Temesvárról.
Temesvárról.
A’ Pesti Hirlap 21-ik számu Értekezőjében gr. Zay Károlynak a’ magyarországi két evang. felekezet egybeolvadását tárgyazó szavai ’s ezekre költ „viszhang” az itteni egyesült evang. gyülekezet által annál nagyobb örömmel ’s lelkesedéssel fogadtattak, minthogy a’ helybeli prot. lakosok a’ gróféhoz hasonló nézetektől vezéreltetve, boldogult fejedelmünk kegyes helybehagyásával már 1824-ik évben tettlegesen eszközölék az egybeolvadást, ’s az egyesülés alapföltételei az ágost. gen. convent által 1837-ben, a’ helvet által pedig 1832-ben helyeseltetvén, vége 1839-ik évi őszhó 20-kén közös templomukat ünnepélyesen föl is szentelék. Egyesületünk alapföltételei szerint az istentisztelet változtatva magyar, német és tót nyelven tartatik, ’s ennek tartásával két lelkész volna megbizandó, kiknek egyike ágostai, másika pedig helv. vallásu lenne, ’s felváltva hirdetnék az isten igéjét, ’s végzenék egyéb hivatalukkal járó foglalatosságaikat. Azonban pénzerő hiánya miatt az alapföltételeket ’e részben még eddig nem teljesithetvén, csak egy lelkészt tartunk, ki a’ fentebbi nyelvek mindegyikében jártas. Az istentisztelet rende előlegesen elhatározva, évenkint nyomtatásban jelen meg. A’ két hitvallás sorsosi kölcsönösen engedvén egymásnak, a’ templomban az ur asztala oltár módra feszülettel és gyertyatartókkal van fölékesítve, urvacsora közben viaszgyertyák égnek; a’ letérdepelőnek ostyában, az állónak pedig kenyérben nyujtatik az urvacsora; ’s nem ritkán láthatni az egyetértés azon örvendetes példáját, miszerint az ágost. vallásu fenállva kenyérben, a’ helvet. pedig térdepelve ostyában veszi magához azt mire magok a’ tanitók is templom-fölszenteléskor példát adtak. A’ két vallás énekei váltogatva használtatnak. A’ lelkész midőn a’ szent asztalhoz vagy szószékbe megy, ’s egyéb hivatalbeli foglalatosságait végzi, nem ölt fehér inget ruhája fölé, mint különben az ágost. vallásuaknál némelly helyütt szokás, ’s a’ verba consecrationis és evangeliumot nem énekelve, hanem olvasva adja elő. A’ sátoros ünnepeken kivül a’ három király, a’ boldágságos szüz beavatása, ’s koronás fejedelmünk születése emléknapjain istentisztelet tartatik; mert az ágost. vall. köznép e’ napok megüléséhez szokott. Tanitónk mindeddig helv. vallásu, ki a’ vallást Herder cathecismusa s’ a’ debreczeni utmutatás szerint csepegteti a’ gyermekek szivébe. – Hazánkban tehát nem példanélküli a’ lelkes gróf által olly buzgón ohajtott egybeolvadás; országos lehetőségére pedig reményt nyujt Poroszhon és Nassau tartomány, hol 1817-ben a’ refomatio harmadszázados ünnepére végre e’ két testvérfelekezet egygyé forrt össze; mit már magok a’ reformatio hősei Luther és Zwingli létesitni szándékoztak, ’s később majdnem minden században munkába vétetvén, 1707-ben Fridrik porosz király által is megkisértetett.
Szántó János.
Érdekesnek véljük egyszersmind a’ temesvári egyesült evang. gyülekezet által gróf Zay Károlynak irott levelet, tisztelt levelezőnk közlése nyomásu, egész kiterjedésében adni, melly is igy szól: „Méltóságos gróf! Midőn méltóságodnak „néhány szavait” a’ Pesten felállitandó ref. főoskola ügyében, – és e’ főoskola létrehozásában munkálkodó választmánynak ezen felszólalása f. e. tavaszelő 5-kén eredt „viszhangját” a’ Pesti irlap 21. számában olvasók: keblünk is hőn dobogott; mert ezen felszólalkozásokat, reményünk legszentebbikének, – a’ két evang. felekezet magyar hazánkban is egybeolvadása teljesedésének zálogául vettük. – Ha a’ vad ozmán másfél század lefolytában nyomasztó önkénye alatt tespedésbe sülyedt, a’ nagy Hunyadyakat nevelt Temesvárban – e’ több nyelvű, vallásu ’s nemzetiségü lakosok békés egyetértésök- ’s kölcsönös szeretetöknél fogva is szép városban ’s erős végvárba, mellyben jelenleg a’ csanádi püspökség megyés széke, káptalanja, székes-egyháza ’s nevendékpapi oskolája és a’ temesvári görög nem egyesült szertartásu püspökiszék kebeleztetnek, három század előtt pedig, akkori temesi grófok Petrovics Péter és Perényi Péter által ápolva, az evangelicusok is közönséges isteni tiszteletöket e’ tartomány török rabigába görbedéseig gyakorlották – boldogabb létre viradt nemzetiségünk mellett, mi, az egy idvezitő tudományát ágostai s helvetiai hitvallástételek szerint követő protestansok tettlegesen egesült és egybeolvadott evangeliumi gyülezetet ’s testületet képezhetünk; – és csínos paplak, oskolánk, ’s díszes templomunk alig 16 évnyi rövid idő alatt felállhatott: lehetlennek tartjuk, hogy az, mit mi parányiak, a’ keresztény hit alapelve – az isten ’s felebaráti szeretet által létre hozunk: ne sikerüljön a’ magyar protestansok ’s honosaink között csak egy is találkoznék, ki nem csak öntökéletesbülésünkre, hanem honunk boldogulására, nemzetiségünk emelésére, mint egybeolvadásunk jótékony következményeinek elérésére, közremunkálódását megtagadhatná: ezt hinni nem tudjuk, föltenni nem akarjuk. – Méltóságodé a’ dicsőség, melly ezen áldást-árasztó eszmének közretételét követendi. Fogadja ezért hódoló köszönetünket; de fogadja egyszersmind azon forró kérelmünket is: hogy a’ kitűzött czélra magas lelke sugalta minden módokon törekedni kegyeskedjék; – és ha talán még most a’ tervezett főoskola, ugy, mint a’ két testvér evang. felekezet hazánkbani tökéletes egybeolvadásának emléke és sarkköve, fölnem állhatna: emelkedjék az legalább ugy, mint a’ jövő boldogabb kor ez üdvös egybeolvadásra készitő ’s buzditó tudományi közös intézetünk. A’ kik egyébiránt a’ legmélyebb tisztelettel vagyunk – 1841-ki tavaszelő 25-kén tartatott gyülésünkből – méltóságodnak alázatos szolgái – a’ temesvári mindkét hitvallást tartó evangelicusok egyesülete.”
