SZERBIA.
SZERBIA.
Említettük mult számunkban ama’ vádakat, mellyekkel a’ számüzött fejedelem a’ szerb nép vagy legalább a’ mostani ideiglenes kormány pártja által terheltetik; de figyelmeztetők egyszersmind olvasóinkat, hogy e’ hirek hitelességére nézve megjegyzendő, 753mikép ezeknek forrása a’ most fenálló ideiglenes kormány aegise alatt megjelenő nándorfehérvári szerb hirlap, mellynek oct. 5-kai számában hosszan adatna elő a’ Mihály elleni vádak. Mi e’ czikket terjedelmesen közöljük, ’s majd az ellenkező rész véleményét és mentségét is adandjuk, hogy az olvasónak néni kulcsa legyen, ha nem épen az ujabb események magyarázatára, de legalább a’ Szerbiában uralkodó szellem és rendszer megitélésére. „Nem mellőzhetjük – mond az említett hirlap – nyilvános eladását midőn ama’ szörnyeknek, mellyeket Mihály herczeg, két nagybátyjával és anyjával együtt, Kragujeváczból történt futása alkalmával elkövetett: szörnyek ezek, minőket szerb még soha sem követett el szerb társán. És épen e’ kegyetlenségek keseriték e’ annyira a’ szerb népet, hogy utóbb kénytelen vala az Obrenovics családtól megválni. isten szent igazsága – erősen hiszszük – majd fölfedezendi a’ világnak azt, mi eddig mélyen rejtve vala az elnyomott szerb nép kebelben. Ama’ föláldozottak árnyékainak e’ kegyetlenségek elleni vádjai minden csendes éjjelen kínozva foggatandják Mihály herczegnek, nagybátyáinak és anyjának lélekismeretét. ’S mind e’ mellett is távol vagyunk minden boszútól, ’s ügyünk megitélését a’ legigazgbbakra bizzuk. Ez uttal csak a’ legujabb merényeket sorozzuk elő, hogy honi és külföldi kortársaink Szerbia történeteit megértsék és szigorúan megitélni képesek legyenek. – Mihály herczeg, seregével Nándorfehérvárról utját Kragujevácz felé vevén, értesitve lőn, hogy az öreg Garaschanin kevéssel azelőtt Ripna helységhez közel átment az országuton. A’ fejedelem tehát rögtön parancsot ada Garaschanin üdözésére ’s megölésére, ’s meghagyá, hogy a’ megöltnek feje nekie meghozassék. Arra – fájdalom! – nem vala tekintet, vétkes e’ az üldözött vagy nem, ’s megérdemli e’ a’ halált? – Szóval: a’ fejedelem e’ jelesen ismert férfiut önkényesen megöltetni határozá csak azért, mivel őt közbizodalom és tisztelet követte mindenütt. Igy tisztelteték ’s jutalmaztaték az érdem. A’ fejedelmi üldözők gyors lovakon aug. 27-kén Garaschanint két társával együtt utólérék, ’s puskalövésekkel és handzsáraikkal annyi sebekkel boriták, hogy az ősz utóbb e’ kérő szavakra fakadt: „véreim, ne szurjatok többé, hiszen ugyis már megöltetek!” A’ meggyilkolt feje a’ fejedelemnek viteték, ki a’ gyilkost e’ véres tettért jutalmul azonnal tisztnek üdvözlé. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, miképen az ősz Garaschanin feje a’ legnagyobb gúnynak téteték ki a’ fejedelmi táborban; a’ fejedelem nagybátyja, az ismeretes Jefrem, elég embertelen vala a’ holt főt lábaival elhajítani. Ez embertelenségek után a’ fő Szapot helységénél az országut mellet karóra tüzetett, a’ holt tetem pedig sertéseknek vetteték eledelül. Garaschanin Lukács, az öregnek fia, Barajevácz helységben hasonlag megöletett, feje a’ fejedelemnek Zsábárra vitetett, ’s ennek parancsára hasonlag karóra tűzetett. E’ közben Mihailovics Jankó kapitány Grocsánból elfogadtott, ’s kötve vitetett a’ fejedelmi táborral. Utközben Athanaczko nevű főnök, Pudarcze helységből, jelent meg a’ fejedelem előtt. E’ férfiu, merő gyanuból, hasonlag megöletett, ’s feje, int a’ két Garaschaniné, karóra tűzetett. Mihailovics Janko kaitánynyal együtt még többen is fogva vitettek a’ fejedelmi sereggel, minden pillanatban halálukat várván, Midőn a’ fejedelem, seregével együtt, aug. 23-kán a’ nép által megszalasztatott, futás közben megpillantván Mihailovics Janko kapitányt (kinek egykor násznagya vala) kisérve az őrseregtől, e’ szavakkal: „megállj, komám! hogy a’ násznagyságot elvégezzem rajtad, mellyet nem végeztem el kellő kép,” – pisztolyt rágadván, rá lőtt. A’ szerencsétlen kapitány hasztalan esdeklék a’ fejedelemnek: „ne tedd azt, kegyelmes komám!” – hat lövés követte még a’ legénység részéről a’ herczegét, mire a’ kapitány feje levágatván, karóratűzetett, teste pedig a’ vadaknak hagyatott zsákmányul. Janko nevű ternovai főnök feje a’ herczegnek csumicsi szállása előtt tűzetett karóra. Több mások is végeztettek illy módon, mint: Hravcslija Tásza, Tátár Csira, Kragujevcsanin Jovancsa; ezeken kivül még öt kereskedő is elfogatott, kiket mindazáltal Vucsics serege Zsábáron kiszabadíta. A’ mot említett helyen Vityentie nevű főnök is elfogatott, ’s hogy kínai annál fájdalmasak legyenek, bicsakkal végezteték ki. Fejét a’ többiek sorsa érte. Az öreg Garaschanin veje a’ zsábári ütközet után aug. 25-kén (uj szer. sept. 6-kán) szabadult ki a’ halálos veszélyből. – Tatarin Pál, Vityentie főnök, Garaschanin Lukács és hat más egyén fejei a’ fejedelmi lak előtt valának fölállitva, ’s ezekközt egy gyermeké is látható vala, ki a’ fejedelem azért gyilkoltatott meg, mivel azt mondák nekie, hogy az említett gyermek apja Vucsics pártjához csatlakozott. A’ fejedelmi szállás udvarában több szalmával fedett holt tetem hevert, ’s a’ nép ezeket megpillantván, fölkiálta: „Nekünk nem kell több Obrenovics; mi nem türjük többé, hogy kötözött emberek lemészároltassanak, fejeik karókra tűzessenek, és testeik sertéseknek vettessenek.” És e’ szavakkal ki vala mondva az Obrenovics család sorsa, és a’ fejedelem maga mondatá ki magára a’ legszigorúbb itéletet. – Mig Mihály herczeg illy kegyetlenségeket üzne és a’ kragujeváczi utat karóra tűzött fejekkel ültetné be, azalatt Katics feltörvényszéki tanácsnok, és Szimics Mathei, a’ sabaczi kerület főnöke, Poszarevaczra menvén, fesőbb meghatalmazás következtében valamennyi ott fogságban levő egyéneket kötve kocsikra hurczoltaták, hogy őket, számszerint 25-öt, kivégeztessék, de időközben néhány vidéki tisztviselő jövén a’ városba, ’s kérdezvén okát: „miérthogy annyi embert minden itélet nélkül akarnak kivégezni?” – Katics és Szimics mindjárt gonoszt sejditének, ’s a’ foglyok legnagyobb részét oda hagyván, csak Gyurkovics Mihályt, Milovanovics Pétert, Laczkot és Raiczot vivék magokkal, kik közül a’ két első legkegyetlenebb kínok közt végezteték i; a’ más kettőt későbben szándékozának a’ többiekkel együtt megyilkolni, de e’ szándék meggátoltaték, mert Vucsics és pártja nemsokára valamennyi halálra-itélteket megszabaditá. Bogicsevics Milos Sabaczon hasonlag akart vérengzeni, ’s a’ hires főnök Kara (Cserni) György idejéből, Lazarevics Lukács, ugyszinte Theodorovics Lázár, Sztojkovics Gyula és Nenadovics Matho valának áldozatul kitűzve; de a’ győzelmi hír még épen jókor érkezett, és a’ véres szándékkal föl kelle hagyni. – Illy véres és gyalázatos szörnyek után, mellyek többek által követtetének el, és mellyekre némelyek önkényt nyujtának segédkezet, az Obrenovicsoknak nem marada egyéb fen, mint aggatott lélekismerettel elhagyni azon földet, mellyre annyi nyomort árasztának. – Mi csak jó és igaz férfiakat becsülünk, ’s illyenektől várunk ótalmat és segélyt.” – Eddig a’ belgrádi szerb ujság. A’ kép – mikint az olvasó látja – borzasztó, ’s ha való is, ugy nem nehéz a’ régibb előzményeket is gyanítani. De, mint mondók, a’ dologról csak akkor itélhetni biztosan, ha majd alkalmunk leend a’ másik fél, a’ számüzött család mentségét is hallani, melly iránt – minthogy olly közel és vészterhes események déli határszéleinken nem maradhatnak hatás nélkül a’ diplomatiánál is, jelesül a’ közvetlenül érdekelt udvarokéinál (pedig minden keleti mozgás minket érdekel számtalan tekinteteknél fogva legközvetlenebbül) – hihetőleg nem sokára fogna szózatok emelkedni.*
Rendelkeztünk már az iránt is, hogy a' keleti ügyeket tárgyazólag eredeti, hiteles és részrehajlatlan forrásból merített közlésekkel szolgálhassunk t.cz. olvasóinknak. – Szerk.
A’ porta – ugy látszik – nagy örömet érez a’ legujabb szerb eseményeken, ’s távol attól, hogy Sekib effendi és Kiamil basa magaviseletét megrója, inkább legmelegebb háláját nyilvánitá a’ nevezett nagyuri biztosoknak; sőt egy oct. 8-kán költ belgrádi levél szerint (a pesti szerb ujságban) az uj fejedelemcsere inditói a’ nagyur és a’ nagyok által dicséretekkel halmoztattak el. A’ berát azonban még nem érkezett meg. A’ török kormány rendes organumai, t.i. a’ smyrnai hirlapok, tartózkodás nélkül nyilvánitják tetszésöket, sőt diadalt énekelnek a’ szerb ügyek fölött. A’ stambuli diplomatai karra ellenben e’ hirek igen rosz benyomást tőnek. – Rajovics Zvetko volt rendőrségi elnök, Radojkovics Péter alekszinczi kerületi főparancsnok és ennek segédje Dimitrievics Bazil, Urozsevics Pál krusevaczi kerületi kapitány, és Markovics Koszta rendőrségi titoknok, octob. 1-ső napján fogva hozattak Vracsárra (e térség épen olly történetileg emlékezetes gyülhelye a’ szerb nemzeti gyülekezeteknek, mint egykor az ős Rákos a’ magyaroknál). Rajevics belminister, ki már régebben elfogatott, holtiglanos fogságra itéltetett Kiupria várában. Az itélet rögtön végrehajtaték. – Az ideiglenes kormány mindenlépteiben rendkivüli éberséget mutat, ’s különösen az idegeneket féltékeny figyelemmel kiséri, minélfogva az idegenek helyzete jelenleg Szerbiában fölötte kényelmetlen. Az Allg. Ztg. egyik levelezője szerint az uralkodó párt magaviselete általában bizonytalan, ’s bizalmatlanságot árul el a’ jövendő iránt.
