A’ nemzeti szinház ügyében.
A’ nemzeti szinház ügyében.
(Gróf Festetics Leo.) III. Mondám, hogy körülményeink között conservatorium nélkül nemzeti szinház állandóan nem is állhat fen. – Ez azonnal világossá lesz, mihelyt meggondoljuk, hogy a’ nemzeti consevatorium nem csak a’ hangászoknak, hanem a’ szinházi ének minden egyéneinek, de még a’ szinészeknek is nevelését tervezi. Olly nemzet, melly nyelvénél fogva elszigetelt, szinházának biztos fenállására egy nemzeti conservatoriumnál egyéb biztos módot fel nem találhat! – Düljön ki ma a’ nemzeti szinháznak 5–6 jelesb tagja, ’s nincs más mód, a’ házat be kell zárni; hacsak itt egy jöttment borbélylegényt, kinek beretvája elkopott, – ott egy kicsapott diákot, kit már sehol sem fogadnak be, – emitt egy megbukott kalmárocskát, amott egy nyomorult gazdatisztecskét ’stb. pótlékul be nem fogadunk, ’s erőnek erejével – a’ muzsák botránkoztatására, nekünk pedig iszonyú kinunkra – müvészekké föl nem avatjuk! – És ha szinházunkban a’ hangászkart nézzük! valljon nem sajnos e’ tudni, hogy ez szintugy a’ legcsodálatosb utakon kivülről ide került egyénekből van összefoldozva? Az érdemes karmestert és néhány egyént kivéve, kik magyarok, a’ többi: ki morva, ki cseh, ki német! ’stb. Nem fájdalom e’ tudni, hogy ezen egész kar nálunk nevelt és kitanított ifjakból állhatna, ’s hogy ez most nem igy van, hanem még e’ részben is külföldre szorult a’ szegény magyar, holott magán csak hamar segithetne? – Muljék ki ezek közül is – bár csak az aljából – valamellyik: már nincs honnan pótolni, ’s ismét az országon kivül kell keresni, mit önkörünkből kikerithetnénk. – És ha nézzük, mikint üzik a’ hangászatot! – Kotta szerint ugyan, pontosan, az igaz! – mert a’ derék karmester össze is tartja őket; de koránsem azon szellemmel üzik, melly egy conservatoriumban az uralkodó lélek, ’s ez a’ müvészi ösztön! – hanem üzik mint „a’ muzsák unott robotját.” – Ne haragudjanak ezért hangász urak, hiszen tudományukat ’s mesteri tökélyüket bőven ismerem, és van elég okom még ezenfelül azt meg is köszönni; – de szívre kezet, uraim! – nem ugy van e, hogy: – bizony nem legjobban mulatoznak ott? és hogy ha önök mint conservatorium tagjai ülnének ott, egy kissé más kedv töltené el keblöket? – Sokat, az unalomig sokat lehetne e’ tárgyhoz szólani, de mivel talán az itt szándéklott czéltól nagyon elvezetne, csak abba pontosítom szavaimat, mikint nem hihetném, hogy a’ részrehajlás akárkit is olly annyira elfogjon, miszerint az itt felhozottakat valóknak el ne ismerné, – és azon véleményemben nem osztoznék, hogy : valamint kivánatos volna a’ hangászatnak szinházunkban lehető legnagyobb tökélyre emelése, ’s mint népnevelési ágazatnak az országban eszközlendő czélszerű terjedése: ugy szinte kivánatos volna szinészeink kiképzésére egy müvészeti tanház, melly nemzeti szinházunk a’ szükséges egyénekkel folyvást biztosan ellátná; de kivánatos volna továbbá, hogy számos ifjunak a’ müvészet e’ térein uj pálya nyittatnék, mellyen azok, kik magokban hivatást éreznek, jövendő életöket biztosítva is látnák; azok pedig, kikben isteni szikra nyugszik, módot találhassanak, azt a’ nemzet szine előtt feléleszteni és versenyt futni a’ diadal borostyánaért. Ezen kivánatos szép dogokat pedig egy nemzeti conservatorium felállitásával mind elérhetni, mivel a’ conservatoriumot olly intézetnek kell föltenni, melly az országnak szinészi és hangászati, e’ részben tehát egyházi és világi szükségeit mind ellátja, – olly intézetnek, mellyben a’ befogadott ifjak és fiatal nőszemélyek nem csak a’ hangászatban és szinészetben – kiki hivatása szerint – ’s a’ szinészet minden ágazatiban kellő tanitást nyernek, hanem szigorú erkölcsi felvigyázat mellett, még olly tudományokban is oktatást kapnak, mellyek a’ közéletre nekiek annyival inkább szükségesek, minthogy egykori czéluk volna: a’ sajátukká tett müvészettel a’ világba kilépni, ’s a’ müveltebb körökben mozogni, vagy, a’ mi még több: – azokat mozgásba hozni! – Ezek szerint egy nemzeti conservatorium felállitásával nem csak szinházunk bajai orvosoltatnának, hanem a’ szép müvek iránti izléssel finomabb érzés, csinosbult modor, szelidebb erkölcsök, számtalan ifjuság nevelése és jövendő élelmi biztositása is eszközöltetnék. – A’ szinházi élvezetet csak a’ mesterileg történő szini előadás kedvelteti meg, ’s a’ részvét csak az egésznek összes tökéletességétől függ; a’ mesteri előadások, az egésznek összes tökéletessége pedig, függ azon anyaintézetektől, mellyekben az előkészületekre le van az alapkő rakva örökre. – Ha biztos rendszeren alapult conservatorium a’ magyar academiával szinházi ügyben kezet fog: akkor lehetlen, hogy a’ magyar nemzeti szinház olly tökéletességre ne emelkedjék, minő annak örökös fenállására szükséges. Ha a’ magyar academia csak jeles szindarabot, a’ consevatorium csak jeles müvészt állit a’ nemzeti szinapadra: lehetlen, hogy a’ szinházi élvezet megkedvelése nagyobb körre ne terjedjen, hogy a’ közös megelégedés nagyobb részvétre ne buzditson, ’s lehetlen, hogy a’ nemet szinházának ezen anyaintézeteit teljes erejéből ne gyámolitsa, mellyeknek áldásteli hatása az egész országban naponkint nagyobb körre sugárzanék. A’ szinház tehát közös részvétben nem szükölködnék; de a’ szinház fentartására ezen részvét mellett még más valamire van szükség, t.i. gazdálkodásra; ezen fődolog pedig szintugy a’ nemzeti conservatoriumon alapszik. Nyelvénél fogva elszigetelt nemzet a’ hiányok pótlásában önhatáraira szorulván, ha conservatoriuma van, mellyből a’ szükséges egyéneket választja, akkor vége szakad minden dij-árverésnek ’s a’ szinház jövedelmi erejét felülmuló fizetési erőködéseknek, millyenekből könnyen ered olly ötvenezer forintnyi adósság, minőt a’ nemzet a’ szinház átvételével magára vállalt. – Olly szinház, mellyben a’ közös részvét okos gazdálkodással párosul, sohasem bukhatik meg. – Mind ezekről nemi illy értekezést, hanem könyveket elehetne összeirni! Nem is volt egyéb szándékom, mint a’ szinház ügyében röviden kimondani véleményemet, hogy mit várnék én, egy „nemzeti szinháztól”, ’s melly nevezetes intézeteket hiszek vele kapcsolatban lenni; nem volt egyéb szándékom, mint főbb vonásaiban azt is kimutatni, mikint az említett intézetek a’ nemzet belső életébe hatnának, ’s mikint a’ szinház ügye nemzeti ügygyé válhatik, mellynek méltósága mélyebben fekszik, mint szinházi előadásokban, kéjelmes mulatozásban és az élvezés gyönyöreiben! – A’ szinház anyaintézetei az egész nemzetnek müvészeti iskolái, mellyeknek uralkodó szelleme a’ valódi szépnek elismerése. Ámde ezen intézetek csak akkor fognak fenállhatni, ha a’ nemzeti szinház a’ nemzet kezén meg is marad. Mihelyt csődre kerül a’ szinház, akkor a’ magyar academia fenáll ugyan, de annak most lehető áldásteljes befolyása a’ szinházra végképen megszünik, conservatorium pedig sohasem lesz, és az ezzel öszszekapcsolt ezerágú üdvös befolyásoktól örökre bucsut vehetünk, hacsak a’ nemzet, különös bőkezüségi kedvében, a’ nemzeti szinház csődre kiadása mellett, még ezenfelül a’ conservatoriumra is nem hoz valamelly áldozatot. És im ez volt oka, hogy miért szólamlék föl most, midőn a’ csőd hirdetve van. – De! miután jól tudom, miképen nézeteim jelen közléséből azon kőtelességem és eredne, hogy ezeknek előadása mellett egyszersmind az utat is kijelöljem, mellyen a’ kitüzött czél elérhető, – azért e’ helyen befejezésül bátor vagyok a’ következő rövid nyilatkozást tenni: A’ csata még most elvesztve nincs! ’s a’ nagyérdemű országos választmány ne is busuljon, hiszen a’ ormányt nemzetünk az ő kezébe tevé: mit tehát ő a’ szinház fentartására üdvösnek, ’s czélszerünek itél, azt ha végbe viszi, bizonynyal a’ nemzet megköszöni. Világos a’ törvény szava, miszerint: „A’ küldöttség megbizatik, hogy a’ szinház igazgatásának a’ jövő országgyülésig mi módoni elrendezésére nézve, a’ szinház müvészeti előhaladásának megfelelőleg, ideiglen olly intézkedést tehessen mellyet belátása szerint legczélszerübbnek fog találni” – és ezzel a’ törvény eleget mond. Conservatorium nélkül nem állhat fen szinházunk! Ha a’ nagyérdemű választmány az országos ajánlat évenkinti kamatjaiból nyolczezret pengőben, vagyis az évenkinti segedelempénz hasonfelét, állandóul a’ conservatoriumra addig is reá szenteli, mig az ország ezen intézetre különös áldozatot nem rendel,- mire általában véve szükség épen nincs*, ha a’ tervezett öszveg a’ szinházra már is szánt kamatmennyiségből conservatoriumra fordittatnék – ’s melly fizetés által a’ szinház dolga annyira nem vesztene, hogy azt a’ conservatorium által néhány év alatt helyre pótolni nem lehetne, – ugy – parancsoljon velem, ’s én a’ conservatorium terveit, szabályait egy szóval az egésznek kész ábrázatát minden készséggel átadom, ’s a’ 793nevezett intézet felállítására minden tehetségemet (habár csekély is) örömest reá szentelem! – A’ siker istentől függ! én csak fáradozást és reászentelésemet annál nagyobb bizodalommal igérhetem, mivel bel- és külföldi müvész barátim e’ czélra velem kezet fogni ’s az ügynek előmenetelre közredolgozni el nem mulasztandják, ’s mivel erősen hiszem, hogy hazánk hathatósb ’s tehetősb fiai, kik eddig nemeslelküségöket minden alkalommal bebizonyiták, segédkezöket e’ helyen annál kevésbbé vonandják meg, minthogy áldozataik foganata nem csak az egész nemzet késő ivadékira örökösen és áldástejesen, hanem már őreájok ’s a’ jelenkorra is, élvezetet ’s gyönyört nyujtva háromlanék. –
Minden tervnek, melly az országosan kirendelt ajánlat kamatainak használatára épittetik, nézetünk szerint első mellőzhetlen föltétele az: hogy az ajánlat ne maradjon évekig papiroson, hanem a' törvényes kötelességének elvégre már mindenütt elégtétessék. – Ez a' hanyagság a' törvény által adott szó beváltásában, ez a' késedelem a' fizetésben szennyfolt jellemünkön, egyszersmind ollyas valami, a' mi nagyon képes, minden reményt, melly a' nemzet ébredésén épülhetett, erősen leforrázni. – Egyébiránt a' nemzeti conservatorium pénzalapjára nézve talán czélszerű volna az országos ajánlat kamatainak azon harmadát, melly folytonosan a' tőkéhez csatoltatni rendeltetett, a' jövő országgyülésen egyenesen egy nemzeti consevatorium létesitésére 's fentartására utalványozni. – Szerk.
