Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Báró Mednyánszky Alajos, kir.kincstárnok ő excja, tegnap f. h. 16-kán reggel méltóság. Gosztonyi Miklós, cs. kir. közönséges udvari kamara tanácsosa, mint ez ünnepélyre kegyelmesen kinevezett királyi biztos által igtattatott be fényes hivatalába, miután a’ különféle osztálybeli kamrai hivatalnokoknak szerencséjök volt, illető főnökeik által ő exctiájának bemutattatni és atyai kegyességébe ajánltatni. – Tapasztaláson épült szokássá vált, Pestet nyáron por nélkül nem gondolhatni; a’ pesti por ha mindjárt europai hirű nem is, de ismeri bizonyosan azt mintegy százezer tüdő, a’ vásáriak és idegenekét ide nem értve; csuda e’ azután, ha néha ott is felkavarják a’ port, hol ez magát már egészen mentve hivén, kényelmesen honolt a’ zöldposztós asztalok és mázas szekrények fiókjaiban, vagy valamelly törvényhatósági szobák becsukott ablaktáblái hasadékiban! Másutt mindenütt örömmel várnak a’ tavaszra, a’ nyárra ’stb..; a’ szegény pesti ezt nem teheti, mert azon gyönyörű évszakok, mellyek a’ nem-pestiekben felviditják a’ lelket, meghozzák a’ fővárosiaknak főelemét: a’ port, ’s kevés szerencsefinak adatott, a’ bekövetkező porral magát „aus dem Staube machen”, mint a’ magyar mondja. Minél alkalmatlanabbak azonban ezen porfellegek nyáron, mellyek néha nem csak erősebb szél vagy sebes kocsizás, hanem más különféle, déli sétáikat a’ városon keresztül tartani szokott, ’s néha nem annyira látott, mint büzlelt szarvas és orrmányos állatok által is okozatnak: annál mulatságosabb ősz derekán a’ sokszor bokáig érő sár, mellynek eltakaritása, az éji kivilágitással együtt, a’ város maleficiumai közé tartozik és bérbe adatik, ’s hogy e’ szerint minő jól és czélszerűen van a’ lakosok kényelméről gondoskodva, nem egy pesti dicsekedett már, ki esti harangszó után haza botorkált ’s egyik vagy másik ki nem holdvilágitott pocsolyába ugy belé talált lépni, hogy a’ lucskos sár köpönyege hajtókáján özönlött be, vagy szerencsésebb esetben ollyant botlott, hogy arczát az előtte csendes homályan díszlő sárhalmazra, mint valamelly viaszmintára, olly hiven nyomta, mikép azt a’ legügyesebb daguérrotypista sem tehette volna. Ezen gyönyörű időszakot – isten segitségével – most értük el, és élvezendjük addig, mig valamelly leimádkozandó fagy, vagy hetekig tartó száritó szelek megfosztani nem fognak. a’ legnagyobb sár, kivéve a’ fő- és mellékutczákat, a’ hidfőknél van; ’s ebben a’ budainak kell az elsőbbséget adni, noha a’ pestinek is megvannak a’ maga kellemei, mellyek legfőbbike az, hogy a’ Kemniczer-féle ház előtt seregesen ácsorgó és gyapju- és gubacsüzleteiket itt kezdeni vagy végezni szokott Izrael népe a’ jövőmenőknek sans facon elzárja az utat, ’s az embert, ha ruháját inkább nem sajnálja mint csizmáit, az utcza közepére szoritja: ez sáros időben van; ha beáll a’ hócsurgás – ki Pesten nem volt, annak fogalma sincs arról, milly kellemetes mulatság ez – akkor zsidó uraimék csődülnek ki az utcza közepére, ’s a’ többinek szabad a’ zuhanyfürdő alatt sétálni. Ki nem hisz szavainknak, próbálja meg egyszer ezt a’ mulatságot. Bizony, bizony! nem hibázik nálunk az akarat, nagyobb városok példájára valamit tenni; de mivel az éltető principium, a’ kiviteli tehetség, hiányzik, inkább semmit sem teszünk. – E’ napokban ismét dörgött és villámlott, a’ zivatar éjszakról délfelé vonult, legtöbben észre sem vevék, de nem is fognak ezek addig látni és hallani, mig be nem üt! – Már Pesten is láthatni néhány veressapkásokat és a’ „Pesther Kundschaftsblatt”-ban orosz nyelvmester ajánlkozik – no s, kinek van kedve? maholnap ezt a’ nyelvet is jó lesz tudni – a’ literatura tekintetéből. – – Egyéb ujsággal nem igen bővelkedünk, mint hogy a’ vásár rosz és az utczai megtámadásáról egyszerre nem is álmodott hirre kapott Donua szinész háromnapi bebörtönöztetése után ismét föllépett (’s pedig jutalomjátékban: ’s a’ német közönség egyik része t.i. az ingyenjegyesek által, mellynek abrakolása – mint mondják – az igazgatóságnak méregdrága pénzbe kerül, fülrepesztő „holiah”-val, kihivásokkal ’stb.fogadtatott, mit ő az értelmesebbek demonstratiójának vevén, elég szerénytelen volt másnap egyik német lapban ezen kitünő (!) megtiszteltetést szépen megköszönni, kár, hogy ezen érzékeny hálanyilatozatot az illető nyeritők nem olvassák, azon egyszerű okból, mivel olvasni nem tudnak. A’ szinház ez alkalommal tömve volt, mert a’ német közönségnek kandisága, valamint jó gyomra majdnem a’ mesés csudák közé tartozik; az igazgatók ezt hasznokra tudják fordítani, ’s azért néha egy kis szinházkivüli botrányról gondoskodnak, melly nekik legfőlebb borravalóba kerül, de ezereket hoz, ’s hogy ez esetben is ugy tettek, élő bizonyság, hogy nevezett szinészt továbbra is megtartják., ’s ez által tisteletlenségöket a’ közönség iránt, melly őket tartja, mindinkább 811bebizonyitják. Az e’ szinpadoni előadásokra nézve azonban bekövetkeztek a’ sovány évek, ámbár kövér – k hijával nincsen. Panaszolkadnak a’ szinpad bohózatok és erkölcstelen darabok általi elsilányulásán de ki az oka? nagy részben maga a’ közönség, mert az igazgatóság bizonyosan óvakodnék rosz darabokat adni, ha a’ közönség azokat nem látogatná, és épen ezek és az opera iránt mutatkozik némi részvét, ámbár ezt sokan csak amugy módiból, vagy egyik vagy másik énekesnő iránti sympathiából látogatják. – – A’ „Jelenkor” hirli, hogy a’ harmadik német bódé a’ Terézia-külvárosban hatalmasan készül, ellenére minden közös demonstrtatióinknak. Megszoktuk mi eztmár ’s épen azért sajnáljuk, hogy a’ nevezett deszkasátor felállitását egész komolysággal nem helyeseltük: tán ez által azon gyanut gerjesztjük, mintha ezen uj vállalat a’ nemzeti haladást csakugyan előmozdítaná – ’s e’ végett azzal még fel is hagytak volna! – – Afghanistáni levelezőnk is pár gyönyörű hirekkel örvendeztetett meg bennünket, mellyek közül egyet, a’ többit a’ jövő számra halasztván, épületeskedésül, és szerencsénk van ime közleni: Kandaharbana következő jutalomkérdés tétetett ki: „mikép lehet a’ deponált lopott jószágokat könnyű módon eltulajdonítani?” mit egy törvénytudó ekép fejtett meg: A’ deponált vagyon az illető hetes tisztre van bizva olly instructióval, hogy ez – ha a’ hivatalos lapban történni szokott kihirdetés után valaki jelenti magát, ’s a’ depontált vagyonnak minősége, formája, szóval részletes leirása után kétségtelenné teszi, miszerint a’ jelentő annak birtokosa, azt neki kiadni tartozik. Már most ha a’ hetelő urnak tetszik, idegen és ismeretlen kézzel ellátott nyugtatványt előmutatni, habár maga jött is birtokába a’ lopott vagyonnak: a’ jelentő valódi tulajdonost azzal elégítheti ki, hogy az instructióban kitett mód szerinti leirásután a’ depositum másnak adatott át, mint azt az előmutatott nyugtatvány is bizonyitja. – Népkönyveink legjelesbikéihez számitható: Stancsics Mihály „Népkönyv” czímű irata, mellynek harmadik füzete e’ napokban jelent meg. Foglalatja: irói szamadás (a’ laicusokat irói pályán és könyveink drágasága felett helyesen felvilágosító) ; beszterczei ut (jeles tájismeret); a’ községtanitója (üdvös terv, ránk nézve azonban még most ideál); üvegkészités (helyes értesités ’s érdekes műipari tekintetben); két földmüvesnek beszélgetése (igen sok felett, mellynek hijával vagyunk); könyvajánlás, iparegyesület. Ára csak 10 kr. p.p. Folytatása a’ szegénygyermekkórház javára szentelt adományoknak: Kopelly Sarolta assz: ezüst ékszertartót. – Lackenbacher Lina assz: ezüst czukorfogót. – Szekrényesy-Rumbach Hermine assz: ezüst evőszert Kern Fáni assz: ezüst czukorfogót. – Schenk Whilelmina assz: porczellán levescsészét. – Bajzáth-Bernrider Mária assz: czukortartó csészét, ezüst talapzattal és ezüst czukorkanalat. – Egy ismeretlennő: ezüst varrószereket. – Kunewalder assz: ezüst evőszer. – Jelennfy Anna assz: ezüst kötőtűtartót. – Légrády-Nyáry assz: czukorcsészét fayenceből. – Festetics Leo grófnő: ezüst theaszűrőt. – Rumbach kitty kisassz: ezüst kötőtűtartót. – Mandl Fany assz: vaj- és sajtkéseket. (Folyt. köv.)
