Arad.
Arad.
Arad vármegye m. é. dec. 13-án kezdett ’s 23-kán végzett közgyülésének lapjaink 102-ik számában közlött eredményeihez, tisztelt levelezőink tudósitásai után, pótlólag még ezeket csatoljuk. A’ nm. h. tanácsnak egy intézvénye olvastatott fel, melly értesitést adván azon rendeletről, miszerint az idei szük termés ’s egyéb elemi viszontagságok miatt az országban létező katonaság elhelyezésének módositása szükségessé válván, az e’ megyében tanyázó Hardegg vasasokhoz még egy félszázad fog e’ hó folyta alatt érkezni, egyszersmind kötelességül teszi a’ RRnek, hogy annak kellő elszállásozásáról haladék nélkül gondoskodjanak. Ennek következtében a’ RR. a’ nm. h. tanácshoz gyorspostán tüstint felirást intéztek, mellyben előadván, hogy az idő mostohasága megyéjöket sem kerülte el, ’s a’ szük termés miatt raktáraikba csak annyi eleséget szereztek, mennyi a’ már itt levő katonaság számára szükséges, többet pedig kész pénzért sem kaphatni, – kijelenték, hogy az említett fél századot el nem fogadhatják. Azonban még a’ gyülés folytában egy ujabb intézvény érkezett, melly az előbbinek teljesitését sürgeté, azon oknál fogva: hogy, miután már a’ többi illető hatóságoknál is e’ részben rendelés tétetett, ’s a’ katonaság már utnak is indittatott, a’ történt rendelkezés zavar nélkül többé meg nem másittathatik; ’s egyszersmind azon felsőbb rendeletekre hivatkozik, mellyek szerint szükség esetében széna helyett szalma használtathatik; igérvén egy uttal azt is, hogy azon esetre, ha a’ RR. a’ nyomasztó szükség valódiságát kimutatandják, részéről az áttételért közbenjárni nem késendik. Ez intézvényben különösen feltünt a’ RRnek azon védok, mellynél fogva, minthogy Arad megyében már máskor is, és pedig minden kárpótlás nélkül, katonaság a’ rendes számon felül is elfogadtatott, ez most is megtörténhetőnek jelentetett. Ezekhez képest a’ RR. határozata oda ment ki: hogy zavarok elkerülése miatt a’ katonaság ugyán elfogadtassék: de számára a’ termesztmények árverés utján piaczi áron szereztessenek a’ katonai pénztártól. Ugyane’ tárgyban olvastatott az illető ezredesnek magyar nyelven irt ’s közörömmel fogadott kérelme az elhelyezés iránt. ’S ez figyelemreméltó dolog; egy német ezred magyarul tud irni, holott ennek saját élő nyelve ’s azzali élésre törvényes szabadsága is van; egy magyar vármegye pedig, melly követei által a’ törvényhozásban részt vesz, ’s ezek ott magyarul beszélnek, mert különben nem is beszélhetnek, egy halottba akar életet önteni, hogy azzal élőt nyomjon. De Arad RRei már két országgyülésen többet ohajtva, mint a’ mit birnak, ’s minden antinationalismust kárhoztatva, Comitatus de Posega levelét egész illendőséggel visszaküldötték. – Bereg megye a’ laibachi hatóság által a’ magyar vándorkönyv miatt elkövetett méltatlanságot közölvén, e’ tárgy vitatása közben egy előkelő tisztviselő ugy nyilatkozott, hogy iparkodjunk inkább literaturánkat jó könyvekkel előmozdítani, nem pedig visszatorlással élni; mire levelezőink egyike azon ohajtását fejezi ki: bár e’ tisztelt egyed minél előbb e’ nyilatkozását tettleg bebizonyitaná, ’s a’ magyar irodalmat egy jó könyvvel gazdagitaná! de a’ RR. a’ másod alispán ur kijelentése szerint, a’ fenforgó esetben nem literaturai, hanem „jus gentium” kérdés szempontjából indultak ki, ’s a’ viszonosság elvét fogadták el. – Az ismeretes borsodi, csanádi ’stb. körlevelek, a’ nélkül hogy fölöttük az elv ’s irány kitűzetett volna, az országgyülési utasitások kidolgozásával foglalkozó küldöttséghez utasittattak. – A’ pénztár jövedelmeinek – a’ menynyire adóztatás nélkül lehetséges – szaporitása, a’ kiadásoknak pedig kevesitése tárgyában kiküldött számos tagokból álló választmánynak e’ gyülésre beadott javaslata négynapi tanácskozásra szolgált alkalmul, ’s általa az adózó népen nem kevéssé könnyittetett. Ez utóbbi pontra nézve azonban tudósitásaink egyike igy szól: „A’ javaslatban kitűzött elvet, t. i. a’ szegény adózók terheinek könnyitését, a’ gyülés általános tetszéssel fogadá; de nem tudom, mi vezérelhette a’ kitüzött elvtől egy kissé eltérő RRet azon határzat hozatalára, miszerint kimondák: hogy a’ jobbágyok azon famennyiségből, mellyel eddig, mint megyei statutum által nem parancsoltat, csupa discretióból szolgáltattak ki a’ megye kerületi tisztviselői számára, ezentul 20 ölet leendenek kötelesek szállitani. Honnan veendik a’ községek e’ több száz ölre menő fát? – arról szó sem volt. Nem hiányzottak ugyan, kik kérdezék: hogy, miután őrházak nem léteznek, minő czím adassék a’ községek ezen praestatiójának? Végre abban történt megállapodás, hogy irószoba ’s őrházi szükségek végett legyen az ölfa kiszolgáltatandó!” – A’ jövő közgyülés martius 30-kára határoztatott.
