Zólyom.
Zólyom.
Zólyomból. Beszterczebánya, nov. 19. Megyénk RRei Somogy vármegye levelét a’ kereskedési ügynek a’ királyi előadásokba történendő soroltatása iránt annyiban pártolták, mennyiben a’ RR. e’ tárgyat szinte fontosnak tartván, inditványba hozatalát, valamint egy nemzeti bank felállitásának sürgetését követeiknek meghagyandják. – Tolna megyének postákat illető levele folytában pártoló felirás költ, és e’ tárgyban készítendő utasítás végett választmányhoz utasittatott. – Különös örömmel fogadtatott Beszterczebánya városa levele, miszerint az Zólyom megyének a’ magyar orvosok és természetvizsgálók egyesülete Beszterczebányán tartott gyülése emlékére egy emlékpénzt ajánl. a’ város háromféle emlékpénzeket készittetett: háromezüstből van verve. Harmincz meg van aranyozva; a’ többi bronzból készült. Az ezüst pénzek egyike ő felségének, másik a’ nádornak, harmadika a’ museumnak fog elküldeni. a’ megaranyozott harmincz darab kitünőbb személyeknek és egyesületeknek fog megküldetni; a’ többi a’ jelen volt tagok között fog elosztatni. Az emlékpénz egyik oldalán e’ felírás: „A’ magyar orvosok és természetvizsgálóknak Beszterczebánya aug. 4. 1842.” olvasható; másikán Zólyom megye és Beszterczebánya városa czímerei egymásra támaszkodva, felettök a’ tudomány madara a’ bagoly e’ felirással: „Egyesülve haladjunk” láthatók. a’ metszés Karl ur, körmöczi jeles metsző munkája. Igen szép, igen finom. a’ megaranyozott 30 daraknak az is igen neveli érdekét, hogy a’ megaranyozás épen ollyan uj találmány által történt, mellynek fölfedezése az egyesület gyülése idejére esik; ez az ugynevezett frankensteini hydro-galvanicus találmány. Mind azok előtt, kik Glabics József beszterczebányai biró szilárd jelelmét, szabad szellemét tiszteletben tartják, különös érdekkel fognak birni a’ megaranyozott pénzek, minthogy azokat ő maga saját kezével aranyozta meg. Mondják, hogy ezek az első magyar emlékpénzek. – Nem lehetett mind ezeknél fogva forró köszönetet nem szavazni a’ tudományos müveltséget illy kitünően pártoló városnak. Vajha jelszava honunk minden polgárát az egyesült haladásra a’ tudományok müvelésére serkentené! – Szabadka és Kézsmárk levelei az utasitási választmány véleménye alá terjesztettek; de azon elv meghatározása mellett, miszreint e’ megye a’ városoknak mind belszerkezetét, mind országgyülési állását tekintve, forrón kiván javítani, de egy uttal eldöntetni ohajtja azon viszonyt is, melly a’ városi és megyei szavazat között kell hogy fenforogjon. Hol nagyobb az érdek, legyen nagyobb a’ szavazat súlya is. Korponának nem lehet ollyan szavazata, mint van Biharnak. De Biharnak 200 m.földével 435,098 lakosával sem lehet csak ollyan szavazata, mint van Tornának 10 m.földével 27,562 lakosával; minélfogva oda utasittatott a’ választmány, hogy figyelmét a’ megyék közti aránytalanságra is kiterjeszsze*. – Minthogy az említett választmány igen sok tárgy megvitatásával van megbizva, abban állapodtak meg a’ RR., hogy foglalatosságához már e’ gyülés után fogjon, s mit a’ jövő évnegyedes közgyülésig elkészit, azt akkoron nyujtsa be, ezen sorát a’ dolognak egész az országgyülésig folytatván. – Turpolya, Zala és Szerém issmeretes leveleire, a’ zágrábi tisztválasztás és az illyrpárt törekvései iránt, az végeztetett: hogy miután az elsőre nézve köztudomás szerint kir. biztosság van már nevezve, bizton hiszik a’ RR, hogy a’ kihágók megfenyittetni s az egész ügy igazságosan fog elintéztetni; az illyr mozgalmakra nézve pedig megkéretik ő felsége, hogy addig is, mig az országgyülés kijelendi a’ magyar nemzetiség elválasztó vonalát, ezen nemzetünk elleni törekvéseket meggátolni, s e’ pártot eredeti rendeltetésének teljesítésére, mellynek ürügye alatt keletkezett, tudnillik a’ tudományok előmozdítására, utasítani méltóztassék. – Figyelmet gerjesztett uti választmányunk őszi jelentése is, különösen azon ága, hol a’ királyi városok és az uradalmak utairól szól. Beszterczebánya – ugy mond – tavaly gyors és foganatos lépésekkel indult el; de ez idén megakadt, s utairól annyira megfelejtkezett, hogy tavaly kijavitott utai ismét ellőbbi állapotukra sűlyedtek. Breznó nagyszerű vállalatát, a’ csertoviczai utat, reménydús sikerrel folytatja. e’ vállalat maga magát dicséri; sajnos azonban, hogy a’ kisebbeket elhanyagolja. Zólyom városa hosszú lethargia után a’ bizottmány unszolására Lieczkóczféle vezető utjának még ez idén leendő kikavicsoltatását igérte, és a’ rákosi uttérnek földmérnöki terv szerinti fölépitését elhatározá*. Korpona a’ jelenkor üdvös igényeinek helyt adva nem remélt buzgalommal folytatja föltett szándokát. a’ véglesi uradalom (herczeg Esterházyé) minden kitelhető módon ügyekszik a’ RR. megelégedését kivíni; utait jó karban tartja. Következnek végre a’ kir. kamarát s annak uradalmait illető utak. a’ kir. kamarai utakon, kivéve a’ stureczit, mi sem történt. a’ zólyomi uradalomnak várától Dodroniváig vezető utja nem csak rosz, de veszedelmes is, mert az oldalhegyről le-legördülő kövek az utas bátorságát igen veszélyeztetik. Breznótól Polhoráig terjedő utvonala, nemkülönben lipcseváraljai utja elhagyott állapotban van. – a’ nyájas olvasó mind ezekből látja, hogy utaink nem a’ legjobbak, azonban csak türedelem és töredelem! nem lehet ám egyszerre mindent felfujni, csak mindent annak idején és helyén, annak módja rendje szerint, ekkép lassan és fontolva haladván majd lesznek még nekünk is jó utaink – valaha!! – a’ rovatolószék határideje dec. 19-ke, a’ jövő közgyülés febr. 7 ke, a’ törvényszéké febr. 13-ka. – Végén csattan az ostor. Csattanása ostoromnak, mellyel az olvasó jámbor türelmét ostorozom, eddig mindig a’ közgyülés törvényszék határnapjának kihirdetése volt, most az egyszer máskép áll a’ dolog. Ahoz térek vissza, kinél e’ két levelet megkezdém, tudnillik Inkey Imre főispáni helyettesünk tisztelt személyéhez. – a’ nevezetesebb emberek leirásánál sokan azt tartják: „de mortuis nil nisi bene” – ellenben az élőket zaklatják, a’ mint csak telik; mások félnek az élőktől, ellenben a’ holtakat nyakrafőre ostromolják; mindnyájan vétkeznek, mihelyt az igazság szempontjából nem indulnak ki. Mi lenne a’ historiából, ha a’ holtak gonosztettei fölött pálczát nem lehetne törni? Mi akkor is, ha az élőkről csak hizelkedve lehetne irni? – Hivatalosaink könynyen elszivelik a’ nyilvános dicséretet, de a’ hibáztatást, ha legalaposabb is, nem igen szenvedik meg; pedig ha ki olly kitünő pályára lép, mellyre a’ sokaság függeszti szemeit, legyen igazságot e’ sokaság iránt, s ha tetszésének nyilatkozata jól esik, türje el békével nem-tetszését is. Ezen eszméket koránsem azért bocsátom előre, mintha némi hajlandóságot érzenék gyülésünk mostani közösen szeretett elnökét hibáztató észrevételek kiséretében leirni; de mert szokássá vált az elnökök dicsérgetéseit hizelkedésnek tekinteni, sehogy sem szeretnék csúszó-mászó állatnak tartatni. Sem egyesek, sem a’ sokaság kegyeit vadászni nincs okom; átlátva, hogy hivatalon kivül is lehet hasznosan munkálkodni, hiatalt nem keresek; a’ gondviselés nem sokat adott, de adott annyit, hogy a’ magam emberségéből elélhetek; miért valamint most dicséretes dolgoknál egyebet főispáni helyettesünkről nem mondhatok, ugy ha elnökösködése a’ megye tetszését nem birná, az olvasó közönséget meg hazudtolni semmi áron sem fogám.! – Tisztelt helyetesünk nov. 7-től 17-ig mulatott köztünk, mint a’ gyülésen, mind a’ törvényszéken bölcsen finom tapintattal vivén az elnökletet. Vannak elnökök, kik holmi jogocskák miatt örökös czivódásban élnek a’ RRel; ő mlga tiszteletben tartja a’ mi jogainkat, mi az ővéit, és béke uralkodik közöttünk; – vannak elnökök, kik nagyon erőltetik a’ dolgot, ha inyök szerint nincs, – ő mlga a’ többségne akkor is hódol, ha az meggyőződése ellen határoz, és tisztelet uralkodik közöttünk; vannak ollyan elnökök, kik saját véleményöket elhallgatva a’ végzést csak szárazon mondják ki, – ő mlga csaknem minden végzésnél kimondja saját nézeteit, gyakran uj okokkal támogatván azt, és szeretet uralkodik közöttünk. Uraim! keveset mondok, ha állítom, hogy a’ mlgos ur közmegelégedését vitta ki a’ RRnek. Ő elragadott bennünket, pedig azokat elragadni, kik Radvánszky és Beniczky szellemdús elnökösködéseit megszokták, nem a’ legkönnyebb feladat. – a’ polgári pályán kivül szinte köztiszteletünk tárgyává lőn ő mlga; a’ naponkint adott férfi- és hölgy-estvélyeken tanui valánk nyájas fesztelen társalgásának, nemes szenvedélyének, mellyel a’ hangászat iránt viseltetik. Elutazása napjának fájdalommal néztünk elébe. Folyó hó 16-kán Radvánszky Altal vezérelte alatt, ki érzéseinket igen ékesen, igen szivrehatólag tolmácsolá, azon forró kivánsággal vettünk búcsút a’ jeles embertől, a’ buzgó honfitól, a’ kitünő elnöktől, 846kihez nem a’ tartozó tisztelet tág kötelékei, hanem a’ valódi szeretet szoros lánczai csatolnak: bár a’ gondviselés ismét minélelőbb hozná mi közénk!
Bizony, ha e' kérdésbe bocsátkoznék az országgyülés, ugy a' városok ismét csak ugy maradnánka, mint a' hogy vannak. Szerk.
Épen most hallom, hogy Zólyom városában már vagy 12 nem volt restauratio: nem csuda, ha az utak restauratiója is illy sokára haladt.
– R. G.
Révai Gusztáv.
