Szabolcs.
Szabolcs.
Szabolcsból. N.-Kálló, sept. 4. A’ takarékmagtár ügyével megbizott küldöttség beadá munkálatát; az elfogadott terv vázlata ez: minden helységnek szabad ajánlatából helységenkint takarékmagtár állítandó; a’ mag minden évben aratás előtt akkint szétosztandó, hogy a’ kivivő aratás után egy köböl helyett 5 vékát adjon vissza; a’ begyült magnak tartása a’ körülményekhez képest minél olcsóbban eszközlendő; kezelés ’s a’ közvetlen felügyelés a’ helybeli előljárókat illeti; a’ felállitás eszközlésére pedig járásonkint küldöttség neveztetett, mit azonban első alispánunknak egy már köröztetett lelkes felszólitása megelőzött. Volt ugyan szó megyei magtárról is, ’s más rendezetről: de a’ többség helyzetünk- ’s tehetségünkhöz képest a’ tervezettet legkivihetőbbnek ’s czélirányosabbnak találá. Talán még nagyobb fontossága volt ennél a’ viszonos tűzkármentesitő-intézet iránt beadott választmányi munkálat, melly csekély módositások mellett el is fogadtatott, ’s lényege ezekben pontosul: 1) kötelezés: az adózókra nézve több okoknál fogva kötelező, a’ nemességre nem; – 2) állandóság: az adózókra nézve tartand, mig jótékony lenni meg nem szünik, a’ résztvevő nemesekre 6 évig kötelező; – 3) biztositás tárgya: minden éghető szer, meghatározott különbséggel a’ cserepes fedezetekre ’s termés takarmányokra; 4) előző becs minden helységben az egész község által választandó öt tag által történik, mit az egész község helybenhagyása ’s a’ járásbeli sz.birónak egy-két tárgyra intézett kisérlete hitelesítend, ’s ezen becsösszeirás egyik példánya a’ helybeli községnél, másik az intézet igazgató választmányánál leend; az illy összeirás 6 évben egyszer történik, azonban az érték-változást az illető tulajdonos saját érdekéből évenkint bejelenteni tartozik, különben, ha épületeinek értéke nőtt, saját kára esetében az összeirtnál többet nem követelhet; ha fogyott, költség-kivetés esetében az összeirt érték aránya szerint rovatik rá a’ fizetés; – 5) igazgató választmány: egy elnök-, négy ülnök-, ’s egy pénztárnokból álland, kiket minden helység, valamint egyes nemesek, 50 ezer forint értékre egy szavazatot számitva, előre kitűzendő határnapon szabadon választandanak; – 6) megtéritési eljárás: a’ történt tűzkárt ’s okait az illető sz.biró, tiszti kötelességénél fogva mindenkor megvizsgálni tartozik; e’ vizsgálat alkalmával, ha a’ kárvallottak egyes 675épületeinek egy része épen maradt, azt megbecsüli, mi próbája leend a’ leégett mennyiségnek, és ezen vizsgálat ’s illetőleg becs a’ választmány elnökének bemutattatván, ez a’ kézen levő pénztárból 100 pfrig azonnal rendelkezendik, nagyobb kármennyiség esetébeni rendelkezésre a’ választmányi tagokat minélelőbb összehíja; – hogy azonban az épületeknek tűz általi elpusztulása senkinek semmi esetre érdekében lenni ne látszassék, a’ történt kár egy tizedrésze téritetlen marad; – 7) megtéritési alap: mulhatlanul szükséges levén, hogy a’ kisebb károsodások esetére bizonyos mennyiségü pénzalap készen legyen: mindenkitől, biztosított értekei aránya szerint, 100 fttól 3 kr előre be fog fizettetni, ’s ha e’ pénzalap a’ történt kár megtéritésére elégtelen volna, a’ választmány az összeirásban foglalt értékekre a’ kivánt mennyiséget azonnal kivetendi; – 8) a’ pénzbeszedés módja: minden helységben választatik egy fiók-pénztárnok, ki is helységében a’ kivetett tartozásokat azonnal a’ legszigorúbb törvény utján is pontosan behajtandja, ’s a’ főpénztárnok kezeibe juttatandja; – 9) főfelügyelés: a’ megyét illeti, mellynek közgyülésére a’ választmány időszakonkint egész eljárásáról jelentést teend, ’s ennek tartalma a’ sz.birák által köröztetni fog. Ennyiből áll az intézet szerkezete, melly is, azon megjegyzés mellett, hogy a’ kezdetben csak hiányosan készülhetett munka iránt irásban beadandó észrevételek a’ folyvást munkálodó küldöttség által mindenkitől szivesen elfogadtatnak, – kinyomatni és szétosztatni határoztatott; – minélelőbbi süker eszközlése végett minden sz.birónak meghagyatván, hogy a’ szükséges becsösszeirásnak a’ kiszabott utoni elkészitését ’s beadását eszközöljék, és ha ez megtörténendett, nap fog kitüzetni az igazgató választmány választására. – De lépjünk ki a’ teremből. Ön lapja a’ közügyé ’s a’ közügy önlapjáé, mindkettő iránti méltánylatból megyénk köréből egy ujdonszerű hiresztelt közügygyel szolgálhatok: nálunk megyei társaság keletkezett (e’ firma alatt buzdított a’ program szétküldött leveleiben); czélja: egy megyei díszt nevelő hangászkar alapitása. E’ müvészi vagy minő vágy Dombi Márton sötét hangászkarában csakhamar kielégittetésre talált, ’s a’ barna banda 6 évre – évenkint 900 fttal – kötelezvényileg biztosittatott, – azaz nálunk marad, – ’s a’ biztositás aláirás utján fedezve lőn. Mondja már most valaki, hogy nincs pénzünk! egy buzditó zene, ’s 900 P.ftot dobunk évenkint asztalra*. Szép erő ugy e? és milly ügyre a’ teendők roppant tömegében! ugyde a’ sorozat tőlünk függ, ’s a’ választás nem rosz, mert – jó kedv; ’s miért áldozunk többet, mint jó kedvünkért? de a’ czél nemzeties is, mert vajmi igen szereti a’ magyar búját gondját kedvben elfelejteni! ’s ha megyénknek az áldozat mezején kopár multjára, ’s ugyanazért terhes jövőjére tekintünk; valóban jól számolt a’ hazafias mély érzetű társulat, midőn a’ kedvderitőnek szükségét látta, ’s rá a’ közügy magasztos czímét alkalmazá. Elérve tehát a’ czél, ’s van kikiáltott jó czigány bandánk, és vigadunk és tánczolunk, ’s a’ víglejtés zaja e’ lapig hat, mert kedvünket csakugyan a’ közügyre is használjuk, és itt már érdem ’s érdemlett köszönet a’ fent czímzett társaságnak, ’s különösen lelkes elnökének, mert három tánczestélynek dicső bandája hallatása melletti tartandsát ugy eszközlé ki: hogy a’ bemenetár ’s a’ buzgó felszólitás után remélhető női munkák kijátszásából begyülendő öszveg ujitott börtönrendszerünk feles költségei fedezésére fordittassék, és e’ czél szintolly nemes, mint korszerű és jótékony, mert bizony érezzük, mikint legüdvösebb gazdasági ujitásainkban is többnyire feledtük, hogy más zsebéből rendelkezünk. Közgyülési városkánkban esténkint a’ debreczi dalszinésztársaság mulattat, és Komlóssy Ida köztetszést arat.
E’ fölött mi legkevesbbé sem csudélkozunk. A’ pajkos Elrich „Die Ungarn, wie sie sind” czímü félkomoly, féltréfa müvében egykor azt irá, hogy ha neki kedve kerekednék Amerikát, az egy egésznek ugy sem igen illőt, amott Panama körül derélben kettészalkitni: összehína minket magyarokat a’ Rákos mezejére, ott Biharival ráhuzatná a’ Rákóczy nótáját, egy-két nosza magyarral neki bizatna, és Amerika – ugy segéljen – szakitva lesz. – Jó képe azon gondolatnak, hogy minket a’ nemzeties zene, mennyire föllelkesit. xx- Csak az a’ kérdés, mi kerül nagyobb erőködésbe: Amerikát kettészakítani e, vagy 900 ft évdíjt aláirni? – E’ kérdés megfejtése bölcsebbekre várna, ha itt nem Dombi Márton jutalmára, hanem más czélra való aláirásról volna szó. – Igy a kérdés épen nem kétséges. Még élnek emberek, a’ kik emlékeznek, mikint egy bizonyos vidéken, midőn megkonditá száraz fáját az eredetiesen ügyes barna sereg, előbb könyek szoktak gördülni a’ hallgatók arczaira, aztán erszény, bankjegytárcza, tajtékpipa, – később (a’ lelkesedés növekedtével) kaczagány, dolmány, kalap, nyakravaló, sarkantyús csizma repült adományul a’ bájzenész barna sereg közé, mig végtére pőrén állott, vagyis inkább ült a’ velőkig buzdult hallgató. – Valóságot beszélünk ‘s nem gúnyul mondjuk, mert Shakespeare „Velenczei kalmár”-ában igy szól:
„Kinek szivében nem fakad zene,
Kit nem hat át a’ bájhang zengzete,
Annál a’ romvágy, csel meg árulás
Tanyáz; kedélye tompa, mint az éj,
És szenvedelme, mint pokol, sötét:
Annak ne higyjen senki.”
Kit nem hat át a’ bájhang zengzete,
Annál a’ romvágy, csel meg árulás
Tanyáz; kedélye tompa, mint az éj,
És szenvedelme, mint pokol, sötét:
Annak ne higyjen senki.”
Mí hát a’ 900 p.fton épen nem csudálkozunk; sőt zenekedvelésünkről annyira meg vagyunk győződve, hogy csak ebben tudjuk kulcsát feltalálni a’ tömérdek sok mocsárnak is, mellyet honunkban olly vallásosan conserválunk. A’ mocsárokat békasereg lakja; ez pedig hatalmas zenész-sereg, ahhoz még olcsó is, nem kér 900 p,ftot, hanem csak egy kis földecskét posványnak mocsárnak; legfölebb annyit, mennyin egy-két millió ember élhetne; a’ föld pedig, hála az ősiségnek! nem igen becses, ‘s hála urbéries gazdálkodási rendszerünknek! szép pusztaságban olly bővecskén terül el, hogy elmondhatnók, mint az egykori huszárkapitány; „van fiam, adott az isten.” – Szerk.
G.
