Magyar tengermellék.
Magyar tengermellék.
Fiume, dec. 31. 1841. Tegnap kezdett kapitánysági ülésünkben a’ tengeri elsőbb rendű nagy hajók menedékhelyéül ’s biztosságaul szolgálandó kikötő épitése – e’ ránk nézve valódi életkérdés – került szőnyegre. – Egy, számos helybeli kereskedők, hajótulajdonosok, tengeri kapitányok, polgárok ’s házbirtokosok által aláirt folyamodás olvastatván fel, ebben megmutattatott: mikint nem csak helybeli, de egyszersmind hazai kereskedésünk főalapját képezi egy, mindeddig tetemes veszteséggel nélkülözött kikötőnek minélelőbbi létrejutása. – Ugyanis, mig korunk jelen szakában, mellynek jelszava a’ tökéletesedés ’s haladás, más országokban roppant erőt ’s állhatatosságot látunk az uj találmányok foganatositására ’s azon közhasznú czélra egyesülni, hogy az árúk ’s termesztmények olcsóbban szállittassanak, e’ partvidék nem csak az egyszerü közösülési módokban az anyaországgal – jó utakban, szabályozott folyókban, csatornákban – nagyobb részben szükölködik, ’s e’ miatt a’ szállitási költség gyakran a’ termesztmény értékét felülmulja; de még akkor is, midőn az árú már ide érkezett, annak további kezelésére kivántató biztos rakhely avvagy kikötő után eddig hasztalan sovárog; holott ez részint ugyan a’ honi ’s külföldi hajók bátorságára elkerülhetlenül megkivántatik, részint pedig, a’ rakodás közvetlenül a’ száraz földről ’s nem – mint jelenleg – kisebb hajók által történvén, a’ rakodási költségek is kevesednének. Szomorú tanulmányul szolgáltanak emez érzékeny fogyatkozásnak a’ mult hó 16. és 18-kán az itteni révparton szenvedett hajótörések, ’s nem volt a’ patricius tanácsosok közt csak egy is, ki az említett kikötő minélelőbbi létrehozásának szükségéről meg nem lett volna győződve. Ugyanazért vizsgálat alá vétetvén a’ készitendő kikötő terve, mellyet a’ fenérintett bő tapasztalásu tengeri hajóskapitányok hozzájárultával derék hajóstudomány-iskolai tanitónk Mikocz József készitett, ’s melly a’ fentebbi folyamodással a’ kapitányságnak átnyujtatott, – noha Fiumára folyónk évek óta függőben levő szabályozásának tárgyaltatását hátráltatni legkevesbbé sem szándékoznánk, sőt ennek minélelőbbi eszközlését csak azért is kiívánnók, mivel a’ Fiumára csatornája a’ kisebb kereskedőhajóknak ezentul is igen alkalmatos menedék- ’s rakhelyéül fog szolgálni; ’s mivel ezen csatorna már létezik, annak további fentartása ’s tökéletesitése némileg közkötelességgé vált; noha továbbá azon kérdés eldöntését: minő vonalban ’s kiterjedésben kelljen az említett kikötőnek készülni? – a’ kapitánysági tanács önmaga is a’ fenemlített műértő férfiakra kivánná bizni, – arra nézve azonban: hogy csak a’ halpiacz legyen azon hely, mellyen a’ jövendő kikötőnek készülnie kell, mindnyájan ’s jelesen az itteni kir. épitész-hivatal, ugyszinte a’ parti kapitány is egyetértettek; mert a) a’ szeleknek e’ kitűzött helyen kisebb erejük levén, a’ hajók könnyebben oda jutnak; b) e’ hely a’ város közepén fekszik; c) a’ kavics, mellyet a’ Fiumára magával hord, tulajdon földünkön fog maradni, ’s ez által városunk legszebb tére, az Ürményi-tér, mindinkább terjedne; d) ugyane téren idővel minden kamarai sóraktárak, vámhivatalok ’s tiszviselők lakásai egy házban egyesittethetnek, sőt az itt ujonan kiosztandó házhelyeken a’ kereskedők nagyszerű magtárakat épittethetnek, a’ kereskedés nem csekély könnyebbségére. Valamint tehát a’ helyre nézve köz vala az egyetértés: szintolly forró kivánattá vált, hogy ezen munka a’ a’ már létező ’s 1839-ben a’ fölemelt sóárból ujonan készült gát meghosszabbitásával azonnal megkezdessék. Tekintetbe vevén a’ kapitánysági tanács, hogy ezen gát hosszabbitása, még azon esetben is, ha a’ kikötő akármi okból el nem készülhetne, már nevezetes hasznára fogna a’ kereskedésnek szolgálni, minthogy az továbbra nyulván a’ tengerbe, a’ legnagyobb hajókat is közvetlenül a’ gátról lehetne rakodtatni; továbbá megemlékezvén arról, hogy már 1839-ik évben a’ nm. h. tanács utján felszólittatott e’ gátnak tulajdon költségén meghosszabbitására, mit végrehajtani a’ pénztár akkori körülményei lehetlenitének, mellyek azonban jelenleg olly kedvező állásnak, hogy a’ kérdéses munka költségeinek fedezésére elégségesek, ollyformán, hogy a’ gát 36 ölnyire fog tovább a’ tengerbe nyulni, mint jelenleg, ’s hogy ez uttal minden külső ékesség mellőzésével egyedül az állandóságra legyen a’ főszemügy forditva, minek létesitésere 2 év ’s 20,000 pft inditványoztatott, – közhatározattá lön: hogy elfogadtatván egész minemüségében a’ vállalkozónak megvizsgált ’s a’ műértők által is igen jutányosnak talált ajánlata, ki a’ kitűzött két év alatt 20,000 p. ftért, mellyek 6 részben volnának lefizetendők, a’ munkát egész tartóssággal elkésziteni, magát kötelezé, a’ munka azonnal megkezdessék; mit a’ kapitányság annyival nyugottabban rendelt el, mivel már a’ városi pénztárból rendes kezelés után e’ végre jócska summát fog félretehetni; de ezenkivül czélszerű gazdálkodás ’s némi, eddigelő nem használt jövedelmek e’ czélra forditásával a’ fentebbi summát tulajdon erejéből, polgártársainak minden uj terheltetése nélkül, kikerithetni bizik. Ha a’ kapitányság illyformán e’ közczélra azzal, mi csak tőle telik, adakozni kötelességének tartá, egyszersmind ő felsége ezen vidékkel számtalan alkalommal tapasztaltatott kegyelméhez abbeli engedelemért folyamodandik: hogy a’ fölemelt sóár ’s a’ kir. kincstár a’ kikötőre leendő költségek fedezésére (a’ költségek öszvege 216,000 ftra számittatott, de a’ munka rendes végrehajtása aligha többe nem fog kerülni) hozzá járulhassanak. Már a’ munka közhaszna ’s érdeke bizton remélteti, hogy annak előmozditása legfelsőbb helyen bizonyosan elegendő gyámolitásra fog találni; de ezenkivül a’ kir. kincstárnak is haszna leend e’ munkából, mivel a’ sóval érkező hajók kevesebb költséggel fognak kirakodhatni, a’ fölemelt sóárnak jövedelmei pedig – a’ hová folynak a’ hajók által fizetni szokott díjak: ancoraggio, alboraggio ’stb. – szinte szaporodni fognak, mihelyt a’ hajók száma a’ nagyobb bátorság ’s a’ kereskedés terjedésével szaporodik. Ezek szerint ő felségéhez, a’ jelen tanácskozás folyta ’s minden irományok fölterjesztése mellett, határtalan bizodalommal fog járulni a’ kapitányság, hogy ezen a’ közérdekkel szorosan öszszeszütt kérelmét pártolni ’s a’ terv kivitelére az érintett pénztárból illő segedelmet rendelni méltóztassék: a’ mennyiben mindazáltal egyéb terhek öszvege az ép idézett pénztárakból a’ hiányzó summa egész megadását hátráltatná, bizton reményli a’ kapitányság, hogy a’ partvidék segedelmet ohajtó bizodalmas szava az ország RReinél némán elhangzani nem fog, ’s ha csakugyan meggyőződnek az országosan összegyült RR., hogy kereskedési tekintetben az anyaország ’s az ahoz közvetlenül tartozó itteni vidék érdeke ugyanegy ’s egymástól el nem választható: bizonyosan hajlandók leendnek a’ közintézetek iránt eddig mutatott bőkezüségöket ezen partvidékkel is tapasztaltatni, mellynek egyedüli életforrása a’ kereskedés, ’s ezen értelemben fog követünknek a’ jövő országgyülésre utasitás adatni. – (Vége követk.)
Engedje tisztelt levelezőnk becses tudósitásának másik részét lapjaink jövő számára halasztanunk, hogy most helyünk ’s alkalmunk legyen teljes meggyőződésünket kifejezni, mi szerint hiszszük és valljuk, hogy minden czölöp, minden kapavágás, minden darab kő, melly a’ fiumei kikötő javitására czélszerűn fordittatik, egy becses adalék nemzeti kereskedésünk egykori felvirágzásához. .Ha valamit, bizonyosan ezt nagy hiba volna a’ provincialis érdekek szük szempontjából tekinteni, ’s nekünk lehetlen kételkednünk, hogy az országos törvényhozás a’ magyar tengerpart fontosságát érdekének egész terjedelmében felfogandja, ’s elevenebb gondot fordítand reá, mint eddig tevé. Fontoljuk meg csak egy kissé állapotunkat: a’ Duna torkolata orosz kézben van; ki volna köztünk, a’ ki magát olly hiú reménynyel mystificálná, hogy azon óriáshatalom e’ kedvező helyzetnél fogva egykor a’ magyar kereskedés tömlöcztartójává nem változandik? Vessünk nyugatra egy pillanatot: a’ bécs-győri vasut, mellynek tervénél báró S. – nevében annyi patriotismus hiresztelteték, egy kebellázitó illusióvá lön: ellenben a’ ,,bécs-győri” név firmája alatt Glockniczig épült vasut, Triestig, legujabb határozat szerint, kormányköltségen fog épittetni. Itt tehát Triest, amott Sulina, éjszak felé pedig a’ danczigi kikötőhöz juthatás a’ Vistula hermeticus zárlatán őrködő kozák pulkok által elrekesztve. Kérdünk már ’s az ép értelem nevében kérdünk barátot ellenséget: hol lesz a’ magyar kereskedésnek csak egyetlenegy önálló független csatornája, hahogy Fiumét ’s a’ magyar tengerpartot általában azzá nem teszszük? – Nincs áldozat e’ tekintetek ellenében, nincs áldozat, a’ melly nagynak, vagy csak áldozatnak is látszhatnék. És mit tettünk e’ czélra mindekkorig? mit áldozánk, mikint terjesztők ki ápoló gondoskodásunkat Fiuménkra? – Törvényt alkotánk, melly Magyarországon át vasutat enged Triesthez épittetni; és hideg egykedvűséggel nézzük, mikint fiume országunknak, az anyaországnak integrans része, gyakorlatban valósággal külfölddé lön; mert Triest vagy Fiume kereskedési tekintetben ránk nézve egyenlően áll. – És nem gondoskodánk, hogy hazánk szivét tengerpartunkkal összekössük, és összetett kézzel hanyagon néztük a’ fiumei kikötőnek elhagyatott állapotját, mig más nemzetek egy olly kikötőnek, mellynek geographiai helyzete illy roppant politicai és statusgazdasági fontossággal bir, kijavitására, nagyitására, kéjelmesbitésére örömmel költenek tömérdek milliókat. – Köszönet a’ kapitánysági gyülésnek, hogy a’ nagy munkának első lépésehez gyönge erejével is hozzáfogni elég bátor volt; de meg vagyunk győződve, hogy a’ minek Fiuméban nem Fiumeért, hanem az ország köz javáért történni kell, azt Fiume provincialis ereje egyedül nem végezheti; azonban bizzunk és bizzanak ők; felséges urunk szivétől sem fekszik távolabb a’ magyar, mint más akárki; ’s a’ melly magasztos kegyelem Velenczének kikötője javitására nem rég egy milliót ajándékozott, a’ magyarok Fiuméjáról sem felejtkezik meg; a’ nemzet pedig sürgető szükségeiben hatalmas ösztönt találand érezni, hogy amit Fiuménak teszen, magának teszi.
