Komárom.
Komárom.
Komáromból, jan. 12. Alispáni elnöklet alatt f. hó 10-kén kezdett évnegyedes közgyülésünkben igen kevés számmal vala szerencsénk láthatni a’ RRet. Ennek oka azonban most nem csupán a’ közügyek iránti hidegség- és részvétlenségben keresendő, melly olly mértékben kezd megyénkben uralkodni, hogy félni lehet, mikint nem sokára a’ legcsekélyebb phlogisticon is kivesz belőlünk, ’s majdan néma falaknak adhatjuk elő véleményünket; hanem szeretem hinni, hogy ez uttal az idő mostohaságának ’s a’ Dunán átkelés nehézségeinek is van mit beszámitsunk. – Olvastatott a,’ nm. h.tanács intézvénye, melly szerint a’ cs. k. német és olasz tartományokba utazóknak utleveleik magyar és latin nyelven rendeltetnek kiadatni. A’ RR. ezen k. intézvényt, csupán azon okból, nehogy a’ megtagadás által az ott utazók kitűzött útaikban hátráltassanak, elfogadák. Sajnos azonban, hogy főügyvédünk K. A. azon inditványa, miszerint viszonosság tekintetéből a’ fenemlített tartományokból honunkba bevándorlottak utleveleinek szinte két nyelven kiadatása felirás utján lett volna sürgetendő, – el nem fogadtatott. A’ nm. h.tanács körlevelei közt uj bankjegyek kibocsátása hirdettetvén, a’ beváltóhelyek távolsága miatt a’ beváltás körül fenforgó nehézségek a’ RR. figyelmét el nem kerülték; többen ez iránt feliratni, – ugyszinte egyik fősz.biránk M. Zs. a’ bankjegyek gyakori változását szegény adózóinkra, mivel azoknak alakjával olly hamar megismerkedni nem képesek, – többféle csalások miatt károsnak lenni állitván, a’ gyakori változtatás megszüntetését felirás által kivánták eszközölni. A’ többség azonban ezen felirásból kevés sikert remélvén, mind ezen aggodalmakat a’ jövő országgyülésen kivánatkép vélte elenyészthetőknek. – Pest és Pozsony vgyék határozatai a’ Duna-balparti vasut ügyében ollyformán pártoltattak: hogy először a’ nm. h.tanács az 1836:XXV t.cz. foganatositására alázatosan szólittassék fel. – Trencsin vgye levele Cs. tábornok által hozzá intézett gúnyos felszólitás ügyeben, ugyszinte Bereg megyéé, a kültartományokba utazók utleveleinek kiadása iránt – pártoltatott. – Borsod megye megkereső levele a’ papi javak feleslegének népnevelésre leendő forditása érdemében, valamint Bártfa sz. kir. város közönségeé a’ Hrabovszky-féle alapitvány ügyében, – az országgyülésre utasitást tervező küldöttséghez tétettek át. Végre Beregnek a’ hónapnevek magyarositása iránti felszólitása. és Zólyomé a’ vegyes házasságoknak némelly esetekben ev. lelkészek által történendő öszszeadatása iránt, pártolásra nem találtak, ’s ez utóbbi azért nem, mert a’ RR. törvénysértést törvénytelenségek gátlására sem kivánnak használni; ’s egyébiránt már e’ részben intézkedvén, végzésükhöz következetesek akarnak maradni. A’ hús ára 11 és 12 krról egy krral fölebb emeltetett. – A’ várkormány első magyar levele hangos örömnyilatkozásra buzditá, megyénk RReit. 184 1/2 évre a’ házi adóbeli költségvetés 51.650 ft 19 6/8 krt teszen, ’s igy kevesebb a’ tavalinál, melly 52,748 ft 27 6/8 krt tett. Hadi főadószedőnk benyujtá a’ hadi pénztárral 1841-ik év utólsó felére tett számadások eredményéről szóló jelentését, melly szerint a’ megye mult számadáskor adós maradt 75,515 ft 31 8/32 krral, és félévre azaz majus 1-től 1841-ki oct. utólsó napjáig tartozott fizetni 31,670 ft 28 128.. krt; összesen 107,185 ft 59 10/32 kr. Erre fizettetett részint készpénzben, részint termesztményben az állomásozó, átkelő ’s agg katonáknak, ugyszinte a’ szökevények jutalomdíja fejében, valamint fuvarokban, összesen 49,707 ft 16 6/4 kr; mellyek a’ tartozásból levonatván, marad tartozásul 57,478 ft 43 16/.. kr. – Továbbá t. aljegyzőnk B. Zs. iparegyesület czélszerűségét ’s alapszabályainak főbb pontjait röviden és fontosan kifejtegetvén, annak pártfogolását a’ KK. és RR. tapasztalt ’s a’ közjóért mindig áldozni kész részvétébe ajánlá. Szó nem emelkedett az ifju szónok ömlengő szózata ellenébe, kivevén P. Zs. tbirót, ’s ez is inkább gáncsoskodó ’s talán személy ellen intézett volt; de az iparegyesület lelkes vállalkozóinak tervét gyökerében meg nem támadá*, hanem inkább annak aláirásgyüjtése, tacticájára vonatkozott, ’s illyformán hangzott: mikép igényelhet az iparegyesület illy mellék- és oldalutakon (ez alatt a’ B. Zs.-hez intézett aláirási íveket értvén) pártfogolást? s’ miért nem intéztettek az ívek egyenesen a’ megyékhez? – Ezen észrevétel azonban figyelemre sem méltattatván, aláirások eszközlésére négy fősz.biráink megbizattak. – A’ népnevelés ügyében megbizott választmánynak meghagyatott: hogy a’ jövő közgyülésre okvetlenül beadja a munkáját. – Népnevelés ’s mindig népnevelés–beszéljen bárki mit – mindig népnevelés, tágitani a’ nemzeti köntöst, hogy abban a’ test maga egész kifejlési ereje szerint növekedhessék, ’s több más illyenek olly sophismácska alakúak, mellyek jól kirázatván, szójátékká válnak ’s magokban elenyésznek. Inkább vagyok én, ’s bátrabban is lehetek bár pongyola alkotmányi köntösbe burkolt, de a’ testi lelki müvelődés szép reményeivel biztató nép között, mint egy nagyszerű systematicus nemzeti öltözködés mellett talán örökre törpén maradó nemzetnek tagja. – Valóban ollyak történtek a’ tőlünk elbucsúzott évben, mik – bátran mondhatom – nem csak szivére hatottak bárkinek is, hanem a’ leghidegebb számokkal dolgozó észt is méltán zavarba hozák. Egy esetet van nekem is szerencsétlenségem az erkölcstelenségek napfényre jutott registrumába magányértesülés után beküldeni. Kell e ott okoskodni többé a’ nevelési ügy mozgásba-tételének szükségességéről, hol egypár darab fáért három-négy ember feláldoztatik: hol e’ merénynél az annyira marasztalt status nobilitarisnak is négy tagja volt jelen? B. G. földesur erdejében többször fatolvajlások ’s kártételek tapasztaltatván, a’ tiszt, a’ gazdasági hajdú kiséretében, ’s még más hét ember kimennek éjszaka a’ fatolvajokat meglesendők. Néhány puska volt ugyan velök, de mindnyájan kézi fejszékkel voltak felkészülve. Csakhamar egy fatolvaj hurokra kerülvén, őt a’ tiszt ’s még három ember haza kisérik, ’s a’ többiek még egy puskával az erdőben maradnak. Későbben hallják a’ fejszekopogást, ’a mint gyanithaták, a’ tolvajok hárman valának; hozzájok mennek ’s tőlök zálogot kérnek, kik is nem hárman, hanem hatan levén, az uraság embereit nagy káromkodások közt fejszékkel megrohanják. Egy a’ megtámadottak közül megfutamodik, ’s négyen maradnak hat ellen a’ téren; ketten-ketten összeölelkeznek, hanem a’ szabadon levő tolvajok társaikat ölelő ellenfeleiknek kezeit kezdik fejszével vagdalni; most egy, uráért buzgó juhászlegény botjával menvén a’ tolvajokra, fejszével fejbe sujtatik, ’s halálos sebet kap, a’ többiek megálltak, ’s látván kikerülhetlen veszedelmüket, a’ hajdút tűzadásra biztatják, ki is elsütvén puskáját, egyet a’ tolvajok közül keresztüllő; erre a’ hajdú is leveretik, ’s összevissza kínoztatik; – igy a’ még fenlevő kettő futásban keresvén menedéket, a’ harcz egyik tolvajnak életébe került; ’s az ura vagyonáért magát feláldozni kész két szolgának kevés remény van életéhez. – Jövő postán még egy pár érdekes ponttal szolgálandok.
Na hiszen ez már csakugyan különös egy phaenomennon volt volna! – Szerk
