocsátása végett, az adott szó szentsége ’s az ország hitelének megtartása tekintetéből, egyes akarattal felirás határoztatott. – 2) Szatmár megyének országgyülési tárgyakat fejtegető ’s inditványozó körlevele, mellynek tettlegi létrehozatalától egy nagy jövendő stadiuma függ, az országgyülési tárgyban munkálkodó választmányhoz utasittatott. – 3) Tudomásul vétetett Nyitrának megyénket b. Mednyánszky „censurai” czíme iránt óvásra felhivó levele. (Hont ezt rég megtevé.) – 4) Fejér megyének a’ gyorsirás üdvös tárgyában tett inditványára, az illető tisztviselőknek kiadáson kivül, F. M. által megkezdett azonnali fizetés folytában 100 pengő forintnál több gyült be, melly öszvegnek az épen jelenvolt debreczeni lelkész-prépost ur tizedrészét adá. – 5) Zay Károly grófnak, a’ hazai nyelv ’s nemzetisedés melletti rendületlen buzgalmáért, mellyel ő eltótosodott hitfelekezetét magyarosítani törekszik, F. M. inditványára egyes akarattal köszönet szavaztatott. – 6) Hasonlag köszönet szavaztatott Coburgh hgnek azon készségeért, mellyel a’ honti gazdasági fiókegyesületre évenkinti 20 részvény vételét elrendelé. – 7) J. Zs. javaslatára a’ honti evang. esperességnek megiratni rendeltetett: utasítaná illető lelkészeit, hogy a’ törvényt ’s nemzet kivánatát követve, a’ magyar nyelv tanulása- ’s alkalmazásához fogjanak. (Egy folyamodásuk vegyes házassági tárgyban minden mellékleteivel most is deák volt, mellyet a’ rendek csupán a’ tárgy iránti részvétöknél fogva engedtek felolvastatni. A’ deák kérelemre, ugy hiszszük, korszerű határozat következett. Illő tehát, hogy evang. feleink, méltányolva a’ kor és nemzet kivánatát, hagyjanak fel már valahára konyhaszagú „deákizáló” nyelvökkel, mellyet az élő Róma nem értene!) – 8) A m’ kir. helytartó-tanácsnak katonai mérnökök által késziendő mappamérések iránti rendelkezésére megiratni határoztatott: miképp azok oda utasíttatnának, hogy ne csak mérjék föl az országot, hanem adják is ki munkájok eredményét közhasználatra. – 9) Boronkay Lajos i. j. azon valódi emberszeretetet lehelő ajánlatát, mellynél fogva a’ Halácsy-féle tömeg gondnokságára választatván, attól évenkint 200 pfrtban járó díját a’ honti, valóban nyomorult kórháznak adá, a’ rendek illő köszönettel fogadták. (E’ díjat a’ leköszönt gondnok Fejérváry Miklós tb. sem fogadta el. Követésreméltó példák!) – 10) A’ hazánkban, ’s igy megyénkben is, annyira rossz lábon álló egészségi rendszabályok fentartása tekintetéből egészségi biztosság neveztetett, melly különösen a’ nálunk elég hanyagul vitt himlőoltásra is felügyelend. (Lelkészek! gyakorlatilag ti menthettek meg legtöbb 340emberéletet: tehát – második istenkint adjatok azt!) – 11) Méltó tetszéssel fogadtatott elnök-alispánunknak a’ közmunkákra nézve tett azon előterejsztése: miszerint a’ mult évben 16,000 pengő frt adatott ki, semmi vagy kevés látszattal; holott 3584 házhelyünk czélirányosb alkalmazásával sok történhetnék. E’ tárgynak elméletileg kidolgozása választmányra bizatott. (Itt ad vocem „közmunka” röviden megjegyezzük, hogy a’ hidvégi hid emésztett meg sokat; és ad vocem „hidvégi hid” keblünk megborzad. Vezérczikket lehetvén, de nem tudván róla irni, az idegen olvasónak csak annyit mondunk, hogy e’ roppant kőhid két év előtt ezer meg ezer mester tudatlansága miatt összedőlt, ’s igy taval azt ujra ugyanazon ezer meg ezer adózók kézi munkájával megyei végzés folytában fölépitettük!) – 12) Szinte választmányra bizatott megyénk 150 puszta házhelyeitől rendetlenül vagy épen nem (!) történő adózás ’s egyéb közterhek vitelének sikeresitése. – 13) A’ nagyszombati kerületi-táblával mnitegy tiz évig megszakadt rendes levelezést megszünteté azért, mivel a’ nagyszombati tábla nem élt az „alázatos szolgái” aláirással, mellyel minden más kerületi táblák éltek. – 14) Két, még a’ kivetett törtszámokból reánkeső, katonaujoncznak fogadás utjáni kiállitása a’ honi pénztárból elrendeltetett. (Voltak, kik azt kivánták, hogy kisebb vétségü rabjaink közül adjuk meg őket; mivel hogy velök is jót teszünk!) – 15) P. L. E. inditványa folytában elfogadtatott a’ nemesek péld. perbeli ’stb. eff. dolgaiban az adózók által porban, sárban, nappal, éjjel, hévben, fagyban, ingyen czipelt „currensek” eltörlésének elve: gyakorlati elintézése egy biztosságra hagyatván. – 16) Az ipolysági középponti magtár is valahára megszüntetett. (E’ tárgyra nézve a’ multból röviden csak ennyit: az adózó takarmány szükében, mellyben hegyes megyénk 3/4 része mindig sínlik, 10 garason is vette oda bevitt széna adagját, ’s ezt az ur, hol gyülés és törvényszékek, hol átutazás alkalmával 2 garason megvette! Igaz ugyan, hogy abból a „deperdita- és absconditákra” sok elment, de mégis igy is háromannyi volt a’ „hunczut-paraszt” szénája, mint a’ fogadóbeli 4 garasos adagok. Ezenkivül tavaszfelé egynek is másnak is kifogya szénácskája, pénzecske sem volt, és sokszor nem is lehetett azt közelében venni: mit tettünk? beküldénk a’ magazinumba ’s a’ szénácskát szekérkéken haza hozattuk! ’s több efféle.) – 17) A’ marhahús ára 13, Selmeczen 14 vkra; – végre 18) törvényszékink kezdete nyárelő 7-ére, ’s aratási és hitelesitő közgyülésünk ugyanazon hó 17-ére határoztatott. – És ime! ezek közgyülésünk főbb határozatai. Eredménydúsabbak e’ négy félnap alatt létesült végzések megyénk- ’s adózó-népünkre nézve, mint a’ régiebb időben egy egész nemzedék által hozottak. Örömtől dobogó szívvel mutatjuk be hát azokat a’ hazának, némi jeléül annak: hogy mult havi tudósitásunkban érintett pangásunk alatt, ha nem is rejtezik az élet telje, rejtezik legalább bizonyos vágy az élet után. Itt pedig az idő e’ vágyat tetté foganatosítani; megyénk érez, lelkes-szelid alispánunk az érzelmet el nem fojtja: mi hibázik tehát, hogy Hont neve is nagy és dicső legyen, mint bármelly más megyéé?
Pongrácz Lajos.
