Bácsból.
Bácsból.
(Ada, april. 20.) Mint szemtanu ’s ollyan, ki tudósitásom valóságaért szükség esetében nyilt sisakkal is jót állani ajánlkozom, közlöm kegyeddel köztudomásra juttatás vgett ’a következőt: A’ közelebb mult ujonczállitás alkalmával a’ szabad koronai kerületben fekvő A. mezőváros birája és jegyzője, talán egy-két esküttel szövetkezve, olly családatyákat, kikre könnyen ráijszthetni véltek, kényök szerint egyenknit magok elbée hivattak, és kötelességökül tették, hogy vagy önkintest, vagy saját fiaik közül egyet, ’s pedig sorshuzás nélkül, állitsanak katonának. Az ekkint felszólitott 39 csaldáatyák mindegyike fogadott tehát ujonczot, fejenkint 50 vfrot, 2 láncz földet 250 vfrt értékben és 12 frt 30 kr sarkantyupénzt kötelezvén az önkintesek részére, kiket azonfelül, hogy tetőtől talpig felruháztak, körülbelől hat hétig szüntelen vendégelek is. Közelevén az avatás ideje, a’ helyettesitő atyák is meghivatnak a’ biró és jegyző által, és meghagyatik nekik, hogy az alkuszerinti kész pénzt fizessék le ’s a’ megajánlott földet a’ fogadottakra irassák át, ’s miután ezt teljesiték, tőlök egyenkint még 20 vfrt a’ bevató uraknak adandó ajándék színe alatt követeltetett, hogy az önkintesekből a’ városra esett 32 ujoncz annál bizonyosabban elfogadtassék, ’s nehogy ezt mulasztva, a’ könnyen történhető visszautasitások által a’ város uj költségekkel terheltessék. Ezen az érdeklettek megütköztek ugyan, és szűr alatt el is mondák, mennyire csudákoznak e’ különös változáson: „annakelőtte – ugy mondának – fizettünk, hogy elfogott fiainkat be ne vegyék; most pedig, hogy az önkint állitottakat vissza ne küldjék!” végre félve, tudja isten, mitől, a’ 20 vfrtot is megadják: ’s mégis az ajándékra gyüjtögetett 780 vfrtnak sem volt foganata, mert csak 29 avattatott be, hármat pedig pótlani kellett, mi ismét ezer és néhány forintba került! Ne gondoljátok, hogy e’ miatt az illető adózók panaszt tettek. Vannak emlékezetek, hogy a’ nem ok nélkül panaszkodó kapta el, mit a’ panaszlott érdemlett volna.
Sárosi.
