ERDÉLY.
ERDÉLY.
III. czikk. Egyesülési terv.
III. czikk. Egyesülési terv.
Egy igen kényes sokoldalú tárgy, miről a’ legjobb akarat, legnagyobb vigyázat mellett is könnyen megcsalhatja magát a’ tervező, mert egyedlétére gyüjtött ismereteinek tömegét kutfők hiánya vagy a’ praxis egyoldalusága miatt nem tisztázhatta jól ki, ’s nem is bir argusi szemekkel, hogy a’ leplezetteket is szintolly élesen felfogja, mint mellyek napfényen állanak. – Könnyen megtévedhet hát az egyed; de tévednek a’ testületek is, ’s előbb-utóbb a’ már megfogamzott, de ki nem fejtett eszméket mégis az egyedeknek kell szóba hozni, hogy azok megvitatva, könnyebben és hamarabb megérjenek, ha csakugyan a’ mag arra való, hogy gondos ápolás mellett a’ nekie megfelelő földben ki is kelhet.
I.
Erdélynek az anyaországgali egyesülése tárgyában mindenek előtt tisztába szükség hozni, mit értsen mindenki az egyesülés alatt; mert homályos vagy rejteményes kitételek czélra nem vezetnek, sőt inkább fellázitják a’ szenvedélyek százfejű hidráját, mellyek a’ nyilván jónak is ellene szegeznék magokat. Meg kell hát legelőbb is, kisértenünk magának az „egyesülés” szónak fogalmát, megmagyarázván, mit lehet és kell jelenleg az alatt politicai tekintetben érteni. – Részünkről ugy hiszszük, hogy az egyesülés dolgát történetileg szintugy mint politicai jog szerint kellene felfogni; történetileg azért mert félezer éven tul ugyis egyesülve volt Erdély Magyarországgal, és igy valamelly szokatlan uj állapot itt nem terveztetik; politicai jog szerint pedig azért, mert a’ viszontegyesülési követelést jogszerűnek tarthatni, a’ mi a’ magyar közalkotmány szellemében, a’ törvények és szerződések természetében, végre a’ magyar nemzet rokon érdekében föllelhető; különben ha jogszerüség hiányzanék – mint azt II. czikkünkben az egyesülési viszonyokról kiemeltük – a’ feladat megoldása, ha lehetlenné nem válnék is, mégis igen sokban megnehezittetnék. – Azonban, bár e’ két főtekinteten, mint megannyi momentumokon nyugodjék is az egyesülési alap (a’ hasznossági tekintet, mint harmadik momentum, némileg már meg volt vitatva a’ P. Hirlap egyik számában), azért még bizvást nem mondhatjuk és állithatjuk, hogy az egyesülésnek meg is kell történnie; csak annyit mondhatunk, hogy a’ követelés és kivánat historiai és jogszerű jellemei kitörölhetetlen betűkkel felirvák levén a’ nemzeti élet és alkotmányos igazságnak tábláján, azok bármi körülmények mellett is addig, mig a’ nemzet él és virágzik, soha el nem enyésztethetők; sőt ha a’ körülmények ollyak, mellyek a’ viszontegyesülésre kedvezőleg mutatkoznak, a’ követelés ereje és hatása is nőttön nőnek a’ szívekben, ’s utat vernek magoknak a’ két részrőli teljes méltánylásra. – Midőn e’ szerint legkönnyebben megközelíthetni gondolnók tárgyunkat, sürgető parancsnoknak okszerűségét nem ismerhetjük el, sőt azokat számkivetjük a’ munkálkodási körből, mivel képviseletű alkotmányos országban a’ status életműszeres kifejlődése belső meggyőződés és ahoz szabott közkivánság alapzatain segittethetek elő: tehát a’ humanitas és polgári kötelességek érzete magoktól mintegy önkényt termesztik meg a’ gyümölcsöt, mellyet szigorú parancsok csak savanyultan eszközlenének.
Említtettük már első czikkünkben, hogy Erdélynek a’ reformatio ideje óta közintézetei saját érdekökben levén kifejtve, azoknak tekintetbentartása mellőzhetlenné válik az egyesülési terv kidolgozásában; és mivel épen itt rejtezik azon veszedelmes kőszikla, hol hajótörést szenvedhetni, szerényen megvalljuk, hogy a’ mi egyesülési tervünk Erdély belső életére van számitva, a’ mennyiben mi az ott jelenleg fenállót koránsem akarjuk megrendíteni, hanem csak némi egyesülési elveket hozandunk szóba, mellyek most már mindjárt szorosabb kapcsolatra vezethetnek, a’ nélkül hogy félnie kellene Erdélynek saját működési hatása gátlásától, vagy annak végképi elvesztésétől. – A’ kezdet minden dologban nehéz, ugyanazért egyszerre sokat és nagyot kezdeni nem lehet – „sat cito, si bene;” kell a’ jövendőre és utódinkra is valamit bizni, hogy azok kicsiny elemeinkből többet építsenek, ’s kifejtsék a’ kifejtendőket.
II.
Az egyesülés főelve merőleg szellemi, ’s mivel illyen, titkon hat és keresztülhangzik a’ két országban, következményeiben felszámithatlan erkölcsi ’s anyagi hasznokkal párosulva. – Csak mondassék ki elvileg, és az erdélyi diaetán ismertessék el, hogy Erdély vissza akar térni Magyarországhoz, vele egyesülni ’s egy politicai testületté alakulni, magában már az elv kimondása és felállitása minden részletes hozzáadás nélkül is nyereség a’ két országra, mert a’ kölcsönös bizodalom ismét föléled, ’s egyik ország a’ másikra számithatván, illy moralis kötél mellett idővel az egyesülés részletesebb módjaival járni szokott akadályokat is készebben és örömöstebb kiegyenlíthetik. – Erdély igen jól tudja azt – mert sok izben hasznát vette – mit tesz az egyesülés elve, miután az törvénykönyvébe is fölvétetett. Értem a’ három nemzetnek (magyar, székely, szász) Erdélyben formaszerinti többször megujított egyesülését, mint 1437, 1459, 1545-ben, melly egyesülésnek czélja volt a’ három nemzet jogainak, törvényeinek kölcsönös fentartása és védelmezése (l. Schlözer critische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen 46. lap, Engel II Th, 864., és Approb. Constit. P. III. Art. 1.) – Magok már az erdélyi történetek nyujtanak hát egy részről kulcsot az egyesülésre; nem uj dolog ez többé előttök, meggondolván más oldalról azt is, hogy a’ magyarországgali szövetkezésben még nagyobb kezességet lelnek mind azért föl, a’ mit a’ magok közti egyesülések által elérni kivántak. – Sem nem uj, sem nem szokatlan dolog hát hazánkban a’ törvényes egyesülés, csak a’ módszer meghatározása jöhet vitatkozás alá, melly szerint az elismert és országosan megpendített viszontegyesülés elvének – hogy ugy szóljak – meg is kellene testesülni. Ha most mindjárt kezdetben a’ húrt magasra nem feszítjük, igen megkönnyítjük a’ módszer meghatározását is. Vegyük föl például a’ mult időkből azt, a’ mi használható, a’ jelenből megtartván mind azt, a’ mi a’ három nemzet közérdekében fekszik, miért azok fáradtak és izzadtak, a’ miről azért ugy könnyen le sem mondhatnak. – Megtevén az első lépést Erdély az egyesülésre, bizonyosan Magyarország is következetes lesz magával, ’s a’ régibb diaetai végzések, inditványok és közszerződések nyomában Erdély ajánlatát méltányolva, ahoz járulását szinte ünnepélyesen kijelenti!* Igy az első főlépés, ugymint az elv kétrészrőli megismerése és törvénybe iktatása által megtétetvén, annak miképeni életbehozása vagy módszeritése felett a’ tanácskozások azután nyittatnának meg, ha már elvileg a’ tárgy lényege el van fogadva.
Magyarország rendei ezt huzamos idő óta minden országgyülésen bizonyos értelemben már megtették, ’s Erdélynek hason nyilatkozatára epedő kebellel vártak és várnak; mi történt e’ tekintetben 1790 óta a’ magyar országgyülésen? közelebb el fogjuk röviden mondani.
Szerk.
A’ tanácskozások könnyebb folyama végett szükség lenne, közös választmányi bizottságot kinevezni, melly a’ módszer felállitása ügyében központositaná a’ nézeteket, mellyeknek alapján, miután azok kinyomtatás által elterjednének, ’s mindenki közhelyen ’s hirlapokban, vagy külön irományokban is szólhatna hozzájok, a’ diaetai rendes tanácskozások is mind a’ két hazában megkezdődhetnének, ’s a’ szokott üzenet és visszaüzenet utján az egyesülési pontok föltétetve, királyi jóváhagyás végett mind a’ két országtól föl is terjesztethetnének. A’ dolog megérlelésére ennél természetesb utat nehezen lehetne követni; önkény, hatalomszó, riasztás vagy titkos eljárások igy kizárva levén, minden a’ közmeggyőződés ’s az azon épült nyilvános egyezkedés szerint menne végbe, minél kivánatosabbat arra, hogy a’ kapcsolat állandó legyen, nem is lehet már ohajtani.
III.
Magát a’ módszert illetőleg, előre is engedelmet kérünk, hogy illy nagy dologban gyarló egyedi nézeteinket most már közöljük is; azok ha helyesek, pártoltatni is fognak; ha pedig nem életre valók, ugy méltó feledékenységbe mennek. – A’ törvényesen megalapított egyesülési elv magában még csak félkezdet, de olly félkezdet, melly mind hasznos, mind nélkülözhetetlen. – „Dimidium facti, qui bene coepit, habet.” – Arra, hogy féldologból egész legyen, mindenütt és mindenkor bizonyos, külsőleg is föltetsző jeleknek is kell hozzájárulni, mellyek tudassák a’ jelen dolog mibenvoltát.
Az egész kérdés tehát igen egyszerűen oda megy ki: micsoda külső jegyeket lehet fölvenni és használni a’ már elfogadott politicai tan megtudatására, hogy a’ két ország elvileg egyesülve, most már kiegészült egy test, ’s nem különálló tagosztályok, mint eddig voltak, mellyeket a’ fentartott magyar koronai jog firmája csak lomhán és tágan kötött össze, miért vérkeringésök is olly lassu volt, mint maga a’ kötél, melly messze távolságról fonódott körültök? – Illy külső jelek közé tartozik, ha emberi társaságról vagy statusról van szó, a’ közgyülések gyakorlása. Erdélynek tehát részt kell venni a’ magyarországi törvényhozásban. Ennek gyakorlatában volt 1526 előtt is: azt hát csak föl kell eleveníteni, de nagyobbszerűleg és kiterjedtebb vonalban.
695A’ három nemzet képviselőinek azon számmal és móddal, mint az Erdélyben gyakoroltatik, meg kell jelenni az egygyélolvadt nagy ország diaetáján, és hogy az elválás ideje után tartott erdélyi diaeták actái ’s törvényei palástul ne szolgáljanak az egyesülés kivitele ellen, azokat egész tartalmokban jelen állapotjokban által kell venni, vagyis a’ magyarországi törvénykönyvhöz mint azt kiegészitő részt csatlani. – Azon teljességgel ne akadjunk fel, hogy igy nagyra fog nőni törvénykönyvünk, mert az csak az ország nagyobbodásának következménye; másfelől eddig is kellet volna már tanulnunk és tudnunk Erdély törvényeit, mellyeknek ismerete a’ kijelelt uton köztünk is szükségképen el fog terjedni*. De nem is nehéz azoknak megtanulása; mert Verbőczy ott is szintolly alapkönyv, mint nálunk; e’ mellett a’ magyarországi törvények 1540-ig Erdélyben is kötelezők (Eder Breviarium Juris Transylvanici, Cibinii 1800): tehát csak az approbátákat és conpilátákat, a’ későbbi novellaris articulusokat és a’ szászok rövid törvénykönyvét kell sajátunkká tenni; ezekben, mint a’ törvényes praxisban most is jártasoknak kell azoknak lenni, kiknek Erdélyben dolgaik vannak, ezután pedig az illy ismeretekre leginkább diaetalis követeinknek lesz szükségök, hogy tudjanak Erdély dolgaihoz szólani. – Hogy a’ jövendő kor Magyar- és Erdélyország törvénykönyveiből egy ujat fog alkotni, azokból az elavultakat kihagyja, mind magányos polgári, mind fenyitő törvénykönyveit rendszeresítendi, – elég itt megérinteni. – Most előlegesen, nézetem szerint legalább, Erdélyt „in statu quo” kell magunkhoz fogadni; mert ugy sok akadály magától megszünik, a’ többit pedig az idő kiegyenlíti. – Ha megfontoljuk, mi hasznos a’ közdiaetatartás mind a’ két országra nézve, mely eszmesurlódást, szoros érintkezést, közelebbi megismerkedést és barátságos életet, e’ mellett mi önerői bizodalmat teremt az elő: aprólékos nehézségeken többé fen nem akadhatunk. – A’ statusnak özönséges dolgai tehát, milyenek például a’ koronázás, adó, katonaadás, törvényreformok, sérelmek orvoslása, kereskedés, műipar, pénz dolga, iskolák és nevelés ’stb. nem mint eddig különvált, hanem összesített diaetán láttatnának el ezután, egy elv, egy szellem lengene keresztül a’ két országra hozandó törvényekben; magától leomlanék az elválasztó kőfal, mellyet az idő súlyos viszonyai emeltek föl a’ két testvérország között. – Természetesen igy meg is kellene aztán szünni az erdélyi külön diaetázásnak; a’ mit sérelemnek Erdély épen nem vehetne, mert csak ugy lehetne sérelme, ha az 1526 előtti szokás szerint kevés számu képviselőivel jelenne meg a’ magyarországi diaetákon; most, midőn jelen képviselete fenhagyatik, jogaiban nincs megszűkítve.
Bár az erdélyi törvények iskoláinkban a’ magyar jog mellett már régen tanittattak volna.
Szerk.
Azon félelem, hogy a’ magyarországi nagyobb számu nehézkedési súlynál fogva néha tulnyomóságot szülne az erdélyi dolgokban, nem látszik előttem komoly figyelemre méltónak, sőt azt hiszem, hogy Erdély dolgai sokkal jobban fognak menni a’ közös diaetán, mint különben mennének; mert a’ magyarországi követek nagy része birtokos sem levén ott, azért az önérdektől el nem fogulva, egyedül a’ közügy szeretetéből szólana dolgaikhoz, tisztábban is látna sokban; ugyszinte megfordítva, Erdély követei is magyarországi dolgokban hasznos befolyást gyakorolhatnának, melly jótékony független állásából a’ két országi követeknek csak üdvös tanácskozási eredmények várhatók. – A’ diaetatartás különböző formáját sem tartom valami nagy akadálynak, mert hogy Erdélyben egy, Magyarországban két tábla van, a’ dolog lényegességére nehezen tartozik; elhallgatva, hogy a’ gubernium ott is néha a’ felső tábla szerepét viszi, a’ dolgot kiegyenlíthetőnek vélnők az által, ha a’ megyék, székek és városok követei az alsó, a’ status főhivatalosai a’ grófokkal ’s bárókkal Magyarországban is a’ felső táblán foglalnának helyet, az ugynevezett királyi hivatalosok pedig azután magoktól megszünnének, mivel a’ született grófok és bárók azoknak helyébe állanának.
Egy másik külső jele az egyesülési elvnek az erős municipalis rendszer; birja ugyan azt Erdély: de miután belső diaetázása megszünik, municipalis rendszerének nagyobb erőre kell lépni, ’s azt megyéiben a’ székeknél és városokban egészben a’ magyarországi szabadabb mozgásu municipalis rendszer formájára kellene átmódosítani, a’ mit Erdély örömest is teend, mert az által csak nyerni fog helyhatósági élete.
IV.
A’ törvényes praxis és a’ politicai igazgatásmód jelen alakjokban megmaradván Erdélyben, minden nagy nehézség az egyesülés ellen önkényt megszünik, az apróbb akadályok pedig valóban nem olly fontosak, hogy a’ nagy czél elérését hátráltassák.
A’ mi a’ főkormányszéket (gubernium) illeti: ez bizonyosan nem fog részt vehetni többé a’ diaetai tanácskozások folyamában; de hiszen Magyarországban is a’ királyi helytartó-tanács nem vesz részt a’ diaeta munkálkodásában.
Épen ugy az erdélyi cancelláriának kevesebb foglalatossága levén ezután, azt a’ magyarországival – mint már Leopold akarta – egyesíteni szükséges lenne; más örökös tartományok cancellariái is egyesíttettek már: tehát a’ dolog nem példátlan, azért nem is kivihetetlen. – Egyedül Erdélyen áll hát az egyesülés nagy tervét megkezdeni; mihez felséges királyunk kegyelmes hozzájárulása annyival inkább remélhető, mert a’ két ország boldogsága illy jogos egyesülés által mód nélkül elősegittetnék. – érzettek és érzik is máig sokan Erdély nemes fiai közül e’ lépés szükséges voltát, mert honjok állapotját szívükön hordják. – Török járomnak hajolva árnyékszabadságát egykor elevenen festé Voltaire, midőn irja: „A’ természet hiába látta el ez országot arany ’s ezüst bányákkal, hiába bővölködött gabonában, ’s borral, – erős, szép termetű, szellemdús fiai hiába veszteglének! csak pusztaságot, romokba kevert helységeket és mezőket látott ott az ember; egyik kézben fegyvert tartva szántott a’ földlakos másik kezével, városai felforgatvák, mellyeknek omladékai alatt a’ legjobb polgárok élelemszereikkel ’s állataikkal eltemettettek; néhány száz várkastélyainak birhatása felett pedig török és német hadak álltak csatarendben egymással szemközt.”
Mi jól volt értesitve a’ svéd király senatusa Erdélynek a’ török alatti állapotjáról, kitetszik Pufendorftól, ki szerint 1643-ban a’ Rákóczi és Torstenson közti egyességet el sem akarta fogadni, az alkudozó Doerfling hirül vivén Stockholmba „ingenia eius nationis lubricae fidei (ezt akkori állása okozta) ac non parum e barbarie trahentia, parum opulentam eam esse regionem, ac pauper vulgus. (Rerum Svecicar: L. XV. §. 73.) – Be máskép volt minden Mátyás királyunk idejében, ha az olasz Ranzan – mint nem kételkedhetni – igazat ir: „Est Transsilvania ferax omnis generis frogum vini, laudatissimi. Hominum ingenia magna, excellentiaque, ad ea praesertim aptissima maximeque versatilia, quaemanu fiunt. – Brevibus multa complectar: quidquid est in regno Hgriae laude dignum atque excellens, quod attineat ad nobiles et honorata adpellatione opifices, atque ad eas artes, quas adpellant mechanicas, id totum apud Transsilvanos habetur. Testificari id equidem possum, et caeteri, qui viderunt, videntesque mire obstupuerunt.” (Ind 32.)
Erdély népessége, melly az 1786-ki számlálás szerint 1,577,515, – 1832-ben pedig 2,034,373 főre ment Benigni kivonatai szerint, megérdemli boldog jövendőjét, a’ mit magyarországgali legszorosb összekapcsoltatása által bizton is várhat és remélhet.
Kállay Ferencz.
