B.-megyei P. helységből. Nyiltlevél.
B.-megyei P. helységből. Nyiltlevél.*
E’ levél az illető uradalom bizonyitó aláirásával ellátva érkezett hozzánk, miben nem lehetett kezességet nem találnunk a’ dolog valóságáról.
Szerk.
T. szerkesztő ur! Egy laktársunknak a’ debrezeni oskolából, megromladozott egészsége miatt haza tért és most is hontartózkodó fia több izben elbeszélte, hogy adózó nép által teljesítendő közmunkát illetőleg, mit Somogy megye határozott. Nem csak örömre, de hálás érzelemre is gerjesztett bennünket Somogy vármegye rendeinek atyáskodó gondolkozása, és azon ohajtás ébredt keblünkben, vajha Somogy vmegyekint más megyék is, de leginkább az országgyülés intézkednének! – Mert rejtezik ám, szerkesztő ur! a’ közmunkák sorában, néhol olly neme a’ munkának, melly megyei határozat ’s közmunkákbani beszámitás nélkül, csak ugy suttonban az adózók által erejök és egyszersmind pénzök fogyasztásával, az önkény határozata mellett tétetik; ezen munka pedig, igazán mondva, a’ tisztviselők által gyakoroltatni szokott épitési mód. Uram! ha a’ nemes vmegyék ugy tudnák, mint mi tudjuk, hogy az épitéssel minő visszaélétsek örténnek: tudom, megszüntetnék, vagy ha már épiteni kell, az épitőmesterrel lépnének alkura, és azzal, nem pedig a’ tisztviselőkkel épittetnének. – Soká nem tudtam én, mikint megy ennek sora; de laktársunknak említett fia, gyakran megfordl a’ vármegye közgyülésén; ez nekem elbeszélte, hogy a’ vármegye legjobb hiszemben azon pénzből, melly a’ házi pénztárba fizettetik, az épitésre kivántató summát ugy, a’ mint azt a’ mérnök kiszámitotta, kifizetni rendeli, és azon summa szolgál az épitésre. De gyakorlatilag máskép van ám a’ dolog, mert a’ ki a’ pénzt fölveszi, nem mindig vesz ám téglát, fát, meszet, követ ’s a’ többi épitési anyagokat; ezeket sokszor a’ földesurak adják. A’ fát nekünk kell vágni, mészégetőhöz egy részét elvinni, téglaházat késziteni, és az épület helyére nagy fáradsággal hegyekből követ hordani, és ezt mind ingyen, marháink csigáztatásával. – Igy történt velünk nem régiben. – Az 1839-ben választott járásbeli alszolgabiránk izlésére nem volt a’ nekie lakásul szolgálandó vmegye háza, mellyet az előtte volt szolgabiró 84 frttal jó állapotba hozni ajánlott; folyamodott a’ vármegyére épithetési szabadságért, honnan összesen ezer pengő forintot meghaladó summát nyervén, az épitéshez fogott, mult esztendő késő őszén. A’ fát mi megvágtuk, a’ követ meghordottuk, sok napszámost adtunk az épitéshez; a’ falak felállottak, és gondoltuk, hogy azon számnélküli ingyen robotolásunknak vége lesz; de épenséggel nem, mert a’ késő öszszel épült falak magokat fen nem tarthatván, azonkivül másképen gondolván meg magát a’ szolgabiró ur, ujra, uj terv szerint kezdett épülni. – Téglára volt szüksége, 150 öl fát vágatott, ezen nagy mennyiséget nekünk kellett a’ téglaházhoz és mészkemenczéhez hordani, épen akkor, mikor mi és az uraság is aratni kivánt, az uraságnak 3, nekünk pedig 4 napig kellett az aratást elhalasztani; szerencse mindkettőnkre, hogy eső nem volt, mert csekély termésü gabonánkat haza sem vihettük volna. – De mind e’ mellett sok napszámunk hiába elveszett; mert midőn az erdőben voltunk 15 helységbeliek rendelve favágásra, az erdei tisztségnek nem volt meg még az uraságtól a’ szükséges utasitás, azért vissza kellett vonulnunk; és igy napunkat, mellyet különben haszonnal tölthettünk volna, a’ jó rendelés miatt, minden pótlás nélkül elvesztettük. Másnap ismét oda hajtattunk, ekkor is akadályunk volt; mert az uraság töviben kivánta a’ fát levágatni, mit mi legjobb szívvel tenni nem akartunk, mert dolgunkat nehezítette; de a’ szolgabiró hatalmas szava itt rajtunk segített, mert midőn az erdőcsősz az ajánlat szerint kivánta a’ fát vágatni, azt nyerte válaszul a’ szolgabirótól: szappanozzátok be, és majd leborotváltatom! De megvallom, szerkesztő ur, hogy egy kissé itt megilletődtünk; mert az uraság szívességét inkább kigunyolva, mint méltányolva láttuk, pedig lelkipásztorunk tanitása, a’ jótéteményt, szíves segedelmet háladó érzéssel fogadni, és azzal vissza nem élni. – Kérdést tettem irástudó honfinknak: ha számzásba veszi e nagy munkánkat a’ ns vmegye, ugy mint az uri munkák az uri törvény szerint computusba szoktak vétetni, és mivel ez évben több ezer ölnyi töltést készitettünk, föl leszünk e más munkától mentve? Nemmel válaszolt; okát adván, hogy a’ favágásról, tégla- és mészégetésről semmit sem tud; de nem is gyanitja a’ ns vmegye, mert erre és hasonló anyagok beszerzésére pénzt adatott. Ugyde hát akkor visszakerül pénztárunkba a’ kivett summa? mert fa, tégla és mész nem vásároltattak? E’ kérdésre választ adni nem tudott; mert a’ gyüléseken, midőn illynemű számadások fordulnak elő, csak azt nézik, mit mond a’ számvevő; ha ez észrevételt nem tesz, senki sem tudja, mi van a’ számadásban; mert – ugy mond – nem ugy van ott a’ dolog, mint a’ birói számadással szokott lenni, hogy tételről tételre olvastatnék fel. – De hát ki őrködik a’ felett, hogy hány ezer téglát égetett, és mennyi fordittatott az épületbe? Feleletül nyertem: senki; mert ez hitelesség dolga! Hát e’ szerint nem szabad mondani, hogy az épületnek, mellyet a’ szolgabiró épitett, csak egy része égetett tégla, másik része sártégla, és hogy sem az épület a’ megállapított terv szerint nincs épitve, sem a’ kijelelt téglamennyiség az épületbe forditva nincs, mert a’ számadónak megsértené hitelességét? Ezt már nagyobb fontosságu kérdésnek tartá honfink, azért válaszul azt adá, várjuk be, hogyan számadol, és talán fognak a’ vmegyénél találkozni, kik e’ kérdést meg fogják fejteni. – Mit ér az urbéri váltságról hazánk bölcs atyáinak gondolkozása? talán jobb a’ jobbágynak földesurának jövendőben is természetben mindent megadni, mint a’ javaslott urbéri váltsághoz ragaszkodni; mert jelen állásban, minthogy a’ földesurnak bizonyos számu munkával tartozik, van mégis egy kis őrködés, hogy minduntalan ne hajtassék közmunkára; de ha magát megváltja: testestül lelkestül, minden marháival együtt, jan. 1-től Szilvester-napig a’ közmunkákban fog görbedezni, és törvénytelen szolgálatokkal még jobban terheltetni*.
Ezt mi nem gondoljuk; a’ hazának azon bölcs atyái, kik az urbéri váltságról gondoskodtak, ’s még bizonyosan bővebben gondoskodni fognak, el nem mulasztják a’ gondoskodást arról is, hogy a’ közmunkáknak sora mértéke legyen; és pedig gondoskodandnak ugy, a’ hogy egy vármegyének maga hatalmával gondoskodnia nincs szabadságában, de a’ mit azért a’ nemes vármegyék ohajtanak, a’ mint nemes Somogy megye végzése rendeből is látható; ugy t. i., hogy a’ közmunkák terhében a’ nemesség is segedelemmel legyen. Aztán a’ minő hálát érdemel a’ jó földesur, ki őrködik, hogy jobbágyai mértéken túl ne terheltessenek: ép’ ugy az örökváltságból is majd kiőrlődik a’ dolgoknak ollyan rende, hogy az adózó nép szintugy nem marad pártfogó nélkül.
Szerk.
