Mármaros.
Mármaros.
Mármarosból. Sziget, aug. 9. Ohajtott tisztválasztásunk f. hó 5-ik napjára tüzetvén ki, már a’ megelőzött napon nagy számu nemesség gyülekezett be mindenfelől, külön-külön csoportokban vezérek által vezettetve; a’ különböző vélemények e’ megyében is, valamint jobbára mindenütt, különböző pártokra oszlatták a’ nemességet; – a’ pártoknak micsoda nevezetet adjak, magam sem tudom, mert másutt az alispánságra kivánkozók neveit szokták viselni, itt azonban az eddig is szolgált két alispán változtatása szóban nem forgott: – ha mindazáltal ugy veszem a’ dolgot, mint voltaképen van, azon esetben nevet is tudnék adni azon személyekről, kik egy részről a’ nemesség informálgatásában ’s pártokhozi édesgetésében – fájdalom! – olly módokat is használgattak, mellyek által az egyenetlenség, vallásbeli gyülölség, sőt a’ mi legfőbb, maga a’ nemzetiség elleni idegenkedések magvai annyira elhintegettettek, hogy már azok a’ különböző ajku ’s vallásu népeink közöt nem kevés bizodalmatlanságot okoztak; igy fájdalommal kell megtörténtnek vallanom, hogy némellyek által idegeneknek kiáltattak ki mind azok a’ nemesség előtt, kik szeretett hazánk édes anyanyelvén szoktak közönségesebben szólani, kik ekkép buzdították a’ nemességet, ’s kik nem csak a’ jelen tisztválasztásban, hanem ez előtt is a’ legnagyobb szerepet szokták viselni hasonló alkalmakkor, – azok személyeiről, mint mondám, a’ pártoknak nevezetet is tudnék adni, de maradjon, ’s nevezzük jelesen egyik részt a’ többeknek kalapjaikon látott zöld galyakról zöld bokrétásoknak, – a’ másik pártot pedig, melly elnyomatás elleni védelemből ’s ótalomból alakult, és semmi jelt sem viselt – jelnélkülinek. – Bevezettetvén tehát a’ nemesség, a’ zöld bokrétások a’ városban, a’ jelnélküliek pedig a’ közel levő ugynevezett malomkertben telepedtek meg. – 5-kén reggel az egész nemesség mindkét részről a’ legszebb renddel a’ megye udvarára sereglett; a’ közbátorság ’s csendesség fentartására katonaság levén felsőbb helyről rendelve, az a’ megye háza előtt sort formálva fegyverben állott; – megkezdetvén ennekutána maga a’ tisztválasztás nm. főispán ur ő excja által, csak az alsó és verchovinai járási fősz.birói hivatalok bocsáttattak szavazatra, a’ többi tisztviselők mind felkiáltás utján választattak. – A’ szavazás az alsó járási fősz.birói hivatalra nézve a’ legjobb renddel menvén, a’ jelnélküli párt szinte 700 szavazat többséggel felülhaladta a’ másik részt. – A’ verchovinai fősz.biróságra nézve történt szavazáskor pedig a’ vélemény elébb Török Károly urhoz látszott hajlani, de később ezen ur felett ’s a’ kijeleltek számából elébb kimaradt ’s utóbb közéjök sorolt Pogány Albert ur felett megoszolván a’ vélemény, a’ mint a’ megyeház kapuinál a’ szavazás maga rendén ment, a’ zöld bokrétások Pogány nevet kiáltva, azon részre, kik Török Károly ur mellett szavaztak, botokkal rohantak; ekkor a’ másik fél – melly távulról sem képzelte azt, hogy nemesi jogainak gyakorlásában illy erkölcstelen ’s a’ nemesi rendre homályt vető módokkal is fog hátráltatni, a’ felingerült indulatoknak engedve, ’s minden történhető szerencsétlenségeket mellőzve, csakhamar szabad utat engedett, ’s tanácsosbnak tartván inkább nem gyakorolni választhatási jogát, mintsem a’ zöld bokrétások módjára azt legkisebb részben is megszeplősiteni, többé ezen hivatalra nézve egyáltalában nem szavazott, – ezen kihágás lecsilapitására a’ katonaság – melly látván az eddigi jó rendet, a’ százados udvarára visszavonult – ismét az előbbeni helyét elfoglalta. – Bevégeztetvén délutáni 3 óra tájban a’ tisztválasztás, a’ zöld bokrétások a’ helybeli királyi vendéglőbe, melly részükre kibérelve volt, – a’ másik pártbeliek pedig a’ malomkertbe mentek az ezen helyeken számokra megrendelt lakomákra; – mig azonban a’ malomkertben levők a’ lehető jó renddel lakomáztak, a’ zöld bokrétások, talán meg nem elégülve vendégeltetésükkel, prédálni kezdettek, ’s a’ vendégfogadó pinczéjébe ’s egyéb helyekre betörvén, az italokkal telve volt hordókat részszerint kihordták az utczára, részszerint pedig a’ hordók fenekit beverve, az italokat 553kibocsátották, ’s a’ haszonbérlőnek nem kevés kárt okoztak. Ezen féktelenség megzabolázására a’ dobok megüttetvén, a’ katonaság megjelent, ’s csak ennek közbejöttével, melly ugyan mindjárt mindennek végett vetett, lehetett a’ felingerült indulatokat lecsillapítani. – Vegyék szivükre ezen szomoru jelentet azok, kik a’ nép nevelésében ’s erkölcsiség tanitásában legtöbbet tehetnének!! – A’ mi magát szorosabban a’ tisztválasztást illeti, közmegegyezéssel ’s egyszeri felkiáltással Sajói Mán László és Csebi Pogány Károly alispánoknak továbbra is elválasztattak. Főjegyző: id. Várady Ádám; első aljegyző: Nánásy Lajos, 2-ik aljegyző: Reviczky János; levéltárnok: Bogdány Mózes; házi főadószedő: Asztalos Béla; hadi: Szaplonczay Pál; aladószedők: Kovácsy György, Tóth András és Gyenge László; számvevő: Tar Gáspár; főügyészek: Tóth János, Kovácsy Illés; alügyészek: Csiszár Mihály, fábián János; törvényszéki fizetéses táblabirák: Hatfaludy Mihály, Paszakász Kajetán, Monir Péter, Várady Antal; főorvosok: Kapu Lajos és György József; földmérők: Borsiczky Farkas és Mózer József. Felső járásban fősz.biró: Szalonczay Zsigmond; alsz.birák: Mánn József, Selevér Elek; esküttek: Balázs Lajos, Mánn Péter, Rednik Mihály; csendbiztos: Dragus Antal; sebész: Fekete János. Kaszói járásban fősz.biró: Szaplonczay János; alsz.biró: Jurka János; esküttek: Vincz János és Vincz György; csendbiztos: Dunka János; sebész: Finta Anzelm. Szigeti járásban fősz.biró: Mihályi Gábor; alsz.birák: Szaplonczay József, Móricz Antal; esküttek: Réthy Ferencz, Vlád László, Szaplonczay Gábor, Reviczky Károly; csendbiztos: Mich Simon; sebész Szabó József. Alsó járásban fősz.biró: Kovásy Mihály; alsz.birák: Kovásy Károly, Asztalos Pál; esküttek: Benkő Ferencz, Czébely Mihály, Szilágyi György, Selevér Pál; csendbiztos: Hanka János; sebész: Kornfeld Móricz. Verchovinai járásban fősz.biró: Pogány Albert; alsz.biró: Mihályka László; esküttek: Szaplonczay Károly, Fogarassy Gáspár; csendbiztos: Joori Miklós; sebész: Domaházi József. – Aug. 6-án közgyülés tartatván, a’ tiszti kar esküjét letette, és több táblabirák neveztettek ki, kik között legelső helyre honunk nagy fiát Deák Feenczet nm. főispán ur azon nyilvánitással nevezte ki, miszerint örvend egy illy érdemes férfiunak borostyánába csak egy levelet is füzhetni azzal, hogy őt a’ megye rendei ohajtására t.birónak kinevezheti; ezen kinevezést mindenki ajkáról szívből eredett „éljen” kiáltás követte.
