List Fridrik Magyarországról.
List Fridrik Magyarországról.
A’ „Deutsche Virteljahrschrift” czímű folyóirat 20-ik száma (1842-ki oct. – decemberi füzet) egy terjedelemes czikket közöl a’ mezei gazdaság és kivándorlás szabályozásáról „Die Ackerverfassung, die Zwergwirth schaft und die Auswanderung” czím alatt, mellyben a’ szerző (List, a’ „politicai gazdaságtan nemzeti rendszere” czímű nevezetes munka irója) többek közt azon általa ugyanazon folyóirat régibb füzeteiben már érintett nézetet állitja föl, hogy a’ német kivándorlás folyamát nem Éjszakamerikába, hanem az aldunai tartományokba kellene vezetni. A’ szerző ugy vélekedik, hogy a’ Rajna a’ Dunával összeköttetnék, alaapja vettetnék meg egy hatalmas keleti német-magyar birodalomnak, mellynek egyik partját az adriai, a’ másikat a’ fekete tenger mosná, ’s melly német és magyar szellemtől leendne ellkesítve. „Mert – ugy mond – ha a’ porta maholnap elesik – pedig el fog esni a’ milly bizonyos, hogy őszkor a’ száraz levelek lehullnak – kinek juttatja majd a’ természet örökségének ezen részét? – az olaszoknak e? ugyde ezek még soha nem alapítottak gyarmatokat; a’ francziáknak e? ugyde ezek gyarmataikat mindenütt csak azért kezdették meg, hogy tehetetlenségöket bebizonyitsák; az oroszoknak e? ezeknek önmagukon még századokig sokkal több gyarmatosítani és polgárosítani valójok van, mint a’ mennyit megbirnak. Kinek hát másnak, mint a’ magyaroknak a’ németekkel egyetemben? Ezek nemcsak tehetik, de az önmegtartás elvénél és erőik csordultánál fogva kell is tenniök, fogják is tenni, mihelyt erejök és közös érdekeik öntudatára jutandanak, mihelyt mind mind a’ két nemzet átlátandja, miképen a’ természettől arra hivatvák, hogy karöltve tötekedjenek jövő nemzeti nagyságukra, azt karöltve erősitsék és ótalmazzák. – Átmenvén a’ német kivándorlásnak az aldunai tartományokba leendő vezetésének szükségére a’ szerző igy szól: „De az út Magyarországon visz keresztül, ’s míg Magyarország testestül lelkestül egy nem leeed Németországgal, addig sem ott, sem alább nem tehetni semmi sikerest, Magyarországgal egyesülve ellenben mindent! – Magyarország a’ török birodalom és egész Levante, egész kelet kulcsa Németországra nézve, egyszersmind pedig védbástya az éjszaki hatalom ellen. Egy szabad, népes, gazdag, fölvilágosult és erős magyar birodalom nemcsak az említett tartományokat képes megnyitni a’ német müveltség, német kereskedés és a’ német népesség fölöslege előtt, hanem a’ dolgok természete által kényszeritve is leend mindig és örökre a’ németekkel szövetkezni.” – – „Ama’ németek, kiknek eddig kedvencz eszméjök volt, hogy Magyarországot németesíteni kell, fölötte nagy tévedésben vannak a’ német nemzet érdekei iránt. Mi részünkről ellenkezőleg azt hiszszük, hogy ha a’ magyar nemzetiség önkényt föl nem ébredt vala, Németország érdeke hozta volna magával azt fölébreszteni, és hogy most Németország legbecsesb érdekei kivánják a’ németektől, hogy nemcsak kivándorlókkal és tőkékkel segitsék a’ magyarokat, hanem hogy a’ Magyarországra kivándorló németek gyors magyarositását is – a’ mennyiben tőlük függ – előmozditsák*; valamint más részről meg vagyunk győződve, hogy Magyarországnak a’ németek nélkül vagy semmi, vagy csak felette sötét jövendője van.”
Jegyezzük meg jól, uraim! Ezt egy német mondja, kinek szava Németországon nem csekély tekintélylyel bir. – Szerk.
„Nem egy hamar létezhet egyesülés, mellytől szebb öszhangot, dúsabb házassági áldást, több anyagi és szellemi jólétet lehetne várni, mint a’ magyarok és németek közötti egyesüléstől. Méltó tehát, hogy mind a’ két részről holmi fiatalsági bohóságok ’s rosz tréfák elfelejtessenek, a’ kölcsönös botrányok és gyanusitások alkalmai elkerültessenek, mind a’ két nemzet jeles tulajdonságai kölcsönösen elismertessenek, és hogy mind a’ két fél egymás iránt engedékenységgel viseltessék. Az egyik fél termékenységet hoz, a’ mezei gazdasághoz productiv erőt, műiparhoz és kereskedéshez tőkékkel járul, hoz egyszersmind hajlamot polgári rend és intézetek iránt, nagy kiképezettséget tudományokban ’s müvészetekben, és egy gazdag literaturát; – a’ másik lovagias hajlamot, harczos szellemet, polticai és szónoki tehetséget, lángoló honszerelmet, politicai institutiókat, mellyek alapvonásaikban igen jelesek, ’s csak ráspolyra van szükségök, hogy e’ nemben a’ legjobbakkal versenyezhessenek, – ’s hoz végre nagy mennyiségü természeti kincseket. – A’ német hidegvérüség magyar tűz által fog élénkittetni, emez pedig amattól mérsékeltetni. Németország évenkint fél millió embert fog adhatni Magyarországnak, ’s önnépességét mégis tetemesen szaporithatja, Magyarország Erdélylyel 11–12 millió helyett 25–30, sőt a’ többi dunai tartományokkal együtt 50–60 millió embernek is adhat élelmet. ’S ha személy- és vagyonbiztosság leend, ha a’ törvények és institutiók nem lesznek akadályul: ugy a’ munkás és erkölcsös németek minden telepe e’ termékeny országban harmincz évenkint kétszeresülni fog. ’S legyen csak Magyarország benn megerősödve ’s politicailag rendezve, legyen csak a’ magyar elem a’ némettel egy szív és egy lélek, legyen csak mind kettő öszhangban a’ királyi hatalommal: ugy a’ magyarországi szlávság is kénytelen lesz magyarosodni, és nincs földön erő, melly megakadályozhassa, hogy Magyarország hatalmát a’ Balkánig, sőt a’ fekete tengerig terjeszsze, ’s Europa első nemzetei közé lépjen.”’
„Tekintsük Magyarország anyagi erőit: mik ezek ahoz képest, a’ mik lehetnének? Szilaj folyók dúlják, ’s egészségtelenítik az országok (a vízáradás által okozott kár csak egy évben 40 millió ftra becsültetett), – szilaj folyók, mellyek tudomány, ’s mesterség által fékezve, termékenyítenék a’ földet, erőmüveket hajtanának, egy gazdag népesség terehhordói lennének, ’s az országot egy egészséges kertté, egy paradicsommá varázsolnák. A’ mg itt kiteremthető nyereséget ezernyi milliókra lehet becsülni. Olvassuk csak Burgernél és Rumohrnál, minő áldást árasztanak a’ vízöntő csatornák hév tartományokban a’ legszárazabb földekre, sőt homokpusztákra is; mint tízszeresíttetnek általok, ’s biztosittatnak mindenik évre trágya nélkül is az élelmi növények, rizs, kukoricza, dohány, gyökérneműek, stb.; vessünk azután egy tekintetet a’ tiszavidéki, maros- körös- és aldunaparti és alföldi száraz vagy elmocsárult terjedelmes földdarabokra, és ugy fogjuk találni, hogy itt öntöző, amott száritó intézkedések ’s gátépitések által Magyarország legjobb fele a’ müvelésnek még nem megnyert, hanem csak megnyerhető, még pedig olly müvelésnek, minővel egy hold földből tízszer többet nyerhetni, mint Németország középszerű termékenységű földein. Hiszen Magyarország legjobb vidékein minden trágya és öntözés nélkül 12–15 szemet ad a’ gabona, ’s mind e’ mellett is a’ közjólét fölötte alacsony fokon áll; mert a’ szabadságszülte munkaerő még szunnyadoz; mert paraszt és úr egyenlően hijával van a’ javitásokra szükséges tőkének; mert a’ szállitási eszközök rosz karban vannak; mert a’ nyers termékeket kereső ’s érettök gyártmányokat ajánló productiv fogyasztók száma fölötte csekély, ’s e’ mellett épen olly lusta és szegény, épen olly kevéssé productiv, mint a’ földmüves, következőleg épen oly keveset fogyaszthat; mert illy körülmények közt a’ külkereskedés is, melly általában soha sem pótolhatja ki a’ belforgalmat (Verkehr), épen olly gyümölcstelen, mint a’ belkereskedés; mertennélfogva a’ honi termékek részint épen nem kerestetnek, részint fölötte olcsók, a’ gyármüvek ellenben sokkal drágábbak és nehezebben kaphatók, mint a’ leggazdagabb országokban és mert mindezek mellet is a’ dolgozó osztályok csekély egyedi munkaképessége, néptelenség ’s tartós állandó munkahiány miatt a’ napszám fölötte nagy. Ezért látni az 1000 négyzetmérföldnyi alföldön – melly majdnem általánosan rendkivül termékeny, és kellő készületek mellett épen annyit jövedelmezhetne, épen annyi embert táplálhatna, mint Lombardia legszebb vidékei – csak mindenhárom vagy hat órányira egy-egy falut, ámbár közülök némellyek 20–30,000 lakost számlálnak; mit onnan magyarázhatni, mert a’ parasztnak csak családja lakik egész éven át a’ faluban, míg a’ családatya erkölcsiségének és gazdaságának legnagyobb kárára cselédeivel együtt az év legnagyobb részét a’ messze fekvő legelőn ( a’ szerző hihetőleg tanyát, szállást akart mondani), nejétől elválasztva éli el, és csak a’ telet tölti a’ faluban; de ekkor henyéléssel, játékkal dőzsöléssel. Magyarország fél Németország számára termeszthetne kendert és lent, ’s most csak igen csekély mennyiséget termeszt; borral egész Gallicziát, Morva-, Cseh-, Szászország nagy részét és nyugati Poroszországot láthatná el, most a’ kivitel fölötte csekély; dohányt fél Németországnak, nyers selymet annyit, mint felső Olaszország, és gabnát (kivált ha amerikai mód szerint finom lisztté őrölve, szárazon és sajtólva két mázsányi hordócskákba rakva hozatnék nagy kereskedésbe) legnagyobb mennyiségekben termeszthetne és adhatna el; most a’ dohány és lisztkivitel csekély, selyem épen nem termesztetik*, épen olly kevéssé faolaj. A’ repcze- ’s más növényolaj egész termesztése az országban fogyasztatik el, ’s csak fölötte kevés vitetik ki a’ szomszéd ausztriai tartományokba*. Ehez még ha a’ kukoriczaszárbóli czukortermesztés nagy hasznairól Amerikából érkezett tudósítások nem alaptalanok, ugy Magyarország nagy részben fedezhetné Németország czukor szükségét*; mert a’ magyar földön és magyar éghajlat alatt, mint Éjszakamerika legáldottabb vidékein, aránylag csekély munkával majdnem hihetetlen bő aratást ad a’ kukoricza (50–60 mázsa egy 40,000 négyzetlábnyi szántóföldön). Rizszsel, mellyből jelenelg csekély mennyiség termesztetik, a’ fenemlített öntöző intézetek által Magyarország egész Németországot elláthatná.”
Hogy a’ selyemtermesztés még ugy szólván csak kezdetben van, ahoz képest a’ mivé egykor fejlődhetik, az tagadhatatlan; de hogy selyem épen nem termesztetnék, az mégsem áll; mert a’ kezünknél levő positiv adatoknál fogva mondhatjuk, hogy például tavalyról annyi bizonyosan tudva van, hogy 856,072 font selyemgubó tenyésztetett, a’ mi körülbelül 856 mázsa tiszta motólált selymet teszen. Ezt pedig semminek csakugyan nem mondhatni.
– Szerk.
Ez sem áll; mondhatjuk, hogy a’ repcze évről évre nevezetesebb ágát teszi a’ magyar külkereskedésnek. Triest már is sokat szállít külföldre, pedig nem az ausztriai tartományokba, hanem még (ki hitte volna?) Spranyolországba és Portugalliába is. És tudunk esetet, hogy egy bánsági birtokos 50 ezer pfton vett birtokának egész árát repczéből a’ legelső évben bevette. Szerk.
Ezt répaczukorral is tehetné. – Szerk.
„Igy áll most ama’ szép országban a’ földmüvelés ahoz képest, a’ minő lehetne. A’ bányászat itt-ott virágzik ugyan, de a’ bányák tömérdek kincseihez képest korán sincsen kifejlődve; jelesül a’ gazdag 868kőszénaknák közlekedési eszközök és iparágak hiánya miatt majdnem egészen használatlanul hevernek, a’ vas és só tizedrésze is alig van használva. A’ mesterségek fölötte alacsony fokon állanak, és a’ czéhrendszer és a’ nagy tömegnéli fogyasztó képesség hiánya miatt elnyomatnak. Gyár kevés létezik. A’ készülőben levő földművelési és politicai reform és számos emberek ’s tőkék bevándorlása azonban a’ földmüvelést és műipart csakhamar a’ legvirágzóbb országokkal egyenlő fokra emelhetné.”
