Mosony.
Mosony.
Magyar-Óvár, jan. 11. Közgyülésünk f. hó 10-ik napján kezdődött, mellynek következők valának elsőnapi eredményei: 1) Felolvastatott a’ nm. h.tanácsnak az itt szallásoló lovaskatonaságnak a’ mostoha körülmények miatt áthelyezése iránt e’ megye által fölterjesztett két rendbeli kérelemre érkezett tagadó válasza, mellyben roszszaltatván, hogy a’ megyei fölterjesztés nem azonnal az aratás után történt ’s a’ népnek okul felhozott sanyarú állapota nem kellőleg bizonyittatott be, e’ megye egyszersmind még egy félszázad katonaság ideiglenes elfogadására ’s az e’ részben szükséges intézkedések megtételére felszólittatik. – Mire a’ megye RRei közül többen megjegyzék, hogy távol attól, mintha más törvényhatóságok terheltetésével kivánnának adózó népükön segíteni, a’ fölterjesztési késedelem ép azért történt, mert a’ közterhek viselését sokkal szigorúbb polgári kötelességnek ismerték, mintsem annak elnemvállalhatását hamarabb kimondhatták volna, mint midőn az őszi termesztmények minősége, utolsó reményöket teljesen meghiusitván, alapos meggyőződést szerezhettek arról, hogy az inség a’ haza nem minden részeit nyomasztja annyira, mint megyéjüket, mellyben az adózó népnek mindinkább súlyosodó sorsát eléggé bizonyítja azon körülmény is, hogy lakosainak száma, melly 1830-ban 61,256-ra rugott, 1840-ig 58, 64-re szállott alá, a’ termesztményekkeli kereskedést gátló határbeli vámrendszer okozta szembetünő kiköltözések által, mellyben továbbá 25 évi diametralis számvetés szerint évenkint a’ katonai deperdita 25,993, a’ megyei bonificatiók 3,800 ’s a’ többi megyehatósági költségek 23,000 frtra rugnak. – Az intézvénynek a’ tartozó hazafiui szeretetre hivatkozása következtében megemlittettek azon áldozatok, mellyeket a’ megye a’ lefolyt háborús idők alatt hozott, ’s melylyeknek mennyiségét a’ kincstári hátralevő ’s e’ megyét követelőleg illető tartozások legcsalhatlanabbul tanusitják;* – ’s végre ugyanezen intézvénynek még egy félszázad befogadását tárgyazó rendelete fölötti aggodalmukat nyilvánitván, határozattá lön: az előadottaknak szellemében a’ nm.h.tan ácshoz kérelmöket ujolag fölterjeszteni ’s ebbeli esedezésöket különösen ő fenségének az ország nádorának is magas pártfogásába ajánlani. – E’ tárgyra vonatkozólag meg kell érintenem, hogy utóbbi években e’ megye népét gyakori égések is tetemesen kárositották*.
Ha jól vagyok értesitve a’ megyei számvetés szerint megyénk e’ czím alatti követelése 415 ezer forintra rúg. –
Helységeinknek jó leirását adja a’ „Daguerréotyp“ szeszélydús irója N. K., „város, falu“ czikkben: „Jön több szalmafedeles ház szorosan egymás mellé szép rendben, ‘s megvan az utcza. Kiveri egyik lakos pipáját ‘s az egész falu leég.“ – A’ megyei ‘s uradalmi hatóságok is átlátták már ezt, ‘s e’ tárgyra figyelmet fordítottak. – Közlő.
2) Beregnek a’ magyar vándorkönyvek laibachbóli visszautasitását panaszló levelére, – a’ RR. helyeselvén Beregnek e’ tárgybani intézkedéseit, részükről a’ felirást feleslegesnek itélték. E’ tárgygyal kapcsolatban H. L. inditványozá: hogy az eddig magyar és német nyelven kiadatni szokott vándorkönyvek ezentul kirekesztőleg magyar nyelven szerkesztessenek; de inditványa nem pártoltatott; mert – ugy mondák – a’ magyar ott az eredeti, mellyhez a’ német forditás csak a’ német tartományok iránti tekintetből mellékeltetik. – 3) Pestnek hasontartalmú, – 4) Beregnek a’ hónapok neveinek magyarositása, – 5) Borsodnak a’ papi jószágok népnevelésre forditása, – 6) Csanádnak a’ mészárszéki jog eltörlesztése, – 7) Nógrádnak, egy cath. ifjunak a’ losonczi evang, tanodába, járástóli eltiltatása, – 8) Zólyomnak a’ Libay-féle mű megvétele, – 9) Turócz és Csanádnak a’ papi és polgári hivatalok elkülönözése’s a’ primás ülnök-kinevezési joga, – 10) a’ Hajdukerületnek az óhitüek egyházi könyveinek magyarositása, – 11) Tolnának a’ könyvvizsgálótestület elnöki czímének törvénybe iktatása által gerjesztett aggodalma tárgyában költ felszólitásai nem pártoltattak. – 12) Több megyéknek a’ vegyesházassági ügy érdemében keletkezett körlevelei tudomásul vétettek. – Ellenben 13) Fejérnek a’ RR. országos naplója iránti gondoskodása, – 14) Temes és Szatmárnak a’ részek visszacsatolása, – 15) Pestnek az országos műegyetem létesitése, – 16) Bártfa városának a’ Hrabovszky-alapitványt illető törvények eltörlesztése ügyében tett felszólitásai teljes méltánylatra ’s pártfogásra találtak. – 17) Sopronynak a’ dunahajózási szerződés, – 18) Pestnek a’ Duna-balparti vasut iránti körlevelei, – valamint 19) a’ szatmári 12 pont is az országgyülési utasitások készitésével foglalkozó választmányhoz utasittattak. – Illy sok és különszerű tárgyak nagy halmazatának előadása után, engedd meg, szíves olvasó! hogy kissé mint közlő kinyugodjam, ’s megnyissam, mint polgár, keblem nyugvást nem ismerő meleg érzelmeinek forrását. Jó olvasóm! előtted az emberiség és e’ honnak forró szeretete bizonynyal több mint „puszta szép szavak,” ’s te bizonynyal kérdended: mi kilátás Mosonyban a’ szatmári 12 pontra nézve? – és én örömest engedek helyet a’ megnyugtató kilátás örömösztönének, ’s azt válaszolom: hol – mint hajdanában, a’ fokosnak fénykorában – bunkós botokkal jelennek meg a’ tanácskozások szent teremében az érintett 12 pont ledorongolására, ott minden, de minden megbukhatik, maga a’ nemzet is; nálunk – igy sugja jó hitem – az értelmesség erkölcsi ereje leend a’ fegyver, mellynek csapásai alatt tán módositásokat szenvedend a’ szatmári vélemény: de e’ fegyver a’ tán beteget (?) azért, hogy beteg ne legyen, meggyilkolni nem fogja*. A’ 6-ik pontra nézve, melly ellen a’ magány szükkeblüség a’ közállomány szent érdekenek ellenében itt-ott olly kinosan felsikolt, – megyénk előkelő tagja Sőtér Ferencznek közgyülési nyilatkozata kezességet nyujtott arról, hogy „az ő keble illy veteménynek, mint e’ szó „közterhek viselése”, nem meddő telek. – És ha van, ki a’ szatmári komoly ügyet ’s benne a’ nemzet fájdalmát ’s reményét gúny tárgyává tenni képességgel bir: e’ tárgyat berekesztőleg tőle higgadtan e’ szavakkal búcsuzom: a’ jogosság tölgyfáját a’ zivatarok megrázkodtathatják, de kipusztítani soha nem fogják, mert azt a’ teremtő maga ülteté, ’s gyökerei mélyen ereszkedtek le az örök igazság értelmi földébe. – ’S most tovább: 20) Gr. Z. A. a’ kisgyülések eltörlését inditványozni, olly megjegyzéssel, hogy a’ kisgyülések hatáskörével az alispáni hivatal – felelősség terhe mellett – ruháztassék fel. G. F. olly tág hatáskört, minőt a’ kisgyülések gyakorolnak, az egyediség bármi szép tulajdonának is, mindenkorra átengedni, nem vélé czélszerűnek. H. I. az év 12 havában felváltva 6 köz- és 6 kisgyülést kivánt tartatni. H. L. pártolá az inditványt azon módosítással, hogy a’ közgyülések száma megszaporittatván, a’ kisgyülések megszüntével az alispáni hivatal azon tárgyak elintézésére, mellyeknek elhatározása hivatala körén 46tulvág, ha azok gyors rendelkezést igényelnek, azonnal rendkivüli közgyülést hirdessen; ha pedig elhalaszthatók, a’ legközelebbi közgyülésen terjesztesse elő. Pártolá ez inditványt azért is, mert – mint mondá – nem egyszer történt, hogy három hónap helyett – különösen a’ betáblázások nem csekély hátramaradásával – hat hónapig sem tartatott közgyülés* (tagadó zaj); mire elnök-alispán ur megjegyzé: mikint a’ betáblázásokra nézve nincs a’ nagy aggodalomnak alapja, mert jelenleg közgyülésen sem történnek annyi betáblázások, mint ezelőtt a’ kisgyüléseken, midőn évenkint két-három közgyülésnél alig tartatott több (helyeslés). megmaradtunk tehát a’ réginél. – 21) H. L. a’ köz- és kisgyülések jegyzőkönyveinek a’ törvények rendeletéhez képesti hitelesitését inditványozá, miután azok ugyanazon gyülések utólsó napjaiban, melylyekben fogalmaztatnak, sőt a’ jövő közgyüléseken nem szoktak rendszerint felolvastatni. Azonban válaszul adatott, hogy a’ gyülések, jegyzőkönyveinek fel- vagy nem-olvastatását, mindenkor a’ RRnek szabad tetszése föltételezte, ’s azoknak a’ megyei tisztviselők által, közgyülésen kivül, történni szokott hitelesitése igen régi szokáson alapszik. – A’ R.R. ismét megmaradtak a’ réginél*. – „Bonus ordo omnino exigit, ut omnia comitatus negotia palam et publice pertractentur, taliterque conclusa improtocollentur, ac ante dissolutionem congregationum publice perlegantur, et hoc modo approbatum protocollum fidedignitatem sortiatur.” Igy szól a’ törvény, mellyre az inditványozó hivatkozott. – Uraim! azok közé tartozom, kik a’ megyehatóságkönek, a’ közállományi czélok megközelitésében, lehető legtöbb életerőt kivánnak tulajdonítani; de a’ kik másrészről szent pietással függesztik szemeiket a’ határvonal ime szavaira: „igy, és nem máskép eddig, és ne tovább! itt a’ törvény, és ennek küszöbe szent, mint szent volt a’ föld, mellyen az égő bokor előtt Mózes állt.” – 22) Fölvétetett a’ népnevelési választmány javaslata, mellyben egy nemzeti iskolának Magyar-Óvárott felállittatása jónak találtatván,egyszersmind, jelentetett, hogy Magyar-Óvár kiváltságos mezőváros az ezen intézetre és a’ tanitólakra szükséges épitményt megajánlotta, – a’ megye RRei az ohajtott intézet létesülésének esetére a’ többi szükségek némi fedezéseül a’ parendorfi pénztárból évenkint 100 p.frtot rendeltek fordittatni. E’ czél elősegélésére egyszersmind az uradalmak és községek is felszólittatni határoztattak. Ezuttal kerületenkint felügyelők neveztettek ki, kik a’ magyar nyelvnek a’ néptanodákbani tanittatására, különösen ügyelvén, e’ részben időszakonkint jelentéseiket a’ megye RRei elébe fogják terjeszteni.
Tisztelt levelezőnk ezen reményében, mellynek valósulásaért az értelmesség ereje kezeskedik, magunk is erős bizalommal osztozunk. – Szerk.
Pest megyében egyenesen csak e’ védett, t. i. betáblázások végett, minden hónap első napján, vagy ha az ünnep volna, a’ rá következőn közgyülés tartatik, mellyen azonban semmi más tárgy nem vétethetik föl; s’ igy ha még olly gyéren látogattassék is, czéljának megfelel. – Szerk.
Kár, hogy a’ régiségek, mint a’ bor, idősbülések által nem javulnak. Beh boldog volna ekkor a’ magyar!! – Közlő.
