Gömör.
Gömör.
Gömörből. „Aratási” közgyülésünkről. – Gömör is limitál!! – Folyó hó 5-kén tartatott közgyülésünkben nálunk is szőnyegre hozatott azon inditvány, hogy ha most, midőn már mindenki a’ szokott directoriumra, a’ megyei határozatra vonatkozólag szerződött ásatóival, káros visszahatás nélkül a’ limitátiót rögtön megszüntetni nem lehet is: ezuttal határoztassék el, hogy e’ megye többé illynemü limitátiókba nem bocsátkozik. Különben is olly szinben ismeretes, mint a’ józan haladás, korszerű javitások ’s általában az emberiség meleg barátja. Igen is! de csak azért, hogy valami a’ hirlapban van, és hogy Pest vagy más vmegye tette, mi nem szoktuk vaktában elfogadni. – Nem ismétlem ama’ kerengő okoskodásokat, mellyeket ön a’ pesti gyülésből a’ 47-ik számban felhordott. Igy történt velünk is. A’ „jogtalanság” teréről kiszoritva, a’ „nemkötelezés” szögletében kerestek menedéket a’ limitatio pártolói, hol ismét a’ „hasztalanság” tükrébe nézetve, a’ „gyámság” ismeretes fegyverével igyekeztek kivágni magokat, t. i. „hogy ez nem a’ termesztők – azaz a’ limitálok – hanem a’ munkások javára tétetik, mert alább adni szabad, de felebb nem.” Jól van tehát – felelék a’ limitatio ellenzői – ha ez a’ czél: határozzuk 10-re (taval 15–16 volt). De ez részint kaczajt, részint boszúságot gerjesztett a’ gyámok kebleiben. – Megyénk, sőt hazánk egy érdemes tagja pedig, – ki nemcsak megyei, de országgyülésinken is mindig azon oldalon szokott helyet foglalni, melly nemcsak ezrek, de milliók reményét képviseli, ’s melly oldalt nem mindig csak a’ kormány ’s más hatalom ellenőreűl, hanem általában minden törvényesség és igazság védpaizsaul kivánnák tekinteni, – a’ szabad helvektől kölcsönözött példát, mondván: hogy ott is divatozik a’ limitatio; mellőzé azonban, – mi aztán ellene felhozatott – mikép az ott aligha a’ mi módunk szerint, olly mystificátióval, t. i. csak egy rész befolyásával történik. – Végre is a’ gyámság fenérintett elve, – mind a’ mellett, hogy oda vezet vissza, honnan kiindult, t. i. a’ jogtalanság elvére, – mert csak ugy jogtalan a’ szerfeletti, vagy aránytalan bér a’ termesztőre, mint a’ csekély a’ munkásra nézve; – mind a’ mellett továbbá, hogy ezen gyámságot mi talán nem mindenütt, legalább nem egyformán, legtöbbször pedig ott, hol azzal megbizva nem vagyunk, szoktuk gyakorolni, – győzött!! ’s vidékünk általában silány terméséhez képest a’ tavalinál 1–2-vel leebb, az aratórész, őszi ’s tavaszi termésre nézve egyaránt 14-re, a’ cséplő- ’s nyomtatórész – őszi 16, tavaszi 15-re határoztatott. – Említendő még e’ gyülésünkből: Andrásy grófok felperessége alatt folyt ’s a’ csetneki uradalmat tárgyazó arányositási per végrehajtásában a’ biróságot számos alperesek ellenszegüléssel (resistentia) gátolván, – mi czélból? a’ következés megmutatta, – a’ biróság hatalomkarért folyamodott. A’ RR. megadandják, megadni tartoznak; de már itt volt a’ „re interea integre servata” záradéku ’s a’ pert felkérő parancs. – A’ per felküldetett. – Urak! mi ezen parancsokkal tisztában nem vagyunk, magunk zavartuk be magunkat. Politicai tárgyakban, mihelyt a’ törvénytelenség legkisebb árnyéklatát rájok huzhatjuk, tisztelettel félrerakjuk ’s felirunk ellenök; de hol magányérdekünk forog kérdésben, magunk nyessük ki utjokat. Meghoztuk az arányositási, világos örökségi, szóbeli pert tárgyazó törvényeket, ’s lemetszettük azokban a’ perorvoslatok szárnyait: azonban egyszer nem kedvező itélet hozatik – mert talán nem is hozathatik – valamellyikünk ellen, kivált ha ollyan ellen, kinek agensei is vannak, – ez parancsot eszközöl, mi pedig elnézzük, mert hasonló esetben nekünk is jól esik; – ez aztán szokássá válik. Igy veszszük ki sarkából a’ törvényt; aztán, ha az országgyülés ideje közelget, mint sérelmet feljegyezzük, ott rendszeresítjük. – Szóbeli per tárgyában is érkezett felső rendelet, a’ megye által kirendelt, de időközben felfüggesztett hatalomkart helyeslő. De már most a’ per, mellyben a’ törvény még az ügylevelet sem tartja szükségesnek irásba foglalni, olly nyaláb, hogy mérközhetik egy juris perrel; folyamatideje pedig, mellyet a’ törvény legfelebb 2-szer 8 napra határoz, – az évet jóval haladta. – Sérelmink rendszeresített tömege olly nagy, hogy törvény gyanánt is félvilágnak elég volna, – de nagy részint magunk csináljuk. – Törvény ’s pókháló. Legyek ’s dongók. – Ugyane’ gyülésünkben vettük Sturman Márton inspector és Józéfy Pál superintendens urak válaszát, azon – még a’ mult évben 503az ágostai hitvallásuak tiszai egyházkerületéhez intézett – levelünkre, mellyben Hlavacsek urnak nemzetiségünk elleni törekvéseit nyomoztatni ’s a’ kifejlendőkhöz képest megfenyittetni kértük. A’ válasz főtartalma ez: „Ámbár azt hiszszük, hogy egy nyilvános tanitót, minden egyes hallgatónak magányos ábrándozásaiért felelőssé tenni nem lehet: mivel mindazáltal mi is kénytelenek vagyunk határozottan és feltétlenül rosszalni* azon tulzó irányt, mellyet az anyanyelv iránti – különben igen természetes – vonzódás némelly tót származásu ifjakban venni látszik, megemlékeztettük prof. Hlavacsek urat, hogy a’ tót nyelvben magát gyakorolni kivánó ifjáságot ezentul szigorúbb felvigyázat alatt tartani, nevezetesen a’ felsőbb ékesszólási, bölcselkedési és hittudományi osztályokban kiváltképen* homileticai gyakorlatokra, t. i. papi beszédek* készitésére szoritkozni kötelességének ismerje. Egyébiránt méltóztassank a’ t. KK. és RR. meggyőződni a’ felől, hogy mi a’ magyarnyelv előmozditását ’s az iránta való szeretetnek az ifju szívekbe csepegtetését ’s ápolását, valamint eddig*, ugy ezután is szívünkön fogjuk hordani, azáltal nemcsak a’ haza és kormány, de a’ magyar prot. sz. egyház kivánatinak is megfelelendők.” – Nem lehetvén e’ levél által elegendőkép biztositva, amaz emelkedni kezdett panslavismus miatti aggodalmunkra nézve, – minthogy a’ válasz különben sem a’ felszólitott testülettől jött: a’ nélkül, hogy ez uttal annak taglalatába ereszkedtünk volna, elhatároztuk, az egyházkerületet, a’ közhaza iránti azon kötelesség teljesitésére, mellyre előbbi levelünkben felhivók, ujolag felszólitani.
Hát nem önkényt?
B. Á.
Ez azt is teheti, hogy egyébre is, de kiváltképen erre.
B. Á.
Nem akarom hinni, mikép ez oda lenne irányozva, mit egy tót lelkésznek köztünk kerengő állitása tart, hogy „tót nyelv nélkül fen nem állhat a’ luth. vallás.“
B. Á.
Az eddiginél nagyobb buzgalmat igénylünk.
B. A.
Bodon Ábrahám.
