Felvilágositás a’ postaügyben.
Felvilágositás a’ postaügyben.
A’ t. szerkesztőségének a’ P. Hirlap 192-ik számában közlött „Kérelem” czímű czikkben előforduló következő nyilatkozására: „Ugy látszik, hogy némelly postamester urak boszút akarnak állani azon vakmerőségért, miszerint a’ hirlapolvasók nem nálok, hanem a’ kiadó-hivatalban előfizettek, ’s e’ miatt a’ postatiszt urak azon additionalis 24 kr taksát, mit a’ hirlapolvasókra vetniök tetszik, egytől vagy mástól meg nem kapják. – Azonban a’ kiadásibér csakugyan divatba jött” ’stb.- szükségesnek, de kötelességnek is tartom a’ közönség felvilágositására ’s a’ postahivatalok igazolására kinyilatkoztatni: hogy az érintett 24 krt az olvasó közönségre nem a’ postatisztek vetik, hanem az nekiek a’ fenséges kincstártól „megrendelési illetőség czím alatt, a’ megkivántató iróeszközök fedezésére engedtetett, minthogy ők egyszersmind kötelesek az ujságpénzekért kezeskedni, azokat az illető szerkesztőségekhez szállitani, ’s az előforduló hiányok pótlását az olvasó minden költsége nélkül eszközölni, mit csak azon hirlapokra nézve tehetnek meg kivánt sikerrel, mellyek a’ hivataloknál levő előfizetési jegyzékbe beiktatvák. A’ mi a’ bosszúállást, vexát ’s egyéb megtiszteltetéseket illeti – ha illyesmi itt-ott megtörténik is – azon, ugy vélem, az kevésbbé csudálkozik, kinek alkalma volt tapasztalni a’ postai szolgálatnak terheit, melly szüntelen munkásásgot ’s kimondhatatlan türelmet igényel; mert gondoljuk csak meg, hogy még a’ katonának is vannak üres órái, mellyekben a’ szoros rendelettől menten kényére pihenhet, ’s mulathat; ellenben a’ status és emberiség ügyében foglalkozó postatisztnek éjjel nappal talpon kelleni sőt ünnepnapokon, midőn minden keresztény megszünik a’ munkától*, ennek ugy mint egyébkor dolgozni ’s a’ terhet viselni kell, hol van még a’ felelősségnek aggodalomteljes nyomasztó terhe? – Hát még mennyi küzdelme van a’ sok illetlen magaviseletű ’s tudatlan cselédekkel, kikkel érintésbe jő? mennyi méltatlanságot és sérelmet kell gyakran ok nélkül elszenvedni a’ kényelemből vagy más nemtelen czélból elkéső levelezőktől, kik utólsó pillanatban jelennek meg leveleikkel! – emlékezzünk csak vissza ifjukorunkra, hányszor vétkezénk a’ posta rovására, midőn januarius utólsó napján irt leveleinkbe a’ datumot egy hónappal is előre tettük? – – de hivataloskodásom folyta alatt nevezetesebb historiákat is tudnék elősorolni, mellyek által – fájdalom! – a’ posta-intézetnek hitele ’s a’ kezelőnek becsülete ’s a’ családatyának kenyere is, még pedig ártatlanul, koczkára tétettek! Nincs tehát helyén – ugy vélném – a postatisztviselők ellen a’ közönség előtt balhiedelmet gerjeszteni ’s azáltal a’ hirlapolvasókat ellenök ingerelni; – különben is – hála a’ mindenre őrködő felsőbbség napról napra kiterjedőbb bölcs rendeletének! – „les jours des fétes sont passé”, az ünnepnapoknak vége van – elmulnak már fokonkint a’ postáknál is a’ visszaélések, ’s megszünik az önkényesség, – nem is hinném, hogy többé még csak olly csekély eset is fordulna elő, mi velem még tanuló koromban történt, hogy egy istenbeboldogult postatiszt ur i ly felszólitásomra: „Herr Expeditor” – az ablakon át üstökömbe kapott, ’s ha nálom levő csontténtartómmal amugy deákosan hosszú ujjaira nem koccantok, dühös manipulatióját fejemen m ég jó darabig folytatta volna. – Egyébiránt arról bizonyossá teszem a’ t. szerkesztőséget, hogy hivatalom ellen bárhol is megrendelt ujságok reclamatiója végett a’ közönségnek panasza nem leend, minthogy ebbeli kivánságának mind magam, mind pedig a’ többi tiszt urak, még pedig minden kivétel nélkül, legnagyobb készséggel, valamint eddig, ezentul is megfelelendünk*. – Pozsony, nov. 6-kán.
Kivevén a' hirlapszerkesztőket. – Szerk.
Ezen nyilatkozatot nagy örömmel vevők; adja isten, hogy az egész postahivatal körében illy érzelmek uralkodjanak, nincs is a' dologra egyéb megjegyzésünk, mint csupán az, hogy a' mit mondánk, azt kezeinknél levő 's minden egyes esetben in specio alkalmazható igen számos adatok nyomán mondók, 's azt hiszszük, e' részbeni tapasztalásunkban alkalmasint minden hirlapszerkesztőség osztozott; hanem az ellen nyilvánosan tiltakoznunk kell, hogy "kérelmünk"-ek olly magyarázat adassék, mintha panaszunk az összes t. cz. postatisztséget illette volna; ez eszünkben sem volt, sőt a' legnagyobb résznek szives pontosságát háladattal ismerjük el, hanem szólottunk némelly egyesekről, (kiket szükség esetén meg is nevezhetnénk) 's ezekről valóban még keveset mondottunk. – Szerk.
V. K. főposta-igazgató.
