Szatmár.
Szatmár.
(N. Károly, maj. 14.) Majus 10-kén nyilt meg közgyülésünk a’ lefolyt kisgyülés jegyzőkönyvének átnézésével, hol a’ 3. pontban egy k. k.rendelet fordul elő, melly a’ K. Zs. tb. ellen rendelt tiszti keresetben informatiót kiván, addig mind a’ keresetet mind a’ végrehajtást fölfüggesztvén. E’ szerencsétlen tárgy annyi mellékkérdést hordott kiséretében, annyi sebet szaggatott fel, hogy négy napi hosszú vitatásokban, a’ leggyöngébb érintésnél fölujulva, keserűségével elönté tanácsozásainkat. Előidézve láttuk a’ lefolyt 8 év szomorú képeit, ollyakat hallánk – mik ha több évekkel ezelőtt elmondatnak, most panaszra nem volna okunk. Nyilván kimondott véleményben barátim a’ közgyülésben nem osztoztak, sőt baráti magánykörünkben rosszalák is; ime! én ujra és ismét a’ nagy közönség előtt is kimondom: hogy megyei életünkben ha a’ rendek minden jogai, ha még a’ felszólalási szabadság is elnyomatik egy alispán által: ennek nem annyira azon alispán, mint a’ rendek gyávasága az oka, keressük e’ hibát magunkban, ne másban; jaj nekünk, ha a’ biztositékot az alispán személyében ’s nem saját erőnkben keressük. De már a’ tárgyra. Köz vala megyénk rendeinek értelme az actio fenakasztása ’s informatio-adás körül; a’ végrehajtás fölfüggesztése körül azonban két ágra oszlott a’ nézet: némellyek azt hivék, hogy miután a’ megrendelt végrehajtás az adózó ’s nemesi pénztáraknak hiányait illette, ennek fölfüggesztését nem is érthette a’ nagymélt. udvari cancellaria, azért ezen pénztárak hiányainak kipótlását tüstint sükerbe kell venni; a’ többség azonban erre is kiterjeszté a’ fölfüggesztést már csak azért is, hogy e’ tekintetben se legyen a’ fölfolyamodónak panasza, ki a’ megye tettét ellenségei ’s irigyei irtózatos boszújának jelenté föl. Az informatio végett a’ terhelő adatok előterjesztése a’ számoltató székre bizatott. – E’ tárgy vitatása közben felhozatott a’ rendek előtt, mikép egyik jegyző épen e’ kényes tárgyban keletkezett egy megyei határozatot egészben a’ megyei rendek kifejlett értelmének ellenére tett föl; eleinte igen szigorún vevék a’ rendek e’ hibát, mivel épen azon rendelt tiszti kereset alapjait czáfolja meg; végre következő végzésben állapodtak meg: „Felhozatván, hogy a’ mult közgyülésen K. Zs. tb. 920 szám alatt beadott nyilatkozatára a’ megyei végzés N. J. t. aljegyző által a’ nyilvános határozat ellenére tétetett föl: a’ határozatnak eme’ szavai: a’ megyei pecsét árának kikerülése, mint a’ 600 pengő frtig letartóztatott tarpai adópénznek jó helyre lett forditása ’s a’ t., – megsemmisittetvén, kiigazittatott, s’ a’ fennevezett jegyzőnek vigyázatlanságból eredett hibája rosszaltatott.” – Felhozatott továbbá Bártfay László tb. tudósitása Kölcseynek a’ megye által 1838-ik év septemberében megrendelt arczképe iránt; ebből annyit tudtunk meg, hogy ezen kép rég készen van. Bártfay tb. ur megyénként kiváltotta saját pénzével, ’s most nála kifizetetlen áll. Egyszersmind felolvastatott K. Zs. tb. jelentése is ’s azon javaslata, hogy ezen arczkép adassék el (!!), ’s helyette egy mellkép (ára 25 ar.) készittessék a’ begyült pénzből. Fájdalmasan értették a’ rendek jelentésemből: hogy noha a’ megye szintolly lelkesedéssel sikeresítette forró kivánságát, minővel az arczkép lefestését elhatározá, mert t. Bártfay L. tb. ur számolása szerint a’ kép rámástul pakolással 689 frt néhány krba került pengőben, a’ rendek pedig 700 frton felül irtak alá, a’ megkivántató pénz régen be is gyült, s’ igy a’ rendek e’ tekintetben következetesek voltak szóban és tettben: mégis Bártfay L. tb. ur szivességének köszönhetik, hogy a’ kép a’ festő által el nem adatott, sőt nehezteléssel hallották, hogy most is K. Zs. tb. által, noha árát rég kifizették, annak eladására tétetik ajánlat. Az első alispán magára vállalá K. Zs. tbiró felszólitását: hogy a’ beszedett pénzt – 220 frtot – ’s az aláirási ívet küldje el; mi a’ negyednapi közgyülésre meg is érkezett, ’s pénzünk együttlevén, kifizethetjük; a’ megye rendei pedig t. Bártfay László tb. urnak ezen arczkép körül tett fáradozásaiért köszönetet szavaztak. – Majus 11-kén: 1) előfordulván a’ főispánnak egy levele K. Zs. tb. ügyében: mivel a’ megyének több rendbeli fölszólitására a’ főispán nem felelt, a’ válasz sürgettessék. – 2) Rosszalták a’ megye rendei a’ Farkasaszón munkálkodott esküttnek az unitariusokra nézve sérelmes hátiratát, ’s következő határozatot alkottak: „Tudomására esvén a’ megyének azon, egyik tisztviselőjétől származott és szinte minden magyar ’s erdélyi hirlapban közlött hátirat, melly egy, a’ megye kebelében Farkasaszón megtelepült unitariust onnan, mintha annak vallásos tekintetből Magyarországon lakni joga sem volna, kiutasít: nem titkolhatják el a’ megye rendei azon kedvetlen érzelmöket, mellyet az érintett hátirat kebleiben gerjesztett, annyival is inkább, mivel az olly tisztviselő tollából eredt, ki eddig magát a’ megye bizodalmára teljesen méltónak bizonyitá. Fájt gondolni, mikint ezen, bár – mint a’ körülmények mutatják – csak fontolatlan vigyáaztlanságból ’s minden számitás nélkül odavetett néhány szó által megyénkre talán azok előtt, kik annak elveit ’s meggyőződését nem ismerik, némi homály borittathatott. Ennélfogva mulaszthatlan kötelességöket hiszik a’ megye rendei teljesíteni, midőn nyilván kimondják: miképen tisztviselőjüknek hátirati kitételét, melly az unitariusoknak szabad lakását kétségbe hozza, komolyan rosszalják ’s hibáztatják, és mind elveikkel, nézeteikkel, sőt miután törvény, melly az unitáriusoknak hazánkbani szabad lakását tiltaná, egyáltalán nincs; – miután privilegialis jogaink a’ két hazában kölcsönösen biztositvák; – miután ez okból e’ megye rendei a’ testvérhaza minden lakosát, bármilly vallásfelekezethez tartozzék is az, következve az unitariusokat is, törvényszerint e’ honban polgári tekintetben egyenlő jogokkal és kiváltságokkal felruházott testvérek gyanánt tekintenék, – mint törvényeink szellemével is ellenkezőt, elhatározottan visszautasitják. – E’ meggyőződésben kétszeresen fájlalják mind azt, hogy ezen erdélyi rokoninkat e’ megye iránti hitében könnyen bal utra vezethető lépés épen a’ jelen simulási korszakban történt, hol az annyira ohajtott ’s melegen emlegetett unio eszméje minden apró hibának és tévedésnek talán nem érdemlett fontosságot kölcsönöz: mind pedig azt, hogy az épen e’ megyében történt, mellynek az erdélyi megyékkeli gyakoribb érintkezése miatt e’ hiba – melly azonban nem övé – talán kétszeres betudással rovathatik fel. E’ czélra itt nyilvánitott hitöket a’ késő jövendő előtti igazolásra határozat gyanánt jegyzőkönyvükbe iktatni rendelék.” – 3) A’ részekbeli megyék visszacsatolása végett felirást ’s hasonczélu lépésre az ország minden hatóságaihoz felszólitólevelet határoztak. – 4) Minthogy némelly tisztviselők és táblabirák is a’ törvényszékekről elmaradnak, vagy későn jelennek meg, határoztatott: hogy ezentul a’ törvényszék első napján, minden berendelt táblabiró ’s tisztviselő jelentse magát az elnök-alispánnál, ’s ez pontos jegyzéket viend, melly a’ közgyülésben megtekinthetésre kitétetik; – továbbá: hogy a’ törvényszékek ’s közgyülések folyamata alatt, sem a’ táblabiráknak, sem a’ tisztviselőknek eltávozásra vontatót pénzért se lehessen használni. – 5) Scontrokönyv fog ezentúl a’ megyei terem asztalán állani, mellyben minden megyei kiküldetés, a’ kiküldött neve alatt bejegyezve, mindenki által meglátható lesz*. (A’ többi legközelebb.)
Fölkell ezt olvasni, uraim! különben a’ könyv ott hever használatlanul.
–Szerk.
–Szerk.
Kovács Lajos.
