A’ MEZŐRENDŐRSÉGI 1840: IX t. cz. gyakorlatba vehető e?
A’ MEZŐRENDŐRSÉGI 1840: IX t. cz. gyakorlatba vehető e?
Értelmesen kidolgozott terveink legnagyobb részben
a’ cselekvés stadiumában elhervadnak; mert kevés,
mondhatlan kevés köztünk a’ kivitel vasakaratú embere.
– – A’ kivitelbeni említett hanyagság törvényeinkről is áll.
Felelet gr. Sz. I-nak. 175 l.
a’ cselekvés stadiumában elhervadnak; mert kevés,
mondhatlan kevés köztünk a’ kivitel vasakaratú embere.
– – A’ kivitelbeni említett hanyagság törvényeinkről is áll.
Felelet gr. Sz. I-nak. 175 l.
Levéltöredék ***hez.
Barátom! A’ szabolcsi békes tisztujitáskor, midőn épen a’ mezei rendőrség miatt a’ szolgabirók száma – bár eskütt nélkül, min ugyan a’ megye segített – a’ maga utján a négygyel szaporittatott, egy társaságban több törvénytudók helyeslése közt nyilvánitád: mikép a’ mezőrendőri törvény még igy sem leend gyakorlatba vehető. Mire én ellenkezőleg azt állitám, hogy tudok megyénkben helységet, hol a’ kérdéses czikk rendelete már eddig is szórul szóra teljesitve volt, – egyszersmind kérésedre megigérém, miszerint veled a’ végrehajtás modorát is közlendem. Mit is érnek a’ legüdvösb törvények, ha csak holt betűk maradnak, ’s ha a’ kitűzött reform általok el nem éretik? Olvasd a’ hajdani Lengyelhon történeteit, és elenyészése okát nem ott találod, mintha jó törvények nem hozattak volna, hanem mivel a’ legjubbaknak sem engedelmeskedtek. Most hát igéretemet annál inkább beváltom, mivel e’ tárgy már nemcsak sok megyében vitákra ’s jobb részt minden fontos eredmény nélküliekre adott alkalmat; hanem valóban mint ételkérdés a’ hon ügyelmét is megérdemli.
Képzelj egy rendetlen közbirtokosságot, hol a’ tisztviselő az összehalmozott bajok özönét kerülgetve, párszor jelen meg egy éven át, akkor is csak vontatót váltani, a’ panaszost – minthogy most csak a’ háziurat jött látogatni – máskorra utasitó; – közbirtokosságot, mondom, hol a’ határ egy harmada more patrio ugar, azaz legelő, de hol a’ sertésnyáj felturja az oda csak később, csak a’ munka után mehető dolgos marha előtt a’ gyepet; ’s végre közbirtokosságot, hol az okleveles ládáikra egyenlőn támaszkodható kiváltságosak egymással nem birván, a’ mezei kártétel – mi szégyennel sem jár – divatvétekké válik; ’s illy helyen birtokot örökölsz, kedved volna rendezett gazdálkodást folytatni – föltéve, hogy némelly helyeken tagositásról még álmodni nem lehet – tudom, szeretnéd az embert látni, ki neked a’ nagy talányt megfejtené: hogy’ lehetne azon vidéken szép Richmondot alkotni?
A’ kérdés meg van fejtve, vidékünkön egy lelkes honfi által; ’s ennek bánásmódjából ellesett nézeteim a’ mezei rendőrségre nézve már ezek lennének: miután az orvoslás könnyű, ha a’ betegség oka tudva van, az a’ kérdés: mi oka, hogy sok helység annyira idegenkedik a’ m. rendőri törvényektől? – Pirulva ugyan, de csak kimondom, hogy az nem más, mint a’ fekvő birtoknak a’ lábas jószághozi aránytalanságából eredő azon természetes következés, miszerint az illy aránylag kevesebb fekvővel birók örömest elnézik kevés veteményeikben a’ mások által tett kárt, csakhogy számos barmaikat a’ másokén hizlalhassák; hogy ne emlitsem a’ nép közt néhol ürügyül használt azon babonás előitéletet: hogy ennivalót lopni nem szégyen, ’s hogy a’ lopottól jobban hízik a’ barom. Ehez képest –
Minden vegyesbirtokú nemesi községekben (mert a’ könnyen megőrizhető tagokról itt nincs szó) választassék a’ közbirtokosok közül mezőbiró, vagy a’ hol ugy szokás, hadnagy; hogy ne kelljen minden elforduló esetekben a’ dolgozó népnek, még pedig legnagyobb dologidőben, a’ netalán távol lakó szolgabiróhoz fáradni; főkép pedig azért, hogy ez minden kihágásokat – mik, már természetöknél fogva, ha mindjárt szerencsétlenségből is, mindennapiak levén, másnemű gyérebb példaadások ’s fenyitések által is fékezhető vétkes tettekhez nem hasonlithatók – nyomban megbüntessen. Minél neveletlenebb az ember ’s minél sürgetőbb a’ behozandó reform, annál rögtönibb büntetés vagy jutalom lehet csak indítóok. A’ még gyermekkorú izraelitákat földi hoszszú élet reményével kellett az apák és anyák tisztelésére serkentgetni, a’ keresztyéneket sirontulival. Van ország – ’s fájdalom, hogy ugy van! – mellynek müveletlen gonosztevőit bitófa, min három nap alatt függhetnek, rettenti el a’ bűntettől, midőn a’ polgárisodott newyorkit évekig tartó hallgató-rendszer. És itt ohajtanám, hogy az 1836:XX t. cz. 5. §-nak és az erre hivatkozó 1840:IX. t. cz. 6. §-nak rendelete ne csak megengedő, hanem épen kötelező legyen; mit ugyan megyei határozatuk is kipótolhatnának, ugy hogy minden nemesi községekben szükségképen kellene mezőbirót vagy hadnagyot választani, miután tapasztalás bizonyitja, mikép sok helyen csak azért sem választatik hadnagy, hogy rend ne legyen. Emlékezel, miképen Széplakon az 1836-diki t. cz. kihirdetése után a’ nagy számú nemesek közt megkisértém a’ hadnagyválasztást, dicsérték is a’ dolgot; de mikor választásra került a’ dolog, azon végzéssel oszlottak el, hogy máskor végeznek. Ugyszinte a’ közönség részéről kivánatos volna, hogy az évenkint választandó mezőbiró, a’ netalán rajta történhető szerencsétlenség esetére, közköltségen tűzkármentesittessék. Ezen mezőbiróban már a’ következő tulajdonokat kivánnám meg: mint minden jóra és nemesre, ugy ide is szükséges: a) hő kebel, hogy merjen és küzdjön a’ terhes vállalatban, hol annyi javitandó ember anyagi érdeke van sértve; mert „szívösztön nélkül nemcsak nemes tett, de még csak tett sem születik általában;” – és szilárd akarat, mellyel a’ kiállandó gúnyok, rágalmak, ablak-bedobálások el ne rettentsenek az elkezdett javitástól; – b) vagyonosság, még pedig – ha lehet – a’ mezőbiró a’ legföldesebb közbirtokos legyen; mert – mint fentebb látók – az aránylag kisebb birtokúak, hacsak más erkölcsi inditóokaik nincsenek, tulajdonkép nem is akarhatnak rendtartást a’ határban, miután az áltulok véghezvitt kártételekből huzott haszon tulnyomja a’ nekiek okozottakat; sőt nevezhetnék helységeket, hol a kisbirtokú belső birtokosok – hogy ezen gyalázatos nyereséghez kéjelmesebben juthassanak – az 1840:IX. 24. § rendelte hajtópénzt pengőből váltóra szállitották le egymás közt, a’ külbirtokosok tetemes veszteségére; – c) tiszta kebel, hogy akármikor belényul, bátran elmondhassa, mikép a’ tilalomtartásban ő az első. A’ mezőbirónak olly szüznek kell lenni minden kártételektől, minélfogva ő – ki különben másokra nézve a’ „praetor modica non curat”-ot megtartani köteles – a’ maga habár csupa szerencsétlenségből kárban talált marháit, már csak példaadásért is, tetemesen megrója, ’s ne tegyen ugy, mint a’ z–i főmezőbiró, ki – midőn egyik lakos az almezőbiró kárban kapott ökreit behajtani, ez pedig azokat tőle erővel elvenni akarván, a’ dolog oda került, hogy bot lett az expediens – maga bátoritá vétkes tiszttársát ime szavakkal: „üsd, öcsém! miért avatkozik a’ mi hivatalunkba.” – Hol az előljáróság maga is csak büntetés mellett nyulhat tiloshoz, a’ lakosok látják, hogy a’ dolog komoly, minden bizonynyal óvakodni fognak a’ kihágásoktól, mert ,,Regis ad exemplum” ’stb. Soha sem kell kétségbe esni az ember jobbithatása fölött, habár a’ rosz példák és szokások megvesztegeték is erkölcsét. Az elfásult emberi szív zárt ugyan a’ jó előtt: de kinyitható, csak kulcsát kell eltalálni, ’s legjobb kulcs a’ jó példa: ellenben hogy’ lehetne olly előljárótul a’ rend fentartását reményleni, ki maga első a’ kártevésekben? Névvel tudnék nevezni mezőbirót – ha ugyan neve emlitést érdemlene – ki egy nyáron négyszer változtatá mindig hitványan vett, de a tilalmasban felhizlalt pár ökrét, még pedig 200 ft nyereséggel; – szükséges tulajdon a’ mezőbiróban d) az igazság szeretet, hogy a’ tilalmazó törvény karja minden áthágót egyképen sujtson, ’s no tegyen ugy a’ m. biró, mint minap a’ házi parasztbiró, ki egy mezőtolvaj megfenyitésére kéretvén meg, igy felelt: „nem bánthatom én azt, mert az nekem keresztkomám.” – Ha illy elvekből indul ki a’ mezőbiró: ugy minden ember tilalmast fog rontani, azon egy különbséggel, hogy némellyek büntetve, mások pedig büntetlenül épen ugy, mint a’ s–kúti csárdában mindig rosz bor van, pedig a’ mostani csárdásnak már kimondá a’ – ni erdész, még pedig több idegenek jelenlétében, ’s mi több, hivatalosan – mert ez a’ borbiró – mikép már neki nem tűr el annyit, mint istenben boldogult elődének; mert – ugy mond (és ez a’ fődolog) – egyik embernek többet néz el az ember, mint a’ másiknak. Mi arany egy elv! csak az kár, hogy nagyobb körben nem gyakorolhatja igazságos erdészünk. A’ nepotismus sok nemesi községben oka a’ rendetlenségeknek; például: én sokáig csudáltam, miérthogy N. helység közbirtokosai több éven át nem akartak más mezőbirót választani, mint az X. családnevet viselőt? ’s csak később jutottam a’ fontos ismerethez, miszerint az X. családneven sok tilalomrontók voltak, kik a’ többséget mindig kivítták, mig szolgabiró nem avatkozott a’ választásba, ’s azóta gyérült a’ tilalomrontás; – e) a’ mezőbiró távol legyen minden haszonvágytól. E’ hivatal ugyis fizetés nélküli levén, ügyekezzék mindent kikerülni, mi azon gyanuba ejthetné, mintha hivatala folytatásában nem annyira a’ közjót mint önhasznát tüzte ki végczéljaul. Ide tartozik azon gyalázatos visszaélés, miszerint némelly mezőbirák bizonyos időszakokban önkényesen megtágitják az őrködés gyeplőjét, ’s látszólag mit sem gondolnak a’ kártételekkel, minélfogva igy az alkalom tolvajokat csinálván, még a’ becsületesbek is tilosba csalassanak, hogy midőn később ismét tűzzel látnak a’ dologhoz, egyszerre sok behajtani való ’s így sok hajtópénz legyen; f) legyen benne továbbá okosság ’s józan belátás, hogy a’ százféle ujabb meg ujabb eseteket törvényre alkalmazni és eligazitni képes legyen, ’s ne szoruljon minden kicsinységért gyüléshirdetésre. A’ sok gyüléskedés semmire sem vezet. Sok községekben pipafüst és csintalan igék közt minden héten gyüléskednek, egyezkedéseket (falun transactiónak híják) egyezkedésekre halmoznak, ’s aztán mit sem végeznek, ’s még kevesebbet tesznek. Alig tudok esetet, mire gyülés kivántatnék, mint a’ legelőnek a’ közugarbóli kihasítása, némelly vetemények mikor és mi móddali betakarása és a’ tarló megszabaditása. De valamint hibázott a’ mezőbiró, ha azt, mit maga fejétől elvégezhet, a’ gyüléstől kérdezgeti; ugy más oldalról még tetemesb hibába esik, ha azt, mit mások által kellene elvégeztetnie, maga végzi – értem azon szerepcserélést, midőn a’ mezőbiró maga kerülő. A’ hadvezér vezesse a’ sereget, a’ legénység harczoljon. Ugy hiszem, kicsinyben ide is alkalmazható szabály, mit a’ bölcs Fenelon minden okos kormánynak tanácsol: „Le supreme et le parfait gouvernement ronsiste á gouverner ceux qui gouvernent; il faut les observer, les eprouver, les moderer, les corriger, les animer, les elever, 1es rabaisser, les changer de place, et les tenir toujours dans la main. Vouloir examiner tout par soi-meme, c’ est deflance, c’ est petitesse.” – A’ mezőbiró tehát ellenőre legyen a’ csőszöknek ’s birája a’ történt eseteknek, nem csősz. Esetet tudok, midőn a’ mezőbíró leghőbb kebellel ’s minden előszámlált tulajdonokkal kezdé el hivatalát; de közlegénykedett, paripán járta maga éjjel a’ mezőt, korbács hasogatta az éji mezőtolvaj hátát; ’s mi lett a’ következés? a’ fölmérgesített szilaj ifjuság annál nagyobb ellenhatást gyakorlott – mert nem kell hinni, hogy csak egy éjjel is meg lehessen egy határt őrzeni physice, hanem ide moralis erő kell – a’ tilalomrontás meg nem szünt, de a’ mezőbiró csűre leégett.
Most már az a’ kérdés: hol az előadott tulajdonokkal felruházott mezőbirót kapni nem lehet, mit kelljen cselekedni? – Miután az egyesek gazdálkodási kedvét semmi annyira el nem öli, ’s igy az egész nemzet mezei gazdasága egy-egy ok miatt annyira nem tesped, nem pang, és a’ bátorlét ’s polgárok java annyira nem veszélyeztetik, mint ha legnagyobb gonddal és szorgalommal ápolt veteményük a’ tolvajok ellen egy órai időre sincs biztositva: alig lehet az illető szolgabiráknak, kiket a’ törvény tön ez ügy papjaivá, lelkismeretesebb kötelességük, mint hogy az illy helyeken a’ mezőbiró hiányát is kipótolják, ’s valahára már ez üdvös törvénynek – még önérdekük félretételével is – tettleg is mindenütt illő tekintetet szerezzenek, – már csak azért is, mert ha egy-két helyen egy vagy más lelkes mezőbiró föllép a’ rend mellett, semmi annyira nem akadályoztatja föltételében, mint ha rendetlen lakostársai azt mondogathatják: mikép a’ szomszéd helyeken is azon törvény van, mégis ott szabad a’ mások vetésein büntetlenül hizlalni a’ barmokat, – ’s ne elégedjenek meg azzal, hogy hiszen a’ törvény szerint ugyis megvehetők minden a’ mezőben történt károk a’ csőszökön; mert ez olly kevéssé igaz, hogy csak egy éji kártétel is; husz csősznek minden vagyonkáját elemésztheti. Nagyobb czélt csak egyesített erő vihat ki, ’s még hol a’ legalkalmasabb mezőbiró választathatik is, ennek a’ szolgabiróra – ki nagyobb tekintettel bir – kell és lehet csak támaszkodnia; és valamint a’ szolgabiró mindenütt-jelenlét hijával nem eszközölhet tökéletes rendet egész kerületében, hacsak helybeli mezőbirák nem lesznek segédei: ugy a’ mezőbirónak, bármint erőködjék is, el kell bukni, ha őt a’ szolgabiró megyei tekintettel nem támogatja.
Mi már a’ kivitel modorát, vagy a’ tacticát illeti, mit a’ mezőbirónak követni kell, az ebben központosul: 1) Fődolog, hogy a’ dolgozó barmok számára szakaszonkint elég terjedelmes és csupán déli ’s éji étetésre használandó legelő a’ közugarból vagy legelőből kihasittassék; – ez a’ „conditio sine qua non”; mert leginkább szükség rontat törvényt; ha a’ cseléd kéjelmesen legeltetheti fáradt 41ökreit a’ szabad jó legelőn, akkor bizonyosan nem vágyik a’ nyugtalansággal járó tilosba. A’ kijelelt legelőre marha mindaddig ne bocsáttassék, mig a’ fű meg nem nőtt, csóváztassék ki pedig mindjárt kikelet nyíltával; mert tapasztalás szerint az országban sok helyen létező rosz legelőnek okát főleg ott kell keresni, miszerint a’ barmok a’ hóvíztől nedves földre mindjárt tavasz kezdetén kibocsáttatván, azt annyira letapodják, hogy az – idejárulván a’ tavaszi száraz szelek ’s a’ nap későbbi heve – csonttá keményedik, min aztán csak bőg az élelmet nem található éhes igavonó; holott magára hagyatván, a’ termékenyitő tavaszi nap hirtelen kicsalja a’ füveket, mik magoknak árnyat tartván, daczolnak későbben az égető nap perzselő sugárival. Legalább határunkon a’ mult forró nyáron is – midőn sok más helyen a’ rendes kaszálóréteket, sőt épen a’ tavaszi veteményeket is, utólsó inségben (mert e’ honban nyáron kevés magyarnak van szénája) a’ barmokkal leétették – a’ mieink, mint mondani szokás, hasig érő fűben kedvükre legelésztek a’ csupa szántóföldekből fogott, de a’ fentebbi módon kezelt legelőkön. Addig pedig, mig a’ fű meg nem nőtt, természetesen szénán kell dolgoztatni; nem pedig – mint sok helyen divatos – a’ tavaszmezőn, mindaddig, mig a’ tavaszi munkák be nem végeztettek, a’ barmoknak szabad járást engedni; mert igy a’ gazda megfosztatik azon szabadságtól, hogy földébe azon magot vethesse, mihez kedve ’s akarata volna; nem vethet például zabot vagy árpát, mik koráni vetést kivánnak, ’s egyszer legeltetve semmivé lesznek. – 2). A’ csőszök őrköre osztályoztassék. Más őrizze a’ legelőt, más a’ tavasz-, más ismét az őszmezőt; mert igy mindenik nagyobb ingert kap a’ maga departementját – hogy ugy szóljak – megőrzeni, mint ha az egész mezőről in solidum felelősek. Előttem ugyan valami nevetségesebb alig lehetett, mint mikor a’ dinnyecsőszt a’ vasutak, csatornák ’s t. eff. megőrzésére is megeshettetni hallám. Hála nemzetem hanyagságának, vagy inkább tehetlenségének! miszerint homokinkon még semmi vasut nem létezik, mert azokon ugyan, főkép olly könnyen haszonra furditható ’s igy egy pillanatra is el nem hagyható dologból, minő a’ dinnye, de csak egy sem maradt volna meg. Miután a’ csősz felelőssége a’ hitforma szavaiig terjed, valóban hamis esküt mondatunk el vele, ha a’ törvényben megirt hitformát nem részletesen és alkalmazva adjuk elébe. – Aztán a’ csősz ne legyen egyéb, mint csősz; mert ha ma megye, holnap ur, holnapután maga dolgára megy, nagyon szomorún fog kinézni a’ dolog az őrködéssel. ’S itt mellesleg el nem hallgathatom, mikép annak okát ki nem birom találni: miszerint a’ nem-nemesek sorban kerülők lenni tartozván, a’ csőszfizetési terhet ők is, sőt több helyeken nagyobb mértékben tartoznak viselni, mint a’ nemesek, kik soha sem tartoznak kerülősködni. – Hogy pedig a’ csősz józan is legyen, ne hagyja a’ mezőbíró a’ hajtópénzt mindennap a’ csapszékbe vinni, hanem rendes jegyzőkönyv vitele mellett bizonyos időszakokban adja ki neki az igy talán haszonra forditható összegyült summát. – 3) Kiváltságos tilalomrontók ne szenvedtessenek. Ilylyenek főkép Szabolcs több helyein az ugynevezett falubikák, mikről azt tartják, hogy, hacsak az egész határ tárva nincs előttük, borjuról szó sem lehet, ’s miknek köpönyege alá buvik aztán a’ kerülő, ha kárát a’ gazda előkéri; mintha bizony ezeket a’ gulyás csak ugy el nem zárhatná este, mint a’ gazda teheneit; illyenek a’ csikók, mellyeknek – legyenek bár 2–3 évesek – a’ szekérbe fogott anyák után lehet szabadon menni, ’s utközben a’ vetést, a’ hol tetszik, dulni, gázolni; illyenek a’ számtalan ebek, mellyek a’ parasztot, mint árny a’ testet, szüntelen követik, ’s nemcsak a’ veteményeket dulják, megeszik (példaul: tengerit, dinnyét ’stb.); hanem az utazók ’s mezőnjárók utját is elállják ’s veszélyeztetik; ’s minden elégtétel, mit a’ szegény vándor – kinek inába ragadtak – a’ gazdától várhat, annyi, hogy ez, ha amaz zsidó volt, mosolyogva, ha pedig más, káromkodva viszszahíja szavának nem mindenkor engedő mérges ebeit. A’ kutya, igaz, szükséges rosz: de hol nem is szükséges – mint vetemények közt – csupán rosz; ugyanazért a’ mezőnek ezektőli kitisztitására jobb utat nem látok, mint ha a’ kerülő bizonyos napokon a’ helység végére kiállna, ’s minden mezőre menő ebet (1840: IX t. cz. 24. §.) ellődözne; továbbá a’ tarlózók, kiket, mig egy kereszt kün van, a’ tarló közé nem bocsátnék; de illyenek főkép a’ rosz gazdák ’s jelesül a’ késő szántók, kik a’ szomszéd szorgalmasabb gazdának jobbkori vetését ekéikkel kiforgatják; mintha ugyan csak ugy meg nem lehetne fordulniok önföldükön, mint ha az a’ Tiszára vagy erdőre járna véggel. Ezeket én nem in poena dupli, hanem – mivel ezen neme a’ kártételnek csupán negédből származik – in poena decupli marasztaltatnám el; illyenek végre az igen jó gazdák, kik jókori buja őszi vetéseiket leétetni szeretik. Ez egyébiránt csupa ürügy. Le kell étetni – mondják ők – a’ kövér vetést, mert hó alatt lerothad; pedig bár nézze meg akárki, a’ szabadon eresztett barom soha sem fog ott legelni, hol az ő okoskodásuk szerint hasznot tehetne, hanem hol kárt teszen, tudnillik az apróbb és silányabb vetésen, minthogy a’ kövér trágyabüzű gabna nincs inyére. Kinekkinek szabad aztán a’ magáét étetni (mit én még kereszthordáskor vagy szénatakaráskor sem engednék meg); mert hiszen akárki is szántsa, mi övé. De, kérdem: elég lenne e argusi szemekkel ellátott száz csősz, hogy illy esetben – főkép némelly nadrágszijnyi földeken – a’ „ne továbbra” felügyelni lehessen? – Talán 3 perczig, ’s aztán összeolvad az egész, ’s a’ mező egy legelővé válik. Vérzik a’ szív, midőn egy rendkedvelő igy eldulva látja – kivált homokos részeken, hol a’ kivágatás olly könnyű – a’ jövő év reményeit. ’S ez aztán a’ szép (!) gazdálkodás, hasonlatos sz. kir. N. N. városáéhoz, mellynek egyik polgára dicsekedve ’s a’ dolog helyességét okokkal támogatva adá elő, miszerint ott a’ város jövedelmei ugy kezeltetvék, hogy a’ haszon ne a’ köz, hanem az egyesek pénztárába folyjon, mert különben tömérdek adósságait már rég kifizetendette. Éljen a’ tanács! – Lásd, barátom! milly jó igy néhány embernek tulkait télre jó húsba verni; azokat értem, kiknek – mint fentebb mondám – szántóföldeik száma inversa vagyis inkább perversa ratióban áll barmaik számával.
Illy elvekre alapitá helységünkben Kazinczy József táblabiró, Ferenczünk méltó unokaöcscse, az 1840:IX t. cz. gyakorlatbavételét; ’s midőn a’ honszerte siralmasan hangzó szük termés hirére honosinknak kétkedve kell tekinteni az előttük aggasztólag álló jövendőbe, mi ha nem a’ legjobbat is, mit földünk teremhetne, de minden esetre reményünk fölötti termést takarítánk csűreinkbe és szénapajtáinkba; mit ez ügy ellenei is elismertek, midőn olly egyedek, kik előbbi tilalomrontásaikért a’ megye által fenyitőpörbe idézvék, nyilvániták: mikép az idei mezőbiró megérdemlené, hogy neki emlékoszlop állittassék; mit ha mi egy kissé sokallunk is, de minden esetre azon özvegyekkel ’s árvákkal, kiknek máskor a’ mezőrablók szájukból ragadák ki a’ harapáskenyeret, hálaemléket emelünk neki szivünkben. Az emberiség nevében is köszönetet mondunk neki azért, hogy ott, hol eddig a’ mindennapi kinzások, botozások mit sem használtak, egyetlen pálczaütés nélkül, csupán okos kormányzás által, féken birá tartani a’ tilalomrontókat, kik most örömmel mondják el: hogy bármennyire irtóztak is a’ szigorú uj törvényektől, barmaikért soha kevesebbet, mint ez évben, nem fizettek.
Alkalmazd hát te is e’ szabályokat, ugy bizonyosan meggyőződhetel a’ m. rendőri törvények foganatosithatása felől; ragaszsz még ezekhez körülményeidhez képest hasonlókat, ’s munkáld a’ közjót, – igen, egy helység ’s igy parányi részben a’ hon javát.
Sulyok Dániel.
