Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Valóban, a’ ki nem tudná, hogy az égnek ’s némelly epekóros pessimistának épen a’ tiszta helyekre van passiója, időnk felett kétségbe eshetnék. Alig bujik ki a’ nap és támad egy kis szél, melly az utczákat felszáritja, ime! ismét erőterhes felhők nehézkednek le városunkra, ’s a’ rövid gyönyörüségnek hosszú sár a’ vége. Hatóságunk gondosan tisztittat és spertet; a’ mi igaz, az igaz; de valódi sisiphusmunka ez! Nem használ itt más, mint türelem és bagariacsizma! . . . Taval a’ sóháznál esős időben járni nem lehetett, a’ tisztek majdnem csónakokra szorultak, hogy a’ sáron és pocsolyákon keresztül a’ raktárakba evezhessenek, ’s hogy az idén mégis türhető átjárásunk van, azt csupán rendőrségünknek köszönhetjük; a’ régi ugynevezett „mészáros-utcza” ugyan még most is megpróbálja a’ szekereket és lovakat: de itt a’ tisztitás valamint hasztalan, ugy lehetetlen is volna, mert a’ sár feneketlen. Egy igen tisztes hatósági személytől hallottuk, hogy jövő tavaszra ezen utcza is ki fog köveztetni; mi annál ohajthatóbb, mivel a’ közlekedés itt sokkal nagyobb, mint a’ külváros egyéb részeiben, ’s az itten tervezett nagyszerű épületek sorait, mellynek az Emmerling-féle pompás kétemeletű házzal máris megkezdvék, ugyancsak furcsa contrastban hasítanák keresztül ollyan utak, mellyeken az átmenet télen langyos időben a’ jámbor ohajtások közé tartoznék, és az átelleni szomszédok e’ miatt, egészségök és ruházatuk veszélyeztetése nélkül, egymást csak az ablakokból látogathatnák meg. – Egy másik örvendetes hirrel is lepettünk meg: a’ dunai átjárás az idén (ha t. i. a’ hajóhidat még az idén, azaz: december végeig kiszedik) katonák által fog eszközöltetni? szívünk mélyéből sohajtjuk: „hála istennek!” E’ szerint nem leszünk kénytelenek árva életünket, mellyel istennek és családunknak tartozunk, sokszor, főkép estefelé, félálmos és egészen részeg hajóslegyének vezérletére bizni s magunkat azonfelül szemtelen zsarolásaiknak kitenni. A’ csónakok reformjáról is hallottunk valamit – Egyik német hirlapunk rövid közlést ad a’ pestvárosi tisztek nyugpénz-intézetéről, melly 1808-ban k. királyi helybenhagyást nyert. Alapszabályai igen czélirányosak és egyszerűek. Minden várostiszt, a’ 60-ik éven alól, tagja lehet ezen intézetnek, és megmaradhat, ha szolgálatát önkényt elhagyá. Minden tag fölvételekor fizet 8 frtot, és 2 frt pengőt az oklevélért. Huszonnegyedik évét tulahaladván, a’ 30-ikig fizet 6 frtot, ezentul 12 frtot p. p. Esztendei pótlék 8 frt p. p. Ezért azután, ha valamellyik tag kora vagy betegsége miatt nem szolgálhatna, ugyszinte ennek özvegye ’s árvái, a’ gyümölcsöző kamatokkal arányos pensióban részesül, melly eredetileg 200 vfrtra van határozva, de a’ nyugpénzesek szaporodása vagy kisebbedése szerint változik: igy 1839-ben a’ nyugpénz 190 frtot, 1809-benpedig csak 130 frtot tett váltóban. A’ társaság azonfelül az intézeti tagok árvái neveléséről is gondoskodik. Értesitő sajnálja, hogy az utóbbi években választott várostisztek többsége vonakodik ezen jótékony intézethez járulni; ennek főokát épen abban keressük, mi az értesités végén áll: „hogy t. i. sokkal titkosabban munkálódik, hogysem az adakozó szemeinek feltünjék.” – Panaszt hallottunk, hogy az itteni vívóintézetben rövid idő óta a’ tanitások igen hanyagul folytattatnak, ’s hogy az, kinek legnagyobb fizetése van, ’s igy legnagyobb szorgalmúnak is kellene lennie, csak fölötte ritkán szokott megjelenni a’ vivóteremben; nem csuda, ha az első mester példája után indulnak a’ többiek; de az sem csuda ám, hogy tanulók elvesztvén kedvöket, az olly hasznos intézet látogatásával lassankint felhagynak, ’s ezek száma máris 60-ról 45-re törpült. Igen-igen sajnálnók, ha a’ lelkes alapitók dicséretes szándoka illy módon kijátszatnék, ’s egy illy szép irányu intézet hanyagság és gondatlanság által zsengéjében már hajótörést szenvedne. – Folyóirataink számát a’ Regélő-n kivül, melly iránt mindenütt élénk részvét mutatkozik, egy uj német lap is fogja nevelni, mellynek czíme: Der Ungar, Klein Hermann urtól, jelesebb magyar müveink ügyes forditójától. Mint értesülve vagyunk – mert tartalmasabb programmot még nem láttunk – e’ lapnak főiránya: érdekeinket a’ külföld előtt képviselni; ’s ez, ha ugy van, kimenthetné némileg panaszunkat a’ német lapoknak hazánkban szükségtelen szaporitása ellen. A’ Spiegel nevű divatujság is, mellynek szerkesztője ügyes tapintat és igéreteibeni pontosság által szép előfizetői és olvasói kört szerze magának, jövő évben csinosabb és nagyobb alakban fog megjelenni: magyar lapjaink hihetőleg a’ réginél fognak maradni. – Rózsavölgyi zenéje Szőlősi Szabó Lajos ujszerkezetű magyar társas tánczához, Wágner József műárusnál megjelent. – A’ szerelemféltésből gyilkos pióczakereskedő sebei következtében e’ napokban az itteni kórházban meghalt. – Halljuk, hogy az ujpesti mészáros, ki helyben egy font húst 11 krért árul, azt a’ pesti közönségnek 12 krért akarja házhoz küldeni ’s e’ végre már különalakú társzekerekről is gondoskodik. E’ szerint a’ pestieknek naponkint mintegy 2000 frt maradnak zsebökben. – Csupa operák és ismét operák! a’ nemzetiben ugy, mint a’ nem nemzetiben, és tömjénezések és dicsbeszédek az ujságokban. Valóban, nagy tetteknek kell történni, hogy háttérbe szoruljanak azon élhetetlenségek, mellyeket az énekesnők bálványszolgálatában elkövetünk; ezen tömjénezés olly ürességet árul el, minőt eddig a’ történet egy lapja sem mutathat elő.
