ANGOLHON.
ANGOLHON.
Sir Robert Peel jövedelmi adótervével darázsfészekbe nyult. Senki sincs azzal tökéletesen megelégedve. Legroszabb néven vétetik pedig a’ ministertől, hogy egyformaság kedveért igazságtalanságot követel. Megismeri, miszerint az ideigleni földbirtok vagy tőkepénztőli jövedelemnek egyforma adó alá vetése sérelmes, ahoz mégis szorosan ragaszkodik. Még a’ gabna-bill nem vált törvénynyé, ’s a’ whigek, ha a’ ministerium bukása által kormányra jutnának, bizonyosan elvetnék azt, hogy a’ maguk javaslatait megujithassák; ezen körülménytől Peel sokat remél. Martius 23-ikai parliamenti beszédében kinyilatkoztatá, hogy adótervével győzni, vagy bukni kiván. – Ekkorig a’ hirlapok közül még azok is, mellyek az ő pártjának legnagyobb befolyása organumai, a’ jövedelmi adónak, ugy mint javasoltatott, ellene vannak, ’s a’ ministert azzal fenyegetik, hogy a’ kamara utóbb is kényszeriteni fogja őt javaslatábani változtatásokra. A’ száz meg száz nehézségek között, mellyek Sir Robert financzterve ellen felhordatnak, a’ nemesi nagy jószágok öröklésétőli adózás is említtetik. A’ Sun az angol nemességnél ujra elharapozó külföldi cselédtartási divatot javasolja adó alá vettetni. – Az alsóház mart. 23-ikai ülésében több kérelemlevelek között egy ollyan is fordult elő, mellyben a’ ház tilalomszabály hozatalára kéretik, miszerint tagjai közül egy-egy 20 percznél tovább egy folytában ne beszélhessen; mert a’ sok beszéd által – mond a’ kérelem – a’ status ügyeire nézve igen sok idő elvesz. A’ kérelem felolvasasát kaczaj követte, pedig – mond a’ Times – a’ kivánság nem olly nevetséges, mint első pillanatra látszik. Wellington herczeg, kinek igen egészséges elméje van, soha sem szokott 20 percznél tovább beszélni. – Annyi igaz, nem csak Angliában, de másutt is, hogy a’ cselekvés többet ér a’ sok beszédnél, csak hogy a’ beszéd nem kerül pénzbe, mig a’ következetes cselekvés az önérdeket gyakran egy kissé háttérbe szoritja. Ez a’ szirt, mellyen anynyi szép szóra épitett remény hajótörést szenved.
