FRANCZHON.
FRANCZHON.
A’ követkamara mart. 23-dikai ülésében a’ czukorkérdés csak ugyan szönyegre került. Maga a’ financzminister lépett fel, hogy egy részről elismerje, miszerint a’ dolog, jelen állásában soká nem maradhat; más részről kinyilatkoztassa, hogy a’ mar történt répavetések miatt valami uj rendszabály 1813 előtt nem kivihető. De mivel a’ mult évi junius 25-dikei törvény a’ czukorkérdésnek végképeni elintézésére nyujtott reményt, hogy a’ kamarát valamenynyire az elhalasztás iránt megnyugtassa: ey törvényjavaslatot terjesztett elő, mellyben megállapittatik, hogy a’ fentebbi törvény szabályai egy évre még maradjanak. – Wustemberg ezen értesitéssel meg nem elégedett, azt állitván, hogy a’ cabinet mind ezt előre láthatta ’s dolgait a’ szerint intézhette volna. Hanyagságot tehát, – ha csak eg ykis számitás is nincs a’ dologban – minden esetre lehet szemére lobbantani. – A’ kereskedésminister e’ vádat visszautasitá, 244figyelmeztetvén a’ kamarát, hogy a’ kérdésnél ellertétben álló érdekek forognak fen, ’s ez neheziti annak törvény általi feloldását. A’ kormány a’ kereskedői kamarákkal ’s a’ kereskedői fő tanácscsal hat hónap óta tanácskozik,’s igy hanyagsággal őt vádolni nem lehet; de épen a’ kereskedői kamarák között nincs véleményegység, hanem a’ többség majd erre majd amarra ingadoz. A’ kérdés elhalasztása tehát nem a’ kormánynak önkénytes elhatározásából, hanem a’ körülmények kényszeritő hatalmától ered. Dubois tagadá a’ minister beszédének őszinteségét. „A’ kormánynak – ugy mond – igen czélszerü törvényjavaslata van készen e’ tárgyban, az ő nézete megállapodott, minek hát a’ vonakodás? – kormányzáshoz akarat kell. Nem a’ kereskedői főtanács ingadozása az, mi őt tartozkodóvá teszi, sem az, mintha többségről nem volna. biztositva a’ kamarában, személyes érdek forog itt fen – a’ választó testületekrei tekintet. Az anyagi érdekek tárgyában nincs pártoskodás; hol a’ példa, hogy illy kérdés által a’ ministerium megbukott volna? Tán a’ vasutak egyetlen kérdésében lenne ez lehetséges. Az isméti halogatás tehát csak ürügy, pedig puszta igéretek a’ mai világban bizalmat nem igen szoktak szülni.” – Billaut még erősebben támadá meg a’ kormányt, ’s azt épen szószegésről és kötelesség elleni cselekvéstől vádolá. „Az 1841-diki budget gyámokai között el van ismerve – ugy mond – hogy Francziaország gyarmat- és financzérdekei a’ czukorkérdéssel nagy összefüggésben vannak, ’s a’ martius 1-ei ministerium állitott deficitjének taglalgatásánál a’ répaczukorrovás fedezési eszköznek neveztetett, mikint függ ez össze az imint mondottakkal? Hogy a’ tárgyra nézve vélemény-különbség létezik, azt a’ kormány mult évben ugy, mint most igen jól tudta; vagy akkor vezette tehát a’ kamarát tévutakra, vagy most; hogy minden esetre mi fogunk csalódni, arról meg vagyok győződve. A’ kénytelenség, melly elől a’ kormány visszaborzad, tisztán személyes – az önfentartás kénytelensége. Ekkorig minden ügyeinket e’ személyes szempontbul tekintette, ugy volt a’ marhavám kérdésénél, ugy lesz a’ vasutkérdésnél is; – semmit végképen el nem fog határoztatni, mert nem akar senkivel rontani, hogy mindenki votumát megnyerhesse, ’s magát a’ hatalom birtokában fentarthassa.” – Mauguin épen illy értelemben nyilatkozott. – Guizot a’ megtámadásoknak azt veté ellen, hogy a’ ministeriumban a’ tárgyra nézve csak egy vélemény van, és ez, hogy a’ kérdés a’ kamarában többséget nem nyerhetne. Nem lehet pedig a’ kormányt kárhoztatni, ha a’ megrázkodtatást kerüli, ez kötelessége. Minden döfés, mellyet a’ hatalom szenved, egyszersmind káros az országra nézve is. Az elhalasztás tehát nem személyes, hanem nemzeti érdekből történik. Itt a’ vita félben szakadt, ’s a’ czukorbiztosság a’ követkamara bureauxiban csak martius 26-dikán választatott meg; természetesen ugy, hogy az elhalasztási vélemény többséget nyerend. – Mig a’ czukorkérdés felett a’ kamarában heves viták voltak, a’ külön szinezetü hirlapok is belé szóltak a’ dologba; A’ Journal des Debats állitja, hogy Guizot az interpellatio alkalmával a’ czukorkérdést igen nagy észfelsőbbséggel tárgyalta; az ellenzéki lapok pedig beszédét üresnek, esetlennek mondják. „Szomoru ülés, – mond a’ National – szomoru kamara, szomoru ministerium, viták élet nélkül, beszédek befejezés nélkül, melegség nélküli légkör, hol kivül minden beszéd csak haldokló viszhangra talál!! – Van e szerencsétlenebb nézőjáték, mint egy legyőzőtt kormány, megbukott oppositio és tehetetlenségre kárhoztatott statustest?” – – A’ Commerc oda vezeti vissza a’ ministerium okoskodását: veszszenek a’ kereskedők, mit tesz az? csak mi a’ hatalom birtokában megmaradhassunk. A’ czukorkérdésnek belső érdeme a’ pártviszályoknál nem is jő tekintetbe. – A’ vallásos polemiák még folyton tartanak. Egy párisi levél azt, a’ megjegyzést teszi, hogy ha a catholica egyház Francziaországban ismét megerősödik, nem azoknak érdeme lesz; kik magokat védlőikül a’ hirlapokban felvétették. „Olly őrült sértegetése minden gondolkozás és beszéd módoknak – mond a’ levél – olly mérték nélküli üldözése mind azoknak, kik nem az üldözők zászlója alá esküttek, ha ügyesen történnék is, a’ kor emberségesebb érzelmeivel meg nem egyeznék, de illy ügyetlenül, mint történik, kimondhatatlanul árt az ügynek, mellyet védenie kellene. – A’ vajlásnak nincs egyébbre szüksége szabadságnál, minden protectio kárára van. Az egyháznak legyen szabad beszéd-, gondolkozás- és cselekvési joga, de ne kivánja ezt megtagadni a’ philosophoktól is, különben a’ fejér, veres, zöld, kék és fekete szinü hirlapoknak rágalmait és sértegetéseit, mellyek alatt a’ vallás méltósága, ’s a’ keresztényi érzelem egyiránt szenvednek, el nem kerülheti.” – Martius 22-kén a’ strassburgi courier német levelek nélkül érkezett meg és küldetett Párisba. Sokan ezt szántszándékkal kicsinált dolognak hiszik, ’s az ismeretes „fekete cabinet” rovására roják fel.
