Zólyom.
Zólyom.
Zólyomból. Beszterczebánya, nov. 16. Megyénknek nov. 8-kán közgyülése volt, főispáni helyettesünk Inkey Imre ő mltga elnöklete alatt; ki is gyülésünk teremébe lépve, az édes viszonlátás legharsogóbb „éljen”-eivel fogadtatott, ’s a’ tanácskozás szőnyegére igen fontos, igen érdekes tárgyak kerülvén, azon minden alkotmányos polgárnak díszére válható elveinek, mellyeknek a’ beiktatási ünnepélyen nyilvánitásával közelégedést vívott ki, mind a’ tanácskozás alatt, mind azonkivül életbeléptetését szives örömmel szemlélők. Harmadfél éve, hogy Zólyomban a’ megyei tanácskozás a’ szorosabb parliamentar’s szabályok szerint foly. Ezen idő alatt megyénk mind a’ magyar nyelv, mind a’ politicai vélemények tekintetében, annyira fejlődésnek indult, hogy sokantalálkoznak, kik 6–8 évi távollétök után ide kerülvén, az ó Zólyomból lett uj Zólyomra alig ismernek. Forró hála ezért tinektek, lelkes férfiak! kik hazánkban az alkotmányos szabadság áldáshozó bimbóit fejleszteni, a’ nemzetiség egyesitő zászlóját lobogtatni megkezdettétek! gyakran „megnehezült ugyan az idők viharos járása” fölöttetek: de a’ sors mégis megengedé élnetek az időt, mellyben „győzni kezd, a’ m i jobb,” mellynek kormánya mindenfelé kezdi üdvét árasztani, ’s mellynek előteremtése a’ ti müvetek volt. Csak egy van, ki az alkotmányos bajnokok sorából elhullva, nem mosolyoghat elébe ujjászületésünk nagy korszakának; egy van kinek nevénél a’ multakról gondokozó vérző szivvel állapodik meg! Kölcsey elhullott, de az emberi és nemzeti jogok tisztakeblű védője sírját milliók áldásai lebegik körül. – Hála tinektek is, kik a’ törvényszerű haladás zászlóját Zólyomban tűztétek ki! Körülsereglették azt ifjak és öregek, dús tapasztalással, bő tudománynyal megrakott tiszteletreméltó őszek, kiknek megifjodik lelkök, valahányszor e’ szó „alkotmányos szabadság” megzendül ajkaikon. Félre a’ tanitással, mintha csak ifju élhetne önérdekéről megfeledkezve a’ közügynek: jertek, kik ezt hiszitek, és mutatok férfiakat, az alkotmányosság harczában megőszülteket, kiknek lelke tisztább a’ legtisztább havasi forrásnál. Zólyomban az említett harmadfél év alatt, mind a’ vitatás alakját, mint a’ tárgyak érdekességét tekintve, több figyelmet érdemlő gyülés tartatott, de hogy a’ most szóban levő egyike volt a’ legjelesebbeknek, sok tanuvallomással tudnám bebizonyítani. De a’ dologra. – A’ beszterczei megyés püspök és több plebánusok ellen folyó és másolatban felküldött perek, eredetiben kivántatván fölterjeztetni, azonkérés mellett küldetnek föl, hogy minélelőbb viszszaküldessenek, és azon remény kiséretében, miszerint a’ RR. hiszik, hogy az igazság fénye nem fog napfogyatkozást szenvedni. – Ismét volt fájdalmas vegyesházassági esetünk. Egy megyei ágost. vallású hajdu, még katona korában nemzett két gyermeket, ezeket és jegyesét most törvényesíteni ohajtván, a’ beszterczebányai cath. plebánushoz ment, hogy összeadatását kieszközölje. Ez, minthogy a’ házaság vegyes leendet, az áldást és a’ szokott szertartásokat megtagadta. Meg nem nyugodhatván ezen a’ hajdú mivel, a’ megye illyen esetben, hol a’ cath. plebanusnem akarja a’ törvény értelme és szellemében összeadni a’ vegyes hitű feleket, az evang. lelkészeket hatalmazta fel illen házasságok öszeadására, az evang. lelkészekhez fordult. De az összekötést egy közbejött felsőbb parancsolat következtében ezek is kénytelenek valának megtagadni, miért a’ RRhez nyujtá be folyamodását, abban baját orvosoltatni kérvén. Ennek nyomán felirást intéztek a’ rendek ő felségéhez, mellyben megkéretik ő felsége, hogy olly rendeletet méltóztassék meg az országgyülés előtt kibocsátani, miszerint ezen bajoknak vég vettetvén, a’ folyamodó is czéljához juthason. (Folytatom.) – Révay Gusztáv.
