Középszolnok.
Középszolnok.
Középszolnokból. Zilah, jul. 20. Folyó hó 18-kán Középszólnok évnegyedes közgyülését a’ főispán úr megnyitván, a’ többségnek legelőbb is a’ közgyülési kicsapongások ellen hozott határozatait olvastatta fel. A’ főispán ur azon nyilatkozata, hogy ezeknek a’ felsőbb leiratok előtti felolvastatása (habár a’ R.R. most is nem tanácskozásnak, hanem a’ felsőbb rendeletekről ’s utánok egyebekről is tanácskozhatás biztositásának nevezték) a’ tanácskozásnak törvényszabta rendét sérti, módot nyujta némellyeknek arról is tanácskozni, valljon köteleznek e ezen rendszabályok, mig azokat a’ fölség meg nem erősíti? ’s találkoztak épen azok sorából, kik a’ mult évi kétszeri verekedést a’ kormánynak felpanaszolták, ollyanok, kik ezen határozatok érvét, megerősítés előtt, tagadták: ámbár üdvös voltukat, czélszerűségöket ’s törvénykönyvünkben elszórt ’s kötelező országos törvényekre épültségöket elismerték; ’s tagadták olly czélból, hogy minél előbb megerősítést eszközöljenek, „nehogy csak addig tartsa meg az erősebb rész, mig neki van hasznára.* ’S e’ miatt elég hosszasan, mert ok nélkül, folyt a’ vita, ’s veszett az idő, míg egyik tag azzal vetett véget, hogy ez’ már a’ felsőbb rendeletek előtti tanácskozás. Ekkor a’ főispán ur kijelenté, hogy ezen rendszabályokat üdvösöknek, törvényeseknek ’s érvényeseknek is ismeri, ’s nem magok, hanem a’ felolvasás ideje és sora ellen van csak kifgása; ’s ezzel egyébre ment át. Habár lehet is valami kis fogantyut keresni ’s kikovácsolni az 1791: 11 és 12 törvényczikkekből ezen felolvasás ellen, miután már elégszer volt óvás téve, jó lenne ezentul megszünni tőle; mert a’ köznemesség valójában fél ezen rendszabályoktól, ’s ezeknek varázserejök volt eddig*. De ha meghallja a’ köznemesség, mikint maga a’ főispán ur is tiltakozott „ellene” (mert a’ köznemes a’ formalitásokat nem érti); ’s ha meghallja, hogy tekintélyes tagok nem ismerik ezeket kötelezőknek: akkor csakugyan a’ lesz belőle, mit egyik tag mondott, hogy t. i. akarat ellen is konkoly fog elhintetni, melly idővel épen azon gyümölcsöket termendi, mellyeket egy másik tag előszámlált, hogy t. i. „a’ köznemesség azt fogja hinni: ha nem köteleznek ezen rendszabályok, nekem szabad részegen, és botosan mennem tanácskozásba, szabad büntetlenül verekednem is”; mert a’ müveletlen nemes épen ebben véli fekünni nemesi jogát; ’s ekkor hiában mondogatjuk, hogy köteleznek, vagy érvényesek azon törvények mellyekre e’ rendszabályok épültek. Mert ha következetesen igy kell okoskodnunk, hogy a’ kit az elszórt törvény egyből egybegyüjtött rendszabályok nem köteleznek, azt magok a’ törvények sem kötelezik: akkor a’ romlott ember még inkább fel fogja használni ezt büne szépitésire. – Tanácskozás tárgya volt ezután az élésadás, vagy katonaélelmezés. 1. A’ főkormány f. év augustus 1-sőjétől parancsolja az élelmezest; a’ RR. mégis rendeltek. 2. A’ főkormány parancsolta, hogy a’ RR. azon élés árát, mellyet a’ katona kormány januar 15-kétől febr. 1-sőjéig vásárolt, fizessék vissza; a’ RR. már két izben szabadkoztak, hogy ezt a’ köznépre róni nem lehet; ’s a’ főkormány ujból a’ megyére veti, most is, mint eddig, a’ tisztek fizetésének elvonásával fenyegetvén őket, még pedig hatalmas hangon, ’s egyenesen a’ gyüléshez irva. 3. Az élés-szerzőnek azon költségét, mellyel az élést az éléstárakból a’ katonaistálókhoz hordatja, visszafizettetni parancsolja a’ főkormány, ’s ezt is a’ tisztek fizetésének elvonandásával rekeszti be. Mindkét leiratban feddi a’ főkormány a’ RRet, mintha magokat a’ főkormány fölébe ’s annak rendeletei birálóivá akarnák fölemelni, ’s inti, hogy az illy ellenszegüléssel jövőre felhagyjanak. Ugy tetszett eleintén, mintha a’ rendelet miatt vox faucibus haesisset: de csakugyan, mind a’ 2-dik, mind a’ 3-dik pontnál, előbbi határozataik mellett maradtak a’ RR., fölfejtvén, hogy ők magokat a’ főkormány fölébe épen nem akarják emelni, de azon törvényes jogukról sem akarnak lemondani, hogy a’ hol a’ felsőbb rendeleteket törvényeikkel egyeztetni nem tudják, alázatos fölterjesztést tehessenek. 4. Országgyűlési egyik követnek Szunyog Rudolfnak e’ pályáról elöregült apja ’s boldogitó nejének betegsége miatti leköszönése felolvastatván, a’ többség abban állapodott meg, hogy a’ főispán ur minél előbb gyülést fog hirdetni a’ követválasztásra és a’ vele egybefüggő tárgyakra, nevezetesen a’ követi napdíjra nézve. A’ másik követ Ujfalusi Miklós kére a’ RRet, hogy az országos tanácskozás alatt álló urbéri (vagy, a’ mint néhány beszélők nevezék, „nemurbéri”) fontos kérdésben ne fosztanák meg magokat a’ RR. egy szavazatuktól, és választanának most követet; de sükertelenül, nem akarván a’ RR. most olly választáshoz fogni, melly az egybehivolevélben kitűzve nem volt. Ujfalusi ezen okot azért nem tartván elégségesnek, mivel ő az egybehivó főispáni körlevélnek kelte előtt néhány nappal tudtul adta a’ főispán úrnak követtársa lemondását; a’ RR. szó nélkül elhallgatták a’ főispán urnak azon feleletét, hogy ez nem volt hivatalos tudósitás. Ez alkalommal a’ főispán urtól szemére vettetvén Ujfalusinak 3 országos ülésbőli távolléte, ő, ki házánál követsége óta csak 8 órát mulatott, magát egészségérőli szabadon-nem-rendelkezhetéssel mentette ki, ’s a’ RRtől is majd, ha követtársat nyer, néhány hétre haza kéredzett. Mit a’ RR. azon méltatással adtak meg, hogy elismerék, mikint ezen országgyülés alatt szorgalmasban jelenlévő követ egy sem volt. Második nap jegyzőkönyv olvasásakor ezen dicsérő záradék ellen, mint a’ mellyet a’ főispán ur határozatkint ki nem jelentett volt, az 1837-diki egyik országos követ V. P. szót emelt; de hosszas vita és szózatolás utján jegyzőkönyvben maradt, ’s kiviláglott, hogy nem „3–4 hatalmas tag akaratja.” Az élésadáshoz második nap azon függelék adatott, hogy az egész évre kirovatván az összes mennyiség, az őszszel, midőn minden legolcsóbb leend, fölszedessék. Ezen magában helyes ok miatt, azon becses figyelmeztetésre, mikint ha valahol tavaszi hómenéskor a’ már begyült élés elolvad (a’ mire e’ megyében is egy-két régibb példa van), ujból a’ nép fogja hordozni a’ terhet, senki sem hallgatott. 6. A’ tűzkártérítő-társulat alapszabályait a’ főkormány fölterjesztetni parancsolja azért, hogy ő felségénél megerősittetését eszközölvén, „ez üdvös intézet annál erősebb legyen.” A’ RR. a’ parancsot már megelőzték. 7. A’ zilahi gubatakácsczéh felpanaszolván ő felségének, mikint a’ vidéki kontár gubatakácsok kecske- és marhaszőrből készült gubákkal csalják „a’ szegény adózó parasztságot, ezen szegény adózó nép boldogításaért ’s a’ haladás gyors elősegitéseért” kéri, hogy ő felsége ezen kontár gubásokat kényszerítse zilahi czéhökbe állani. Ez a’ főkormánytól a’ megyével észrevétel végett közöltetvén, egy kis mosolyt okozott, ’s fölébreszté lelkünkben Phaedrus gazdájának a’ menyéthezi „faceres, si mea causa, gratum esset” szavait, ’s a’ megye feleli, hogy a’ vidéki gubásoknak a’ zilahi czébe állására kényszerittetését meg nem engedheti, de a’ szolgabiráknak kötelességökké teszik felügyelni, nehogy a’ kecske- és marhaszőr-gubák juhgyapjugubák helyett árultassanak.* 8. Mennyire féltik a’ Rft. tisztválasztási jogukat, mutatja az, hogy a’ halál által megürült aljegyzői hivatalra ámbár a’ főispán 532ur azon jeles egyedet ajánlotta, kit betegség idején magok a’ RR. közakarattal helyettesítettek volt, mivel a’ főispán ur melléje még kettőt kitűzni nem akart, nem fogadták el most, ámbár mindnyájan meg voltak a’ jeles egyedben nyugodva, hanem a’ legközelebbi gyülésig helyettesítették. – Ha ki e’ gyülés folyamát végigtekinti, látni fogja, hogy a’ személyes vagy pártkérdések vesznek el legtöbb időt: egyebekben, ha fontosak is, hamar egyetértenek minden tagok. Különös, hogy a’ magyarországi megyéknek halomra gyült körleveleiből egy sem olvastatik fel. Oka: egyik részről a’ magyarországtóli idegenkedés; másikról vagy a’ tanácskozásba hamari beléunás, vagy az elfeledés; mindkét részről az erőknek pártkérdésekbeni kimerülése. Lássuk régibb határozatok eredményeit is: a) A’ megyedijróli (constitutionalis mulctaróli) tavali határozathoz jó lett volna hozzá tenni, hogy abból a’ szolgabirák csekély fizetése jobbittassék. Minthogy ez kimaradt, azon határozatnak, hogy ezen 12 magy. ezüst forintból álló díj a’ megyei majorság-pénztárba folyjon be, csak azon sikere lett, hogy eddigelé 3 – mond: három – megyedíj jött be, ’s hogy a’ nemesek illynemű huzavonáról, hihetőleg mert jobbakká lettek, nem panaszolnak. Mondják, hogy néhány más megyedíjak a’ pandurok fizetésire adattak, ’s hogy néhány még kün heverne azért, mivel uj gabona előtt a’ szükölködő család éhes szájából ragadtatott volna ki, e’ díj felhajtásával, az eledel. Ez jól van, csakhogy ezentul begyüljön a’ maradvány. b) A’ hivatalos vontatóknak tavali eltörlése közlő helyeslését meg nem nyerte ugyan: de dicsérni kell a’ tiszteknek e’ részben megyéjök iránti engedelmességét; mert csak egy alszolgabiróról terjeng hír, hogy szekerét ingyen vontatóval huzatta, ’s négy lovát utána vagy előtte vezettette volna.
A’ czél jó, de eszköze nagyon is fonák. – Közlő.
Semmi egyéb nem kell tehát, mint a’ legelső kicsapongást szigoruan, minden bizonynyal és gyorsan megfenyítni, ‘s e’ rendszabályok ellen kifogásokat nem tenni. – Közlő.
Zilahon juh- és báránybőrt sem szabad senkinek, csak szücsnek vásárolni, ‘s a’ zilahi bőrösgazda idegennek csak a’ szomszéd falui határnak a’ zilahiba rugó szélénél adja el bőreit; ‘s mind ez a’ szegény adózó parasztság javáért! – Közlő.
