(Ki emlékezzék mindenre!)
(Ki emlékezzék mindenre!)
A’ „Világ” és a’ fontolva-haladó párt semmitől sem borzadoz inkább, mint a’ követeléstől; ezt ürügyli mindig, valahányszor a’ tespedés vagy nem-akarás kis daemonának meztelenségét más, alkalmasb köntösbe nem burkolhatja. – „Házi adóróli” vezérczikkében (lásd világ 33-ik szám 263 lap), az első sorokban igy szól: „Kijelentők, miben vagyunk negatio emberei: különösen, hogy a’ követelő modor ellenében mindenkor ’stb., – későbben „kijelenti azon módot, mi által e’ tekintetben jó sikert remélhetni, ha t. i. mindenki visszalép természetes helyzetébe, ’s engedmények az erőtetés hangján nem sürgettetnek.” ’S ugyanazon lapon egész jámbor őszinteséggel, de némi kis megfeledkezéssel azt mondja: „Parancsolja a’ teher közös viselését az igazság, parancsolja a’ méltányosság, ’s követeli a’ szellemi ’s anyagi kifejlődésen alapuló nemzeti jólét.” Én, ha a’ „világ”-nak lettem volna, ezt igy tevém vala ki: „Kéri a’ teher közös viselését az igazság, instálja a’ méltányosság, ’s esdekel érte a’ nemzeti jólét.” – Uraim! legyenek önök következetesek; különben kénytelen az ember vagy azt hinni, hogy köpönyeget fordítnak, vagy: hogy nincsenek önmagokkal tisztában. – Önök kijelentik, hogy a’ követelő modor ellenében mindenkor negatio emberei*; ha mindenkor, ugy bizonyosan akkor is negatio emberei hát önök, mikor a’ nemzeti jólét lép föl ellenök követelve! hát akkor még mit nem csinálnak önök, mikor parancs-szó dördül meg felettök? pedig ime ugyancsak magok megismerik, hogy az igazság és méltányosság parancsol! ’s ez már a’ követelésnél is több, mert parancsolni a’ hatalom, de követelni a’ jog szokott. – Milly szépen megczáfolják önök immár itt azon polgári bűn vádját is, mit a’ Pesti Hirlap szerkesztőjére rónak, midőn a’ Világ 36-ik száma vezérczikkében azt mondják, mikép „nincs széles e’ hazában – a’ Pesti Hirlap szerkesztőjét kivéve – senki, a’ ki követel.” Van, uraim! van; a’ „Világ”-ból tanultam, hogy van; – egy van, a’ ki követel: a’ „nemzeti jólét”; – ’s ketten vannak, a’ kik parancsolva kivánnak: „az igazság és méltányosság. – ’S ezek olly hatalmak, kiknek nem csak „széles e’ hazában,” de széles e’ „világban” is minden ’s igy önök is elvégre hódolni kénytelenek.
Nincs ennél haszontalanabb beszéd a’ világon. A’ „Világ” vezére figyelmezhetett volna gr. Sztáray Albert urra, ki szint’ arra inti a’ nemességet, hogy addig vállaljon részt a’ közterhekből, mig a’ kényszerités el nem következik. Ez pedig ugyancsak kézzel fogható, de igaz intés. – De sőt azt állitjuk, hogy ki a’ szövedékben idézett üres hangokat veszi föl magának szabályul, lehetetlen hogy azt minden pillanatban meg ne sértse. – Szerk.
Spicilegus.
