Zemplén.
Zemplén.
Zemplénből, Berettő, august. 24. (Folytatás.) Majd 16 törvényhatósági levelet szarkmányozánk le; ezek közt 3) Temesé, a’ csak magyar utlevelek iránt, mintán mi a’ nemzet-nagy kérdést magyar-latinnal „közvetitők”; – 4–5) Honté, a’ vontatók eltörlesztését ’s 10 évi rabjegyzéket közlő; – 6) Csík- és Udvarhelyszéké, a’ „mennyire érdekeik engedik”, pártolt unió iránt; – 7) Pesté, a’ vakintézet számadásaival „nyilvánosság végett” közöltetvén, tudomásul vétettek. – 8) A’ szabadkai lelkes levél végighallgattatott ’s vita nélkül az országgyülési választmányhoz utasittatott. Szeretném tudni, mit csináland ott, miután a’ kir. városok ügye már megmetszetett*. – 9) Győr ismert levele néhány érdekes szóra nyujta alkalmat. Tudomásul véve pártoltatván, b. V.– P.– az országgyülési utasitások közé sorozandónak inditványozá, hogy a’ latin nyelv, mint előadási, minden iskolából kiküszöböltessék, sőt a’ Corpus Juris gyomaiból megziláltan fordittatva le, a’ diákság gonosz kisértetétől végre megszabadittassunk*. Inditditványa, a’ kivihetlen, boldogabb időkre halasztatott. Megvallom, szeretnék megtanittatni, hahogy az utólsó országgyülések magyar czikkelyei ki nem forditák jámbor golyónkat sarkaiból, miért fognák az ősi bölcseségnek magyar ténytanúi, – 11) Vas ismert levele leggyöngébb oldalunkat, a’ fizetését érintve, hangdús vitákra nyujta alkalmat. Ellenzéki észrevételekre, mik az 1721: törvényre hivatkozva, hol nyilván kimondatik e’ szent elv általánosan, hogy „kiki azon miértékben részesüljön a’ közterhekben, mint a’ javakban részesül”, ’s ha emlékezetem nem csal, az 1537: 21 t.cz., melly e’ természeti ősjogot a’ megyéknél is meghagyá: hogy a’ nemesség, ha tetszik, terheket is vállalhasson el; sőt a’ megye példájára hivatkozva, 1813-ban, midőn „orvosolhatlan” executiókkal csikarta ki a’ „kivetett” oblatumokat*; az elnökség megjegyzé, mikint épen az 1537: 21 „unanimi voto” szavai mondják, hogy egyetlenegy szózat ellenzéke nélkül*. A’ helyeslés tomboló zajában ellenvettetett, mikint az illy törvény a’ lengyel iszonyú vetoszerüségen kivül önmagában már képtelenség, ’s a’ legüdvdúsabb törvényt is csak gúnynyá tenné; elmondatott kiáltó szózatul; az elvnek, mert pénzzel jár, nálunk bukni kellett. Jöttek a’ közvetités czifraságos árnyéklatai, ’s még ellenzéki részről is! „Ha E. – ugy mond – mint fizetni nem akaró, oldoztatik föl, helyeslenők; de itt – az egész szent terv életbe-léptetése tiltatik el egy gátszózat miatt; és ez a’ sérelem.” Én azt hiszem: vagy volt a’ megyének joga intézkedni, vagy nem; ha volt (mint volt), az ellenszegülés már polgári bűn: ha nem, ugy a’ teljes akadályozás lehet csak törvényszerű. Mások mondák: „tudjuk a’ municipalitás üdveit tisztelni, de e’ tulzó szélzetek ’stb.” – „a’ népnevelés ugyan magában a’ legszentebb ügy: de czél meg nem szentesiti az eszközöket ’stb.” – Voltak, és nem kevesen, kik „e’constitutionalis asztal” kiváltságaira hivatkozva, bünös törvényszegésül néztek minden efféle gondolatot ’stb. ’stb. Az elnökség „Ő felségének szent joga és tiszte – ugy mond – az országgyülésen kivül őrködni minden megyei határozat fölött; ’s nem tudván, nincsenek e a’ vasi tervben a’ kormány czélaival ellenkező eszmék? a’ dologhoz nem szólhatunk. Mert ha nincsenek, a’ sérelem pártolhaló – (áll hát az elv). – Kérjük hát elsőben a’ tervet, mielőtt bővebben intézkednénk.” Igy az egyik fél fizetést remélve a’ halasztástól, ’s fizetlensége diadalmát a’ másik, ’s egyik sem győzve föltétlenül, elhallgatott. – 12) Torontál levele az ország hivatalnokai választásának ügyében helyeseltetett, annál is inkább, miután megyénk régibb határzatával is egyezik, de azon záradékkal: „a’ mennyiben lehet”, nehogy a’ követek szavazat nélkül maradjanak. Annál őszintébb örömmel vettük hát az elnök figyelmeztetését arról intézkedjék – ugymond – a’ megye, hogy az efféle hivatalnokok ne, mint szokás, az országgyülés végzetével, hanem elején választassanak, nehogy az efféle záradék üres kifogásokra legyen ürügy; a’ torontáli inditvány különben is életbe csak igy léphetvén. – 13) Turopolya levele és fölirása meleg viszhangra talált. E’ lapok nem adhatják vissza azon eszméket, mik a’ vitákon elnyulának; elég legyen mondani: hogy a’ két szélzet egyenlőn meleg pártfélre lelt; sőt találkozott, ki turopolya szándéklott elszakadását mint törvénytelent megrovásul kiemelni akarta. Bécsbe hála-fölirat és pártoló esdés, Turopolyának meleg köszönet ’s kérelem megy, hogy az eredményt közölje. – 14) Borsod tudósitása, miszerint a’ gyakori tolvajlás megelőzése végett, a’ vásáraira útlap nélkül hozandó marhákat elkoboztatni rendeli, köröltetni fog. – 15–16) Varasd két latin levele a’ bosnyák magyarok ’s az öröködési sérelem tárgyában, pártoltatik ugyan, de a’ diák megye oda utasittatik, hogy az 1840: VI. t.czről megfeledkezni ne méltóztassék. Furcsa, hogy némellyek e’ törvény szabálya alá nem tartozónak vélék. Én azt hiszem, hogy a’ „magyar korona” alatt csak magyar van és lehet, tótnak vagy illyrnek, Péternek vagy Pálnak keresztelje magát, mindegy. – 17) Fejér levele a’ commerciale iránt, választmányhoz utasittatott; ’s 18) fulminatoriája a’ beregi sok lármát ’s kevés eredményt szült és szülendő inditvány ellen, tudomásul vétetett. Némellyek ezt is valasztmányhoz akarták czipelni. – 19) Bereg kérdő levele ’s a’ posta elleni sérelme, mivel elsőbb levelét is megkaptuk, tehát csak tudomásul vétetett. – Jöttek a’ megye beléletét föltételező ügyek, és a’ RR. koszorúja avar őszi rétkint gyérülni kezdett, és az „ugy keresztelt” baloldal nagy része sem maradhatott tovább, mert közel faluban – – vadászörömek igénylék jelenét. És ha az elnökség aztán a’ jobboldal kidőlő aggastyánaiból vagy sallangos neveiből küldözgeti a’ kor legfontosb ügyeiben is választmányait, és mindig és örökké ezekből, nem utalhat e rátok, kik a’ közérdekű első egy-két nap után vadászni, vagy (legjobb esetben) szántatni kocsiztok, ’s ha ezt nem ugy (tárgyismeretlenül vagy szófösvényes), halnémák vagytok megyei minügyeink rostázatában? „Nincs már semmi érdekes” – ugy mond – rest hirlapolvasókint, ha a’ kinevezések és halálozások rovatát elfutá – és távozik, ’s vonhatni e aztán az elnökségeket kérdőre, habár önkényt kis közönségre halogatják az életkérdések vitázatát? De hisz ez mind szélmalmi harcz – de lana caprina. – 20) E’ lapok olvasói is tudhatják, mennyi a’ bajunk a’ deperditus muszkák ugynevezett deperditáival. A’ megye követelése, a’ nemesi pénztár költségeinek leszámitásával, 180 ezer ftot tőn; minek fele megfizettetett, felét 37 év óta kunyorálja jobbra balra a’ hitelezők éhes serege. (P. H. 144.) Ezek közt nevezetes öszveg egy Lerner nevű zsidó 18,000 ftos követelése, mire a’ megye akkori főügyésze meg nem jelenésből hagyván magát lemarasztaltatni, a’ házi pénztár tűzetett ki, végrehajtásul a’ főispánhelyettes mint kir. biztos küldetvén. (P. H. 120. sz.) A’ megye még egy fölirást határozott nádorunkhoz, és nem sükertelen; mert a’ pör most 826 okirataival leérkezvén, a’ RR. tudósittatnak, hogy 31,388 ft 7 7/8 kr fölvétele iránt a’ kassai hivatalnál intézkedjenek. – Igy hát Lerner 24 év mulva csakugyan megkapja pénzét, hát a’ többi’? Voltak, kik sans géne a’ házipénztárra utaltak, ’s aztán pörre , mert a’ követelés égrekiáltólag igazságos. – 21) A’ megye eddigi, papirszükségeit árcsökkentés nélkül főjegyzői kény rendelgeté el. Tavalyi kalmára tönk alá jutván, kötelezvényének meg nem felelhet ugyan, de előleges költségei fejében kárpótlást kivánt. Megye tekintetét, RR. méltóságát emlegeténk, ’s 40–50–60 pengő forint inditványoztatott a’ – házi pénztárból, ’s még örülnünk kelle, hogy legalább 40 forint mellett maradánk, ’s a’ papírválasztmány javaslata, miszerint az effélék árcsökkentés utján szereztessenek meg, elfogadtatott. – Néztük a’ javaslott méregdrága osztrák, sőt franczia papireket, és szót emelénk a’ szegény magyar gyárak mellett, ’s bár a’ fitymálók nem kis ellenzéke mellett, nem sükertelenül. – Gyárak a akartok, de a’ külföld czikkeivel; szabad sajtót, de a’ nép neveltetése után: erre törekedni hát? milly, törvény- és jogtapodás! a’ tulajdon megtámadása! a’ törvényhatósági jogok lázadalmi terjesztésze’ stb.! Oh circulusok vitiosus circulusa, a’ te neved – syllogismus cornutus! – – – 22–23) Egy helytartósági levél 9 ujoncznak kiállitását ’s pénzeik és birtokaiknak ’s minden pénztáraink ’s különösen a’ Kaestenbaum-alapítvány kezeléséről kér tudósittatni. Az ujonczpénzek bitangban, a’ Kaestenbaum nemeskeblű, sőt páratlan alapitványának számadásai évek óta vizsgálatlanul, hát még, mit az eszmék szövedéke önkénytelen is szőnyegre hozott, a’ 24) cholerai executiók 1842-ben! – Mint egy bünfolt bélyegzi mind ez a’ megye RReit, mert hasztalan itt minden kicsikart „terminus praeclusi”. Tudjuk, hogy hitvány ijesztgetés az, mitől nem félni régen megtanulánk. És a’ kárcsinálók bitón, börtönben vagy deresen rég vesztek vagy bünhödének, és a’ maradék tekintés nélkül a’ körülményekre fenyittetik harmad- és negyedíziglen, az irás kebellázasztó szavaikint. ’S executio naponta, és a’ praetendensek „nyerészkedésül” adják el követeléseiket, zsidó az urnak, és az ur? pörös fél is biró is. És szőnyegre jő az „unott” tárgy, ’s egypár jóakarat, mint most, ’actiót’ emleget és kinevettetik, ’s ott vagyunk, hol valánk. Nem, mintha ifjabb kortársaimat akarnám előtérbe állitani; de kérdem: van e józan ok, hogy az effélék mindig és örökké kornyűtt aggastyánokra bizatnak, kiknek egy kis időváltozás is nagy halasztási ok? Megadom én a’ császárnak, mi a’ császáré, egy zempléni tbirónak is az övét; de eszem azt sugallja: nem vagyok igazságtalan, ha minden embernek megadom illetéket a’ maga korában; ’s tegyen róla isten, hogy minden kor nem lehet miénk. – Most előállt az egyik biró, ’s mondá: ő készen van, csak „távol” társára várakozik; ’s hasztalan sürgetők: ne várja őt, csak saját kötelességét tegye. – 25) Jött a’ szárazvámnak keresztelt feudalis pénzzsarlás. A’ tisztiügyész csakugyan beadá kivánt kimeritő jelentését (P. H. 143.), ’s törvény, igazság és emberiség minden védokaival sürgete „gyors” cselekvést. ’S törvény, igazság és emberiség daczára prodiit – ridiculus mus. Czifra beszédeket harsogtatunk, ’s hol egy fillérkének nem feláldozása, csak ki nem csikarása forog fen, vetekedünk kelet bármelly basáival. És mindez inség olly könnyen, olly parányi energiával orvosolható, hogy őrülési láz nyilal a’ kebelbe, ha a’ módok e’ sokszerüségén, ’s ha siralmas nem volna, a’ nevetséges eredményen elpillant.
Mit csináland? mit a’ rendőrsz.birák: requiescet. – Szerk.
Ez a’ gyomaiból megzilálás nincs minden nehézség nélkül. A’ Corpus Jurist lehetne rendszeriteni, egybe lehelne foglalni a’ köz- vagy magány-, polgári vagy büntetőjogi, status gazdasági, adóügyi, országvédelmi, pusztán historiai, élő vagy holt ‘stb. czikkelyeket; de azt a priori megmondani, mellyik törvény az, mellynek soha és semmi kigondolható esetben sem köz- sem magánydologban még csak joghistoriai hasznát sem vehetnők? nehéz föladat. – Szerk.
„A’ hitelezni vonakodó birtokosoktól a’ szükséges élelembelieket tiszti hatalommal is vegyék el”. Jegyzőkönyvi határozat. (Lásd a’ 20 sz. alatt ‘s az 1842. febr. 10-kei fölirást.)
Törvényhozási nyelven az „unanimi voto” mást soha sem tett, nem teszen ‘s nem is fog tenni, mint, a’ többség akaratját. Hogy ez igy van, nem akarjuk tudományilag mutogatni, hanem csak hivatkozunk minden törvényeink bevezetésére, még a’ legujabbakra is. Ott van például az 1836-ki törvény, melly igy szól: „articulos communibus votis et suffragiis parique et unanimi cunsensu conclusos”; – ott van az 1840-ki „közértelemmel és szavazattal egyenlő és egybehangzó akarattal” ‘stb.; no már ha „unanimi voto” annyit tesz, mint egy szó ellenzés nélkül, kérdjük: hol a’ törvény, melly ekkint alkottatott? – Szerk.
Kazinczy Gábor.
