Békés.
Békés.
Orosháza (Békésben) tavaszutó 19. Tegnap esperességi gyülés tartatott, mellyet az egyházszék előzött meg. Ezen az orosházi uj lelkész panasza fordult elő, kitől községe széna hiány miatt az évenkint adni szokott takarmányt megtagadta. Az egyházszék azon nézetből indulva ki, melly szerint egyházaknak a’ lelkész fizetését kisebbitni nem szabad, mert a’ teher a’ nép számával növekedik: a’ lelkésznek fuvarától 4 p. ftot itélt. – Magából a’ gyülésből távol volt minden lelkesedés, s’ a’ szőnyegre került tárgyakon siettetve ment keresztül, neogy a’ jelenvolt tagok lovai sok szénát emésztenek fel. A’ többi közt egy lelkésznek özvegye, tartozását árvái tekintetéből elengedtetni kérte, ’s csak nagy bajjal nyerhetett kedvező határozatot; holott gazdagabb világi adósok nem is szólittattak föl tartozásaik lerovására. – A’ népnevelés tárgyában választmány volt kiküldve azon megbizással, hogy az egyházaktól bejött adatok nyomán véleményt készítene azonban a’ választmány csak a’ gyülés előtti nap alkonyatakor ülvén össze egy pár órára, azt jelenté, hogy e’ tárgy, terjedelmessége miatt hosszabb időt kiván. Közügyeinken általában hanyag gondatlansággal járunk el, hivatalos levelezéseinkben semmi rend, a’ tárgyak évről-ére halasztatnak, ’s gyakran hazafiui aggodalomból eredő nyilatkozás nevetségessé tétetik, mint például azon inditvány, melly szerint sürgettetett, hogy a’ fő lelkész szólittassék fel, leveleit magyar nyelven irni az esperességhez. – Kezd ugyan már köztünk is fakadni egy kis jó indulat, de ennek a’ testüelti pangás és lelketlenséggel szüntelen kell küzdenie.
Simon Ist.
