Heves.
Heves.
Hevesből. (Gyöngyös, junius 25.) A’ pártosság vihara, melly Cortes-Aeolusok torlasztotta fellegekből közénk erőszakot ’s bunkós csatát szórt, megyei közéletünkben lecsillapult; bár ne legyen – ’s minbecsületünk ’s a’ közjó érdekében esdve rimánykodom: ne legyen! – szélcsend, mellyet megelőző jeléül szokás tekinteni bekövetkezendő szélvésznek. F. hó 21–24-ik napjain megyei teremünk nem vala sajnálatos kakasviadal küzdhelye, ’s gyülési tanácskozásink mentve minden fehér vagy fekete cortes-influenzától, a’ kölcsönös türelem ’s mérséklet medrében élénken ugyan, de békésen hömpölyögtek, ’s ha néha egyes kifakadások – előbbi történetek tompa viszhangjai – mint síma tóba dobott kövecs, gyenge hullámzásba hozták is a’ vitafolyam felszinét, csakhamar szétfoszlott felette a’ gyürűzet. Ezen gyülés érdekesb részletei: 1. Elnöklött másod alispánunk a’ rendek üdvezlése után legelől is szőnyegre hozandónak vélte az aratórész meghatározását, melly nálunk is more patrio közönségesen a’ nyárelői közgyülésben szokott szabályoztatni, ’s mellyért egyikért a’ jelen is hirdetve volt. – De mielőtt ezen a’ misera plebs contribuens minden kis és nagy viszonyiba olly féltékeny atyáskodással beléavatkozni szerető patriarchalis katuskálkodást (bocsánat az aratórész életfontosságu limitatiójának illy konyhai néven nevezéseért!), mellynek az ezen érdemben velünk is bizonyosan közlendő Pest megyei emberséges, korszerű határozat – remélem – megyénkben is siettetni fogja megadni az utolsó kegyelemdöfést, – mielőtt, mondám, az érintett tárgyhoz kezdenénk, mire elvégre e’ minden rettegő rendszertől tiszta gyülésben rég ohajtott kedvező alkalom nyilt, tbiró M. L. lelkesen meleg szót emelt alkotmányos, mindenkit elvkülönbség nélkül egyaránt illető, de a’ febr. és majusi közgyülésekben a’ hevesi rendek egy része – ’s nagy része – által erőszakos akadályok miatt nem gyakoroltathatott jogok érdekében. Az inditványozó – nehogy a’ multak szinezettebb ábrázolatával legkevesbbé is ingerültséget támaszszon – higgadt-röviden emlitvén az érintettem két közgyülés eseményeit – mik hirlapokból is bőven ismervék – ’s ezeket olly természetűeknek vélve és nyilvánitva, hogy igen sokakat gyülésben kellő bátorsággal megjelenhetési ’s törvényadta szabadsággal szólhatási kiváltságos jogaikban sérelmesen meggátoltak, a’ febr. és majusi közgyüléseket jegyzőkönyvileg nemtörvényeseknek és érvényteleneknek kijelentetni, ’s hogy az akkor elnyomott szólásjog most gyakoroltathassék, azok tárgyait ujra tanácskozásba vétetni kivánta. Az inditvány sokaktól pártoltatott, kik rokon nézeteiket főleg arra épiték, mikint a’ kérdéses gyülések alatt olly tettleges köztámadásu ’s általában a’ tényre nézve senkitől kétségbe nem hozott erőszakoskodások háboriták a’ közrendet, mellyek miatt a’ KK. és RR. egy része elégséges biztosság hiányában ama’ gyülésekből kizárva volt, ’s ennélfogva azon gyüléseket törvény értelmében tartottaknak részükről el nem ismerhetik. – Azonban szinte sokaknál élénkebb ellenzésre talált. Felhozatott e’ részről, hogy egyik gyülés másiknak törvényessége vagy törvénytelensége fölött nem itélhet, ’s ha – föltéve, de meg nem engedve – itélhetne is: ez csak akkor történhetnék, midőn a’ kihágások, mellyeknél fogva a’ gyülések érvénytelensége követeltetik, az elrendelt nyomozás utján voltakép bebizonyittatnak; de különben is a’ panasz alapja, a’ rendetlenségek nem gyülés alatt, hanem előtte történtek, maga a’ gyülés pedig tökéletes rend- és csenddel ment véghez, hova a’ meg nem jelentek teljes bátorsággal megjelenhettek volna, a’ mint a’ megjelenésre meg is hivattak; ezenfelül a’ vádlott gyüléseket azért sem lehet törvényteleneknek mondani, mert azokban a’ gyülés törvényes kiegészitő részei: elnök, tisztviselők, rendek, megvoltak; ’s ha épen, kiknek sérelmök van, a’ gyülések fölött itéletet kivánnak, folyamodjanak máshova, honnét orvoslást nyerjenek. Megjegyeztetett ezekre: mikép a’ megyei testületek alkotmányos függetlensége tekintetéből a’ gyülések törvényessége vagy törvénytelensége fölötti biráskodást egy harmadikra bizni veszedelmes volna; hogy noha a’ kicsapongások nem a’ gyülés alatt történtek: de az ingerültség roppant fokánál fogva teljes bizonyossággal lehetett következtetni, hogy a’ gyülés megkezdéseig annyira le nem csillapulhatnak, miszerint az üldözött vélemény szabadon, bántatlanul nyilatkozhassék; minélfogva a’ gyülésbe jelenésre felhivást a’ véres előzményekből okoskodó józan ész is tiltotta elfogadni; hogy gyülés, noha törvényes alkotórészei megvannak (ámbár a’ kérdésalattiakra nézve ez azon okból, mert a’ rendszerinti ügyészekből egy sem volt jelen, tagadólag kétségbe hozatott): azért mégis lehet érvénytelen, ha t. i. – mint épen a’ panaszos esetben – abbani biztos megjelenhetésben a’ rendek egy része erőszakosan akadályoztatik; hogy végre a’ vérengző akadályok tagadhatlan köztudomásuak levén, meg- vagy nem-történésökre nézve további vizsgálattól várni, annál inkább felesleges, mivel a’ vizsgálatnak feladata inkább csak az egyes vétkeseknek kipuhatolásában áll. Igy folytak a’ viták hevesen, de illedelemmel, órákig az inditvány mellett és ellene ujra meg ujra felhozott okok és czáfolatok fejtegetésében, mellyeket, valamint az e’ közben tett, de a’ dolog lényegéhez nem tartozó mellékes megjegyzéseket hosszadalmasság nélkül elsorolnom nem lehetne, miglen egyik érdemteljes tbiránk Z. I-tól középut gyanánt ajánltatott, miszerint mellőzve a’ mult gyülések mikint tartása módját, az akkoriban végzett tárgyakra nézve, ha kinek tetszik, észrevételeket uj inditvány-alakban tenni lehessen; mi a’ többségtől tetszéssel fogadtatván, ennek nyomán a’ vegyes-házassági kérdésnek ujra szőnyegre hozatala gr. K. M. által inditványoztatott, mire nézve minden vitatás nélkül közakarattal ő felségéhez felirás határoztatott, az ez érdembeni országos aggodalom megszüntetése végett Pesten tartandó országgyülésért esedező. – 2. Tudva van a’ közönség előtt, hogy a’ februariusi közgyülés alkalmával annak 4-ik napján elkövetett béke- és rendellenes merények kinyomozása küldöttségre bizatott. Ezen küldöttség többsége azonban a’ rendelt vizsgálatbani munkálkodása közben a’ kérdőpontok felett az elnökkel meghasonolván, e’ gyülésre irásba foglalt jelentést tett, mellyben ama’ többségi tagok előadják, miszerint a’ küldöttség először ugyan általános kérdőpontokat határozott, ’s azok szerint hallgatott ki tanukat is: nyomozása folytában azonban azt tapasztalván, hogy az általányos kérdések a’ tanukat, kiknek száma a’ vizsgálat alatt különben is tetemesebben megszaporodott, a’ dologtól igen eltérő, szükségtelenül terjedelmes feleletekre vezetnék, ’s ez által munkálkodásuk sikerének – mellynek czélja minélelőbbi igazság-szolgáltatás – szükségképen igen hosszú időre kellene elhaladnia: czélszerűnek látták elhatározni, hogy az elkezdett mód, azaz általános kérdőpontok szerint az egyik panaszos fél részére ugyanannyi számu tanukat fogván kihallgatni, mennyit a’ másikéra már eddig hallgattak, az ennekutána hallgatandókra nézve egyes, névszerinti esetekre szoritsák a’ kérdőpontokat. Ezen, a’ küldöttségben többséget nyert határozathoz képesti változtatását a’ kérdőpontoknak azonban az elnök, ki tovább is az általános kérdések melletti maradást sürgette, el nem fogadván, bár általok arra, hogy a’ foglalkozása mikinti vitelében törvényszerű hatósága szerint szabad kézzel munkálkodó küldöttség többségének határozatát kimondani tiszte és kötelességében áll, ’s a’ többség határozta változtatás általa szándéklott közgyülés elébei följelentésének ’s e’ miatt a’ munkálkodás fölfüggesztésének szüksége fen nem forog, ismételve is felszólittaték, – nem csak a’ többségre nem figyelmezett, hanem a’ küldöttség hivatalos foglalatosságát föl is függesztette; mihezképest a’ nyilatkozó tagok kérik a’ megyét, hogy a’ küldöttségi elnököt ebbeli tisztének a’ többség joga méltó tekintetben tartásávali gyakorlására ’s a’ nyomozás folytatására utasitsa. Ezen jelentés felolvasása után a’ küldöttségi elnök szóval előadta, hogy ő is azon véleményben van, mikint tanácskozásokban a’ többség határoz: azonban a’ följelentett esetben tanácskozásoknak helyét lenni csak addig látta, meddig a’ kérdőpontokra nézve megállapodás történt; ennek megtörténetével véleménye szerint nem kelle a’ kérdések megváltoztatását czélzó további vitatásokba ereszkedni, hanem a’ tanuvallatást, miben többségi határozatra szükség nincs, a’ már egyszer meghatározott mód szerint folytatni; – ennél, ’s a’ kérdőpontoknak, hogy az igazság kinyomozásában czélra vezessenek, milly alakban tétetni kellőségök iránt bővebben fejtegetett nézeteinél fogva a’ nyilatkozó küldöttségi tagok által változtatva megállapittatni kivánt eljárásban meg nem nyugodhatván, a’ küldöttségi munkálkodásban tovább részt venni annál inkább nem kivánt, mert több tagok által ellenkező esetre szinte azon nyilvánitás tétetett; de a’ küldöttség foglalkozását nem csak föl nem függesztette, sőt valamint minden tagot annak folytatására, ugy egyet különösen az elnökségre is megkért volt. Többen osztoztak az elnök véleményében, ’s tettét jogszerűnek, helyesnek, a’ kérdőpontok megváltoztatását szükségtelennek ’s az igazság részrehajlatlan kinyomozására károsnak is nyilvániták; mig mások a’ tagok többségének nézeteit pártolva, az elnök eljárását szokatlannak, a’ munkálkodás megakasztása tekintetéből jövendőre is netalán hasonló esetekben az igazság minél gyorsabb kiszolgáltatására nézve kedvetlen, késleltető következményünek ’s az elnöki jogok korlátin tul terjedőnek, a’ kérdőpontok módositását pedig körülményekből kifejtett szükség szerint czélszerűnek ’s azon tagadhatlan jognál fogva, melly szerint minden küldöttség – ha egyébkint e’ részben a’ kiküldők végzése által korlátolva nincs – munkálkodása sinórmértékét minden más befolyás nélkül tulajdon belátása szerint a’ többség értelmében szabja meg, 454és módosithatja, – törvényszerűnek, ’s ezért ez egész kérdést nem is a’ közgyülésre, hanem egyenesen a’ küldöttséghez tartozónak álliták, ’s egyszersmind némellyek az elnököt – ki az elnökségről lemondva, ettőli feloldoztatását maga is sürgetve kérte – azon okból, mert egyik vádlottal közelebb rokonságban van, a’ küldöttségből elmozdittatni kivánták. Mikhez képest az elnök lemondása – eddigi buzgó fáradozásinak elismerése mellett elfogadtatván, ’s helyébe általános többséggel Zábráczky István neveztetvén, a’ küldöttség eljárására nézve azon kétségbe nem vonható elvnek, melly szerint megyei testületek köztanácskozásiban mindig a’ többség határoz, világos fentartásával az végeztetett, hogy vizsgálatát az először megállapított általános kérdőpontok fonalán folytassa ugyan: ha azonban kifejlendő körülmények vagy följelentendő esetek különös kérdéseket is szükségesekké teendenének, ezek szerint nyomozzon, a’ különös esetekre nevezett tanuknak az általános kérdésekrei tudományuk nyilvánitása szinte följegyeztetvén. (Vége következik.)
Schné László.
