FRANCZHON.
FRANCZHON.
A’ követkamarában a’ külügyek budgetjének tárgyaltatásánál a’ kutatási szerződés szinte szőnyegre került. Billaut nyitotta meg az a’ feletti vitatkozásokat. Vallmost tett, hogy ő a’ külpoliticával sokat foglalkozott, kivált Angliára vonatkozólag, és becsületnek tartja, hogy az angol szövetségnek tulságos barátja soha sem volt. Hamar belátta, hogy az ellenérdekek miatt az egyetértés a’ két nemzet között soká nem nem állhat, a’ mint ez számtalan esetben mutatkozott is. A’ belga forradalom csak azért nyert Angliában tetszést, mivel az Franczhonnak a’ németalföldi királylyali szövetségét felbontotta; midőn pedig arról volt szó, hogy francz herczeg lépjen a’ belga trónra, ellenséges érzelmeit Anglia többé nem is titkolá; Spanyolhonban mint nyilt ellenség lépett föl, ’s igy cselekedett más alkalmakkal is. Ezek után felhozá a’ szónok Marabout hajó esetét; kiszámitá, mennyi szeszt ivott meg az angol hajóőrség annak fedezetén, ’s állitá: hogy a’ nemzeti lobogónak illy meggyaláztatása végett harag szózata halatszott Francziaország egyik szélétől a’ másikig; ’s jóllehet a’ tengerészeti ministerium elő nem terjeszte a’ panaszokat, hogy tárgya lett volna parliamenti vizsgálatnak: az igazság mégis a’ legnépszerűbb vizsgálatban magától kitünt. Végre kijelenté a’ szónok, miszerint tökéletesen hiszi, hogy a’ külügyminister az 1841-iki decemberi szerződést most is kedveli, ’s csak a’ közvélemény jelen hangulata tartja őt vissza annak ratificatiójától, mi később minden esetre elkövetkezendik; azért jó volna tőle ünnepélyes igéretet kivánni, hogy a’ nemzet közkivánságának hódolni fog, melly közkivánság abból áll, hogy az előbbi kutatási szerződések is, mint törvény- és alkotmányelleni kötések- felfüggesztessenek. Guizot visszatorlá a’ szónok bizalmatlanságát, ’s megismeré, hogy a’ kutatási szerződés mellett történtek ’s történnek is visszaélések, de nem olly mértékben, mint azt némellyek állitják; 12 év óta 17 panaszos eset volt, ’s ebből is nehány alaptalan. Egyébiránt – mond a’ minister –a’ szerződés a’ kamara kivánsága szerint, nem ratificáltatott, vitatkozásnak tárgya tehát nem is lehet; az alkudozások a’ korona előjogaihoz tartoznak, ’s ezekben magát előre megkötni nem engedheti. – Mauguin kiváná tudni, hogy midőn az egész szerződés Franczhon nyilvános jogával ellenkezik, micsoda módositásokat lehetne abban tenni, hogy elfogadható legyen? „A’ szerződés értelme szerint – ugy mond – bün volna néhány hordó pálinkát vagy lisztet a’ legénység számára hajóra rakni, hol van a’ vétkességnek illy fogalma törvényben? Hogyan igényelhetik a’ korona tanácsosai magoknak a’ jogot, azon tényt a’ kamara nélkül bünnek vagy véteknek keresztelni? És mikép fog egy hajó megállaittatni? Nehány golyó által, mellyeket idegen küld hozzá? Ez ismét alkotmányelleni modor; mert hogy a’ letartóztatás törvényes legyen, szükség: hogy francz hatóság által történjék; a’ korona azon hatalmat, mellyel a’ törvény őt felruházta, delegatio utján idegenek által nem gyakorolhatja. A’ ministerium ne csalja magát; mit Franczhon követel nem a’ szerződés 404módositása, hanem hogy ne legyen kutatási szerződés. Az elv maga már becsületet és érdeket sért; abban megegyezni pedig annyit tenne, mint a’ lobogót lealázni, ’s kitenni megpiszkolásnak. Az érzelem, melly a’ nemzetet ’s a’ kamarát izgatja, nem elröppenő felhevülés, Franczhon történetének minden szakában feltalálhatni azt, ’s lenne bár uj kamara és abban a’ ministeriumnak többsége; a’ ratificatiót soha sem fogná helybenhagyni, ’s ha a’ ministerium azt tenni ellenére is merészleni, bukni kellene annak, mint buknék a’ jelen kamara szavazatával.” – Minthogy a’ külügyminister azt mondá, hogy az ő helyzete igen sajátságos, mert mások tetteit kénytelen védeni: Thiers felszólalt magát védelmezőleg, állitván: hogy az 1841-iki szerződés által, mellynek létrehozásában ő ugyan nem vett részt, Franczhon semmi moralis kötelezettséget nem vont magára; csupán az 1831- és 1833-iki ratificált szerződések kötelezték azt, mellyeknek ő elvben szinte ellene volt, csak a’ végrehajtást teljesitette lelkismeretesen kötelessége szerint. A’ korona nem veszti el az által függetlenségét, ha a’ minister, kit nem kénytelen megtartani, magát valamire lekötelezte; még akkor sem, ha a’ minister magát aláirta; csakhogy az már egy kis áldozatba kerül, mert vagy a’ követnek kell bukni, ha utasitását tulhágta, vagy a’ külügyministernek, ha rosz utasitást adott. Kikelt a’ szónok az ellen is, hogy Franczhon aláirása számára helyhagyatott a’ protocollumban: „Minek az – ugy mond – midőn a’ minister, ha nyiltan akar szólani, kénytelen maga elismerni, hogy módositásnak épen nincs helye; vagy a’ közvélemény megváltozását reméli tehát, a’ mi azután a’ ratificatiót vonná maga után, vagy olly reménynyel biztatja Angliát, mellynek teljesülését maga sem hiszi. Egyik sem illik kettő közűl Franczhon kormányához.” – Wustemberg még egy lépéssel tovább ment, ’s azt kiváná: hogy az 1831- és 1833-iki szerződések megváltoztatása iránt is tüstint kezdessenek meg az alkudozások; mert – ugy mond – mind ezen kötések nem egyébre czéloznak, mint Franczhon kereskedése felett, bizonyos kutatási rendőrség gyakorolhatására. A’ négerhajót első pillanatra megismerhetni aljas kinézéséről ’s hitvány gyülevész hajónépéről, hanem a’ kutatás által az angolok szeretnek idegen nemzetek kereskedési viszonyaiba egy kissé bele tekinteni. – Salvandy a’ ministert pártoló, de kevés sükerrel. Lamartine, ki előbb a’ szerződés mellett volt, most szinte ellene szólott, mert – ugy mond – az ingerült vélemények könyen visszahatást szülhetnének a’ rabszolgakereskedés eltörlése ellen. Roszalá a’ külügyministernek, hogy ezen a’ mezőn vitába bocsátkozott, és tanácsolá: ha már a’ szerződés a’ nemzet ellenszenve végett létre nem jöhet, igyekezzék a’ kormány a’ rabszolgaság eltörlését a’ tengeri hatalmakkali másforma egyesülés által eszközölni. – Toquille előtt a’ kutatás nem csak hathatós eszköznek nem látszék a’ rabszolgakereskedés elnyomására, sőt azt állitá, hogy e’ kebellázitó embervásár a’ kutatás mellett fog csak egész barbarsággal üzetni, mert fölfedezhetési veszély esetében százankint fognak a’ szerencsétlen négerek tengerbe hányatni, vagy az ocsmány nyerészkedésnek kevesebb veszélylyel üzhetése végett, egyszerre a’ lehető legnagyobb számmal embertelenül hajóba tömetni. A’ legnagyobb embervásárokat kellene legelőbb eltörleni, ezek pedig Cuba szigetén és Brasiliában vannak. – Berryer mind a’ követet, ki utasitás nélkül a’ protocollumot aláirta, hibásnak mondá, mind a’ ministeriumot, melly a’ protocollum ellen szót nem emelt, kárhoztatá. – Guizot még egyszer lépett szónokszékre, okiratokat hozván fel, mellyekkel Thierst és Molét belé akará vonni a’ felelőségbe. Franczhonnak moralis kötelezettségét továb is állitá, valamint azt is, hogy módositások csakugyan lehetségesek, azért a’ protocollumnak nyitvahagyása nem épen felesleges. A’ még fenforgó nehézségek – ugy mond – nem épen nagyok, de a’ cabinet helyzetével ’s az ő személyes állásával összefüggők, és elleneinek kezében politicai fegyverré váltak. Hogy fognak azok feloldatni, nem tudja, de igyekezni fog, hogy a’ feloldás ugy történjék, mint azt a’ nemzet érdeke megkivánja. Felhozá tovább: hogy a’ kutatási szerződés az éjszakemarikai egyesült tartományok előtt sem valami ujság, mert 1824-ben azokkal Canning épen illy szerződést kötött, melly csak azért nem jött létre, hogy az amerikai senatus annak szerkezetében módositásokat tett, mellyeket Anglia el nem fogadott. – Eredménye ezen hosszas vitatásoknak közvélemény szerint az leend, hogy Guizot a’ st. jamesi cabinettel tudatni fogja, miszerint az uj kutatási szerződési patensnek kiadatása Franczhon részéről bizonytalan időre felfüggesztetik. – A’ követkamara majus 21-ikei ülésében a’ külügyek budgetje tárgyaltatott. Egyetlenegy módositványi javaslat történt a’ nápolyi francz követ díjának 60 ezer frankról 75 ezerre emeltetése ellen, de ez elvettetvén, rövid vitatkozás után az egész elfogadtatott. Ezt követte a’ nyilvános oktatás budgetje. Az oktatási szabadság feletti vagy inkább az egyetemnek oktatási egyedárusága elleni kevés jelentőségü vitatkozás után az elemi iskolákra kivánt 2,100,000 frank kerülvén szőnyegre, Desjobert ezen summának fél millióvali szaporitását iditványozá, hogy a’ még sikolaházzal el nem látott községeken lehessen segíteni. Villmain az inditvány ellen nyilatkozott, mert – ugy mond – a’ summa tetemes és mégsem elegendő; 17,000 község van, mellynek nincs iskolaháza, de van még 3,000, mellynek nincs iskolamestere, ’s ezen még előbb kellene segíteni, a’ mi 8 éven át évenkinti egy egy millió frank költségen alól nem történhetik, illy adományozást pedig nem lehet rögtönözni. Van azonban 700,000 frank az elemi iskolákra előbb szavazott pótlékcentimekből, mellyet iskolák épitésére lehet fordítani. Desjobert megjegyzé: hogy 2000 község már szavazott magának költséget iskolaépitésre, csak azt várja mit fog ahoz a’ status akadozni. „Én nem kivánok többet a’ statustól Franczhon összes községeinek részére – mond az inditványozó – csak a’ mennyit egy mérföldnyi vasutra adott, ’s valljon nem lenne e azon summa sokkal üdvösebb czélra forditva?” – Az inditványozó czélja igen üdvösnek elismertetett, de a’ financialis szempont győzött, ’s a’ budget változás nélkül elfogadtatott. – Épen igy vagyunk a’ nevelés ügyével Magyarországban is, gyönyörű beszédeket tartunk annak mindenek feletti szükségességéről, meg is dicsérjük egymást a’ jó szándékért, de a’ financialis szempont és még valami mindig győz; a’ falusi iskolamesterek pedig – ha vannak – folyvást kapálni járnak, a’ helyett hogy a’ gyermekeket az iskolában a’ szükségesekre – ha magok is tudnának valamit!!! – oktatnák. – A’ belügyek budgetje szinte elfogadtatott, csupán a’ rabok élelmezése rovatánál volt egy kis vita a’ felett: hogy a’ büntetések néha magányos elzáratás által súlyosbittatni szoktak, minek következése már több izben öngyilkolás, vagy őrültség lön. Odilon-Barrot az illy súlyosbitást törvényellenes visszaélésnek nevezte, ’s azt jövőre megszüntetni kivánta. Duchatel azzal vetett véget a’ vitatkozásnak, hogy kinyilatkoztatá: miszerint a’ magányos elzáratások csak engedetlenség vagy szökni-akarás esetében szoktak bizonyos időre rendeltetni. A’ pairek kamarájában a’ biztosság a’ vasutak tárgyában jelentését már előterjesztette; legközelebb megkezdődnek az a’ feletti vitatkozások. A’ biztosság javaslata oda megy ki: hogy a’ követkamara által módosított vasutterv egyszerűen fogadtassék el.
