Baranya.
Baranya.
Pécs, dec. 17. 1841. Megyénk közgyüléséről pótlékul még arról van szerencsém tudósitani a’ tisztelt közönséget, hogy Loosz Antal ur középponti járásbeli sebészünk beadván jelentését megyei küldetéséről, – ebből örömmel értesültek a’ RR. a’ felől, hogy említett sebészök dr. Schoepff urnak kitünő szivességéből, ki példás buzgalommal járt mindenben kezére, a’ kisdedgyermek-kórházbani gyakorlati eljárást, ’s a’ kancsal szemek műtételét két hét alatt alaposan megtanulhatta, minek következtében rövid idő ótai visszatértével már 14 tökéletesen sikerült műtételről szóló bizonyitványokat mutatott elő; egész utazása és ottléte pedig nem került többe, mint 226 pftba; – minthogy azonban ezen pénz a’ házi pénztárból előlegeztetett neki, ezt az emberiségért buzgó RR. azon amugy is annyira terhelt pénztárnak saját erszényükből szabad ajánlatkép visszaadni határozák; egyszersmind dr. Schoepff urnak az emberiség nevében hálás köszönetüket örök emlékül a’ jegyzőkönyvbe iktatni elrendelék. Egyszerüek ugyan csak a’ polgári erények jutalmazásai ’s megtiszteltetései, mert még nem szokta meg világunk „Jänner”-eknek olly oszlopokat emelni, mint hires hadvezéreinek. De van egy belső érzet az emberi kebelben, melly sugalja a’ jobbaknak, hogy kedvesebb dolog isten és annak választottjai előtt sebeket gyógyitni, mint sebeket vágni, ’s ha nagyobb is hirök azoknak, kik ezreket visznek mészárszékre, melly után csak vérkönyek hullanak: de a’ tiszta, öntudat szebb jutalmát leli azon hálafohászokban, mellyeket polgártársai csendes hajlékukban ürömkönyekkel kisérve repitnek a’ mindenható trónja felé! – A’ franczia uj romanticai iskola nem egy könnyen léphet föl nagyobb contrast példájával, mint mellyet most, az emberszeretet szép példánya után, a’ vad bőszültség iszonyatos kitöréséről remegő tollal kell leirnom; ugyanis hegyháti járásunk Cs. falujában egy paraszt polgártársa iránt azon gyanuval viseltetvén, mintha ez egy méhkasát elorzotta volna, a’ megyei tisztviselők mind a’ most tartott törvényszéken lévén, azt M. mezővárosban lévő ordonnance-pandurnak följelentette, ’s tetemes jutalmat igért neki, ha a’ büntettet kivallatja; tán egy kissé fel is borozva, az említett helységbe vigan kikocsiznak, ott a’ szegény, az egészről mit sem tudó embert megkötözik, ’s a’ szekér után kötelen sebes-vágtatva viasza M. mezővárosba hurczolják; most már az ex abrupto maga magát constituáló criminalis pandur-biró elkezdi a’ sebes commotiótól félholt emberen a’ benevolumot, természetesen egy kis szelid torturával, mit spanyol inquisitiói raffinerievel fokonkint nevelt, mig végre a’ szegény emberen több halálos sebet ejtvén, nyelvét kovácsfogóval kirántván, testét égő kanóczczal perzselvén, ez hat órai égbekiáltó kinzás után a’ benevolum alatt kiadá lelkét ’s meghalt! – meghalt egy méhkasért!! ’s mind ez fényes nappal, számos néptömeg jelenlétében történt, melly elég gyáva volt azon felbőszült tigrisnek, ki irgalom nélkül tépte szét embertársa kebelét, azon fenyegetésétől megijedni, hogy mindenkit, ki hozzá közeliteni merészel, áldozatának körmei közüli kiragadásaért, tüstint agyonlő! Most azonban már mind a’ biztató, mind a’ cselekvő a’ megyei fogházban várják a’ törvény szigorú itéletét. Oh! népnevelés, rendezett criminalis codex! hol vagytok?! pedig a’ ti hatástok nem is rögtöni, – ’s még az a’ nép vérébe átszivárog, ’s benne egy moralis, átalakulást eszközöl, talán nemzedékek fognak addig kimulni, ’s ki tudja, nem virad e gúnynyal polgárisodásunkra a’ 20-ik század is?! – A’ P. Hirlap 97. számában nemzeti casinónk közgyüléséről közlött tudositásom* miszerint az három német lap kiküszöbölésével ugyanannyi magyarnak meghozatalát elrendelte, – a’ Pesther Tageblatt 293. számában azon félreértésre ’s ezen épült rovatos leczkézésre adott alkalmat, mintha ezen egyesület a’ német nemzetiség iránt gyülölettel, vagy literaturája iránt megvetéssel viseltetnék; mert a’ czikk irója föl sem tehetvén, hogy ez financialis combinatióból eredt, ebben valami politicai tulzást lát, ’s nagy bölcsen arra figyelmeztet, hogy még mennyit tanulhatunk a’ német literaturából. – Erre felvilágositással tartoznak. – Valamint casinoi egyesületünk hazafiusága ’s minden nemzeti közügy iránti buzgó részvéte és pártoló vonzalma túl vagyon minden kérdésen, ’s ezt nemcsak nem tagadja, sőt inkább méltán büszkélkedhetik benne: ugy ellenben gyülölettel vagy megvetéssel egy nemzet vagy ennek irodalma ellen sem viseltetik; leginkább pedig nem a’ német ellen, mellyhez a’ polgáriság ’s felvilágosodás szent lánczai édesen fűznek, ’s ha volna agitatio, melly ellen visszahatással kellene munkálnunk: ez legfelebb a’ panszlavismus lehetne, mellynek átlyuggatott fekete palástja alól csak torzképek undoritnak elő; ettől azonban körünkben tartani – istennek hála! – nem kell; de azon nemzethez, mellyel egyesülten törtük meg a’ délkeleti barbárnak minden civilisatiót elnyeléssel veszélyeztető rohanásit, együttomlott vérünkkel kövéritők Pannonia téreit, ’s mellyel egyesülten képezhetünk csak áttörhetlen gátat az éjkeletről fenyegető szintazon vésznek, ’s melly a’ nyugotias polgáritandás első magvait veté földünkre*, mindaddig, mig hazánkban suprematiát, gyakorolni nem akar – a’ mire egyébiránt cosmopoliticai szelid természetinél fogva nem is törekszik 30ezen nemzethez, mondom, lehetlen a’ sympathia édes érzésével nem vonzódnunk. Nem ez volt tehát a’ gyülés végzésének oka, hanem valami más, mit röviden következőkkel fogok megmutatni: 1) Feltünvén irodalmunk látkörén egy sok reményekkel kecsegtető csillag – a’ Regélőt értem, minthogy tulajdonos szerkesztőjének Pécsett léte még több szívekben hálás emlékezetben él, ’s az ő ugy, mint dolgozótársainak működései teljes elismérést nyerve, szintolly bizodalmat igényelhetnek is, ennek meghozatalát egy szív- ’s lélekkel elhatározók: ellenben a’ Spiegel Modeblattot mint feleslegest megszüntettük; ezzel, ugy hiszszük, a’ német irodalom ellen még antipáthiát nem mutatunk, sem valami nagy müvelődési kincstárt nem vesztettünk. 2) Keletkezett legujabb időkben egy politicai lap, melly véleményei ’s állitásai különczségével a’ világot felforgatni, ’s ez által ha mást nem, legalább herostrati nevezetességet akar magának szerezni; – ez már azon psychologiai érdekből is, hogy valljon mennyire képes az emberi eszme, fonák alapból kiindulva, a’ képtelenségek kigázolhatlan tömkelegébe eltévedni, megérdemli , hogy egy 15 ezer lélekből álló városban néhány nyilvános gyülekezet helyein figyelmes szemmel kisértessék: ennek meghozatalát tehát elrendelvén, – e’ helyett a’ Humorist bécsi divatlapot szüntettük meg , mi uj finance-operatióból történt. 3) Megszüntetett a’ Mult és Jelen; ’s igy nem is három volt a kiküszöbölt német lap; – ezen megszüntetésnek oka tán az volt, hogy ezen hirlapnak részint módora nem tetszett, részint pedig, hogy 92-dik számában közlött programmája egy kis csömört okozott, mit egy kis abstinentiával akarunk orvosolni, – ’s helyette az Erdélyi Hiradóval próbáljuk szerencsénket. – Ezekből tehát, reménylem, még ellenség sem fog germanismusi antipathiát következtetni, vagy plane bennünket német-evőknek tartani. Egyébiránt casinónk 5 magyar politicai (P: Hlap., Jel., Hirn., Vg., E. Hir.) ’s 2 belletristicai lapot (Ath., Reg.), ugyszinte 2 német politicai (Augsb. Allg. Zeit. és Wien. Zeit.) és egy belletristicait (Pesth. Tgblatt) tartván, ezzel annak, mit egy provincialis városi egyesülettől kivánhatni, eleget tesz, annál is inkább, minthogy az egyesület alig keletkezvén egy pár év előtt, sok előleges költségei valának; ha majd jobban rendben leszünk, reméljük még többet is teendünk az irodalom ’s általa magunk előmozditására; de akkor nem csak magyar és német, hanem más müvelt nyugati nemzetek hirlapjait is, fogjuk sürgölni. – Nemzeti casinónk f. hó 12-kén tartván tisztujitószékét, hazafiui áldozatiról ismeretes Mihálovics Imre ur, egyakarattal ’s közlelkesedéssel ismét elnöknek választatván, e’ díszes hivatalt el is fogadni szíves volt; mi ismét uj garantiája egyesületünk virágzásának, minek ujabb bizonysága az is, hogy jeles dalműgyüjteményét az egyesületnek ajánlá; bár minél előbb hasznát vehetnők, tán nemzeti Thaliánk papjai nem szolgáltatnának alkalmat olly botrányos jelenetekre, mint a’ millyennek szinhelye volt e’ napokban az itteni német szinház, hol előbb kifütyöltetések történvén, utóbb a’ kárpit mögött magok közt vesztek össze a’ szinészek, ’s legjobb társokat rohanák meg, azt gondolván, hogy ez biztatta fel ellenök a’ közönséget. És ez erkölcsiskola?! Szegény „J – y” ha élne, mit szólna hozzá’?
Ennek végén egy értelemzavarú sajtóhiba van: „pécsi városunk“ helyett olv. „pécsi vásárunk.“ – Szerk.
E’ részben tán a’ keleti birodalom ‘s Italia is bir hálánkra némi igénynyel. – Szerk.
Hainer Ignácz.
