Vezérczikk. (Sz. kir. városok. I.)
Vezérczikk. (Sz. kir. városok. I.)
A’ kir. városok országgyülési állása, politicai életünk napi kérdések közt, a’ legsürgetőbbek közé tartozik. – A’ keserüség, melly a’ két utólsó országgyülésen a’ városi követek soraiból annyiszor kitört, vészt rejt méhében. Egy villámterhes felleg az, melly hazánk egén fölebb és fölebb vonul. Amazt a’ polgárszeretet férfias indulatával lecsillapítani, emezt az igazság szelével szétoszlatni, jogszerüség ’s józan politica parancsolólag intenek. – Ki tudja, mit rejt a’ jövendő kétes födele? ki tudja, nem jőnek e idők, midőn e’ nemzetnek állni kellene egy testbe forrottan, mint egy óriás férfiu áll? ’s ha ekkor nem állana mint egy férfiu, ’s nem állana azért, mert ben a’ honban ellenségei volnának, kik, ha jókor akarjuk, barátaink lehetnek vala; ha minden érdek, mellynek igényeit a’ szent igazság istenereje támogatja, elkeseredetten azon osztály ellen fordulna, melly (nemes önérzettel mondhatjuk mindnyájan, kik ez osztálynak tagjai vagyunk) közel egy ezreden át a’ nemzeterő megtörhetlen magköve volt; ’s hahogy az országgyülésről országgyülésre mindinkább növekedő keserüség a’ szenvedelem vakhevében oda tévesztené a’ kir. városokat, hogy jelszavul választanák: „mindent inkább, mint gyúnt”, minő átok nyomná korunknak emlékezetét! minő lehetségeket tüntet föl illy körülményekből a’ historia! Emlékezzünk csak más egyebek között Dániának 1660-ki korszakára.
„Gőny” szót emliténk. Igenis, uraim! teljes tiszta meggyőződésünk, hogy valamint azoknak, kik magokat a’ negyedik rend képviselőinek mondják, minden kir. városnak, bármi rottenborough (korhadt helység) szinű legyen is, akármelly vármegyével egyenlő szavazatot ohajtó követelésök, nevetséges igény, mellynek sem törvényes, sem politicai, sem számtani alapja nincs: ugy más részről a’ kir. városok országgyülési jelen állása több mint igazságtalanság; – valóságos gúny. És ez az, mit ember még amannál is nehezebben tűr. – Ez nem maradhat igy, ennek nem szabad igy maradnia. – Midőn a’ samniták Spurius Postumius legióit a’ caudiumi szorosban körülkeriték, ’s tanácskozának, mit tegyenek a’ magokat kényre kegyre megadni kénytelen rómaiakkal? Herennius Pontius azt tanácsolá: öljék meg mind, vagy bocsássák mind szabadon bántatlanul, csak ne gúnyolják; Samnium kormánytanácsa mást határozott: jármon bútatta keresztül a’ consult és seregét; ’s ezzel boszút vetett és kárhozatot arata. Az ősz Herennius tanácsa szolgáljon intésünkül; mondjuk ki (ha tehetnők, ha akarhatnók), hogy a’ királyi városok országgyülésünkben részt ne vegyenek; de ha ezt nem tehetjük, ha ezt tenni nem akarhatjuk, ugy kapcsoljuk magunkhoz érdeköket méltányossággal és igazsággal, ’s ne tűrjük, hogy a’ törvényhozási részvét reájok nézve gúnyszó legyen. Mert még egyszer mondjuk: gúnyt szenvedni nehezebb, mint igazságtalanságot, mint szolgaságot.
A’ kérdés nehézségeit jól ismerjük; tudjuk, hogy már csak a’ dolog fekvésének kifejtése is kényes feladat, melly a’ kir. városok túlfeszített igényeinek sem lehet kedvező; azonban bármennyire érezzük is, hogy a’ bonyolult csomó feloldása mienknél erősebb karokra vár: kötelességünknek tartjuk mégis véleményünket megmondani; ’s teszszük azt nem a’ csalhatlanság, hanem a’ jó szándék igényével. Legalább anyag lesz, ’s ösztönül szolgál: hogy veniant deplebe togata, qui juris nodos etlegum aenigmata solvant. – Közelebbi lapjainkra tehát (kivevén talán a’ legközelebbi két számokat) fejtegetéseink tárgyaul ezt tűzzük ki; jelenleg mintegy bevezetésül szükségesnek véltük tisztelt olvasóinkkal közleni, mit Deák Ferencz nagybecsű követjelentésében e’ tárgyról mond:
„Még egy fontos érdeű tárgyról kell szólanunk, melly a’ nemzetnek komoly figyelmét különösen megkivánja, ’s ezen tárgy a’ kir. városok jelen állása. Keserü érzéssel szólaltak fel ezen országgyülésen ismét a’ kir. városok küldöttjei, ’s törvényeinkre hivatkozva, teljes mértékü szavazati jogot követeltek. A’ KK és RR. ugyan mindaddig, mig a’ kir. városokban a’ választásoknak és utasitások elhatározásának eddigi rendszere fenáll, azoknak országgyülési szavazatára nézve az eddig követett gyakorlattól el nem állhattak: de hogy ezen akadály is minélelőbb megszünjék, inditvány tétetett, hogy haladék nélkül egy választmány neveztessék ki, melly a’ kir. városok belső viszonyainak ’s országgyülési helyezetének elrendezése iránt még ezen országgyülésre kimeritő véleményt adjon. Ezen inditványt a’ többség akkor el nem fogadta, sőt a’ kir. városok követei közül is többen szólottak ellene; utóbb azonban ker. ülésben ismét megujították azt, ’s ekkor többséget nyervén, egy ker. választmány azonnal ki is küldetett. De mivel ezen választmánynak tagjai más választmányi munkákban is foglalatoskodtak, mellyek szinte fontosak és halasztást nem szenvedők valának, ezen munkák pedig csak az országgyülésnek utólsó napjaiban lettek befejezve, a’ választmány idő hiányában a’ városok kérdésének sok munkát kivánó tárgyalásához nem kezdhetett. Elhatároztuk tehát, hogy e’ tárgyban egy orsz. választmány küldessék ki, melly legalább a’ jövő országgyülésre kész munkát adjon, akkor haladék nélkül felveendőt; ’s ezen határozatunkat egy külön felirásban kivántuk ő felségéhez fölterjeszteni; de a’ fő RR. abban megegyezni semmikép nem akartak. – Igy tehát ezen országgyülésen sem történhetett e’ tárgyban semmi előlépés, pedig a’ dolog hosszas halasztást nem szenved; ugyis eddigi hibáink ’s az eddigi mulasztások sok rosszat szültek már, ’s azoknak keserű következéseit naponkint inkább érzi a’ haza. Más nemzeteknél városokban fejlődött ki legelőször a’ szélesb és biztosabb alapra épitett polgári szabadságnak tiszta felfogása; városok törték meg hajdan az erőszak szülte igazságtalan hatalomnak lánczait, ’s a’ szorgalomnak ’s müveltségnek bölcsői a’ szabadságnak és nemzetiségnek legerősebb támaszai városok valának. És hogy ez nálunk nem egészen igy történt, hogy hazánkban épen a’ nemzetiségnek és a’ polgári szabadságnak kifejlődésére nem valának jótékony hatással kir. városaink, azt leginkább a’ törvényhozásnak százados mulasztása és gyakran ismételt hibái okozták. – Törvényeink a’ kir. városokat kiváltságok által a’ népnek sorából kiemelték, ’s elszakasztották azoknak érdekét a’ népnek érdekétől; a’ nemesi rend pedig épen soha nem vala hajlandó azokat polgári tekintetben magához fölemelni, sőt gyakran ellenséges indulattal használta ellenök hatalmát ’s polgári felsőbbségét. Igy állanak kir. városaink elszigetelve még most is közöttünk és a’ nép között, érdekben és érzésekben tőlünk és attól különválva. Idegen elemek valának azok, mikből kir. városaink egykor alakulni kezdettek, és őseink elmulasztották, ezen idegen elemeket a’ nemzettel egybeolvasztani. Zsibbasztó volt már századok óta városaink szabadabb kifejlődésére nézve azon régi hibás ’s igazságtalan rendszer, miszerint minden szabadválasztási közigazgatási törvényhozási jusokat, a’ polgárok egész tömegének teljes kizárásával, csak azon csekély számu testület gyakorolja, melly önmagát választja, kiegésziti és utasitja ’s mind ezen közpolgári jusokban a’ többi polgárok még csak közvetve sem részesülnek; és ezen hibás rendszernek czélszerű javitására századok óta semmit nem tett a’ törvényhozás, annyi panasz után még most sincs eltörölve azon önkényes hatalom, mellyel a’ királyi kamara városainkat függésben tartja. Egy szóval: századok óta semmi nem történt, a’ mi városinkban egy önállásu, független polgári rendnek kifejlődését eszközölte volna; pedig ezen hiányt, minden közviszonyainkban ’s a’ haladást tárgyazó minden lépéseknél súlyosan érezzük, ’s illy polgári rend nélkül városaink soha azon közállományi fontosságra nem emelkedhetnek, mellyen más nemzeteknél a’ városok állanak. Mik volnának már eddig kir. városaink a’ hazára ’s nemzetiségre nézve, ha egy, ekképen kifejtett polgári rend egyszerű, de szilárd önállásában őrködnék a’ törvény, szabadság ’s nemzetiség mellett? hol volna polgári tekintetben már nálunk is a’ nép, ha kir. városaink attól különvált érdekeik által el nem szakadtak volna?”
„Mind ezen hiányokat tehát minélelőbb pótolnia kell. A’ feladás nehéz, mert századok mulasztását kell helyrehozni: de mégis mulhatlanul szükséges hozzá fogni e’ nehéz munkához, mert az elválasztó ponton állunk már: még hatalmunkban áll, a’ városokat bizodalomnak, szeretetnek és igazságnak ’s méltányosságnak szorosabb köteleivel a’ nemzeti szabadság közérdekéhez kötni; még hatalmunkban áll czélszerű törvények által kifejteni bennök azon moralis erőt, melly egyedül képes azokat ’s általok a’ hazát is virágzásra emelni; de minélinkább halasztjuk ezt, annál kevesebbé biztos a’ siker, ’s annál inkább félhetünk, hogy azok, kiket századokig idegeneknek tekintettünk, szívben ’s érzésben is idegenek maradnak hozzánk; sőt idővel még ellenünk ’s érdekeink ellen fognak használtatni.”
„Azonban nem elég, sőt nem is tanácsos, egyenesen ’s egyedül csak az országgyülési szavazat kérdését eldönteni városinkra nézve; mert a’ törvényhozási jogot nem a’ városok néhány tisztviselőivel, hanem a’ városi polgárok összeségével oszthatjuk csak meg, ’s csak ezeknek független önállásától lehet biztosan remélni, hogy azt szabadon és tisztán a’ haza közjavára fogják használni; ’s mind azon tekintetek, mellyek a’ kir. városok politicai fontosságára nézve fenforognak, nem a’ tisztviselökről, hanem az egész városról ’s a’ város polgárainak egyesületéről állanak. Ezt a’ független, önállásu polgári rendet kell tehát törvény által létre hozni; azt pedig a’ kir. városok belső viszonyainak, ’s közigazgatásának czélszerü elrendezése, a’ szabad választásnak kiterjesztése és a’ kamarátóli függésnek megszüntetése fogják csak biztosan eszközölni.”
„Ugyanazért hiszszük azt, hogy a’ jövő országgyülés mindjárt kezdetben hozzá fog e’ tárgyhoz, ’s valamint már e’ jelen országgyülésen akartuk, egy kerületi választmányt fog mind ezeknek kimunkálására megbizni; ’s akkor, ha majd ez munkáját beadandja, könnyebb lesz a’ már kifejtett kérdéseknek részletes tárgyalása, ’s remélni lehet, hogy e’ tárgy az igazság ’s méltányosság alapjain fog elintéztetni.”
