Szatmár.
Szatmár.
Szatmárból. Dec. 11. Közgyülésünknek vége van. Elhagyják az urak a’ nyilvánosság házát, ’s ha kérdeztetnek a’ gyülés folyamáról, rendesen azt felekik, hogy semmi nevezetes ez uttal nem történt. Nincs különben: mert kiváló érdekű tárgyak nem igen valának, ’s még azon egy pár magányos ügyben is, mellyek különösségök miatt közfigyelem tárgyaivá lőnek, a’ gyülés előtti rebesgetéseknek csak gyenge, töredezett utóhangjai zendültek meg teremünkben. A’ törvényszéki napok estéjén az országgyülési utasitással foglalkozó választmány másod alispánunk szállásán tanácskozott sóról, vallásról, ősiségről ’stb. nagy megfontolással. Itt, mint a’ közgyülés helyén az ellenzéki székek üresen álltak. Kik azokat elfoglalni szokták, mult tisztválsaztásunk után, még az újjászületés frisseségében ollykor tulzók valának; de az igaznak és jónak megváltásaért küzdöttek; ’s azért csak sajnálni lehet, hogy elvonulásukat a’ lemondásig viszik. – Jóformán ez oka, hogy mostani gyülésünk nem vala olly élénk, mint valának a’ korábbiak. – Első nap, december 5. Üdvezlő beszédek, kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesitése, cacelláriai végzemények, ’s helytartótanácsi intézvények kihirdetése, ’s az országos pénztárt illető számadások kivonatát kisérő nádori levélnek megéljenzett felolvasása után fölvétetett b. Vécsey Miklós főispánunknak, mint kir. Biztosnak, a’ Szamos szabályozási tervet bemutatta, olly jelentéssel, hogy azon terv szerint a’ kanyarulatok átmetszése már meg is kezdetett. Helyérdekű tárgy, de talán lesznek, kik a’ számitások kivonatát kedvesen veendik. Az átmetszések egyenes vonala: 6025 öl; az átmetszendő kanyarulatok hossza 28,430 öl; miből kitetszik, hogy az átmetszések egyenes vonala a’ kanyarulatokénál kurtább 22,405 öllel = 5 1/2 mérföld. Már most ha az átmetszések egyenes vonala a’ Szamos rendszeres szélességével sokszoroztatik, adni fog 273 3/4 holdat; ha pedig a’ kanyarulatok hossza sokszoroztatik a’ rendszeres szélességgel, teend 1292 1/4 levonván, leszen a’ nyereség: 1018 2/4 hold. Kevés beszéddel ment az egész tárgy keresztül. Egy-két szó, ha útat csináljunk e, vagy folyót szabályozzunk? ’s ha ez e az országnak erre, vagy amaz? És még néhány Cicero pro domo sua: ez vala minden. Még kihirdettetett a’ főispánnak egy másik levele, mellyben becsületből tisztviselőket ’s táblabirákat nevezett ki. Közöttük a’ turopolyai gróf is megtiszteltetett. Örültünk rajta, meg is éljeneztük, ’s azután eloszlottunk. – Második nap. Tegnap sem valánk nagy számmal, ma már még kevesebben. Veszprém levelét Zsoldos Ignácz kézikönyvével, a’ mezei törvényekről ugyancsak szívesen vettük; ’s iskoláinkban taníttatása ’s e’ czélból néhány száz példánynak hozatása meghatároztatott; egyszersmind pedig főispánunk megkéretett, hogy Zsoldost táblabiróvá nevezze ki. Ennyi szép csendesen végeztetett; de midőn arról volt aztán szó: hány száz példány hozassék, ’s micsoda pénztárból, és ingyen osztassék e ki, vagy pedig ára beszedessék, ’s a’ földesurtól e, vagy a’ helységtől, ’s ki által? Ezen kérdések felett, különösen minthogy a’ szolgabirák nem akarták a’ könyvárusságot felvállalni, nagy volt a’ vita, szinte az összezavarodásig; ’s a’ földesurtól e, vagy a’ helységtől, ’s ki által? Ezen kérdések felett, különösen minthogy a’ szolgabirák nem akarták a’ könyvárusságot felvállalni, nagy volt a’ vita, szinte az összezavarodásig; ’s miután ismét elcsendesültünk, E. – táblabiró tőn indítványt egy takarékmagtárról. Elve: bő esztendőben takarítsunk, ’s adjunk aztán a’ szűkölködőknek félannyi kamatért, azaz: négy vékát hatért aratás utánig. Mire Flekl Károly, gr. Károlyi György jószágainak igazgatója, megjegyzé: hogy illy magtár, melly a’ nép gyüjteményére alapulna, nem fog ltéesülni; például hozta fel: mikép a’ mult szűk évben a’ szegények tartása sokba kerülvén, ő maga a’ grófi ház uradalmaiban takarékmagtárakat akart állittatni, melybe a’ grófnak minden egész telkes jobbágya évenkint egy pozsonyi mérő életet, ’s a’ kisebb tehetségü jobbágy ugy aránylag, takarítson; a’ grófi ház kezelést, jótállást, gondviselést, szóval minden fáradságot a’ magtár körül felvállalt, ’s ez a’ felvállalás biztosabb ’a megyeinél, és csak egy jobbágy sem akadt, ki a’ magtár felállitásához járult volna. Azért javaslá, hogy efféle tervekkel hagyjunk fel, ’s a’ helyett, hogy szegény intézeteket állitsunk, tanítsuk inkább a’ népet szorgalomra; ’s bizonynyal a’ ki dolgozik, Magyarhonban nem hal meg éhen. Megütközve hallák a’ RR. A’ derék igazgató előadását, ’s azért megütközve, mert mindaz való. Azonban sem az indítványt egyszerűen elvetni, sem felette hosszasan tanácskozni kedvök nem lévén, választmányhoz útasíták, noha előre látták, hogy sikert nem igen fogunk érni. – A’ megyevár iránt, melly 1837-ben nemesi költségen tető alá jött, azóta pedig ugy áll készületlenül, két inditvány téteték. Egyik: hogy első alispánunk szállásáért a’ házi tárból 400 forintot kellvén évenkint fizetni, a’ helytanács kéressék meg, hogy ezen szállásbér tőkejét a’ házi tárból engedje a’ megyevár épitésire fordittatni, hová azontúl első alispánunk költözendik. Másik: hogy ha magányos táblabirák vagy tisztviselők kivánnának egy vagy több szobát saját költségökön elkészittetni, ezeknek az ollyan szobák szerződés szerint több évekre adassanak által. Néhány szóváltással mind a’ két inditvány elfogadtaték. Szegény állapot! – Zalának buzgó, erőteljes levele az illyrpánszláv mozgalmakról nagy figyelemmel fogadtatott; és ő fölségéhez felirás határoztaték, úgy azonban, hogy a’ zalai levél részletei ne említtessenek; hanem a’ fenforgó tények megvizsgálása és a’ bünösök megbüntetése általánosan kéressék. Mi eddig még a’ vörös sapkákat ignoráltuk; de most már egy pár aggodalomteli beszédet hallánk, ’s egy pár felszólítást, hogy védszerekről gondoskodjunk. Az e’ végre tett javaslata m. alispánunknak azonban hozászólás nélkül az országgyülési útasitást készítő választmánynak adatott ki. Megfenyegettük a’ vörös 911sapkákat, ’s ebédelni mentünk, mint igaz magyarok. – Harmadik nap. Felolvastaték Zala gyászlevele Deák Antal haláláról. Köz volt a’ részvét. – Majd előkerült egy magánügy, egy nemesnek ügye, ki nemcsak a’ polgári biróságnak, de az egyetem által megrendelt hatalomkarnak is két izben ellenállt. Egykor ezen megyében az arányosítás szörnyü hévvel folytattaték. Nagy volt annak a’ híre. Azon időben mindjárt kezdetén az illyes pereknek a’ teendők alaphája volt, hogy a’ kisebb kir. javadalmak, a’ biróság által zár alá vétettek, és a’ jövedelem a’ pör költségére fordíttatott. A’ kisbirtokúak látván a’ teendők omegáját, hogy ők a’ nagyobb közösből parányi tulajdonra szorittatnak, mindent megpróbáltak ez intézkedések ellen. Igy történt az is, hogy a’ közös jövedelem elrontására magányos czégéreket ütöttek ki; ’s ez erőszak mindig több több helyen követték el. Egyszerre mindenütt elkezdődtek a’ repositorius perek, ’s az erőszakosok mindenütt elmarasztattak. Ilyen pör vala az, mellyet az illető bíróság egy udvari lakos ellen végrehajtani akart. Az alperes elenállván, az egyetem hatalomkart rendelt. A’ biróság költség kimélésből talán 24 helybeli lakost vett fel; ’s az alperes ellen, ki nőjével együtt elszántan védte kapuját, nem boldogult. Más határnapot tüzött a’ biróság; de már akkor nagyszámu idegen erővel, csendbiztossal, pandurokkal és lőszerekkel jött. Az alperes, nőjével együtt, előtte való napon megáldozott; a’ végrehajtás napján rokonaival megtölté házát, ’s ő maga háza ajtaja előtt, hajadon fővel, előtte egy kis asztal, rajta puskák, igy várta példátlan elszánással a’ végrehajtást; és hogy a’ biróság lábaira ne lövethessen, maga elébe három gyermeket állított. Az udvar eltelt lassankint ácsorgó emberekkel e, vagy szükség esetére meghívott segédekkel? Nem tudhatni. Talpon volt egész falu, még idegenek is eljöttek bámulatára. És alaperesét illy állapotban találta a’ biróság, midőn eljött roppant kiséretével; ’s ha az szóval nem nyilatkoztatta volna is, készületei mutatták, hogy mit fog vala merni; ’s miután a’ biróság lőátta, hogy itéletét halál nélkül végre nem hajthatja, viszatért, ’s mostani gyülésünknek tőn jelentést. És volt nagy vita a’ felett, ha ezen alperes, csendbiztos által elfogatva, a’ megyei fogházba kisértessék e, vagy pedig a’ helyt. Tanácstól katonai hatalomkor kéressék? Mindenkik indítvány pártolói tűzzel és okokkal vittak, alig lehetne megmondani, mellyik mellett többen. Végre végzés lett: az alperes csendbiztos által fogassék el, szővetségesei világosittassanak ki, és egyszersmind, ha a’ csendbiztos által el nem fogathatnék, ellene a’ helytartó-tanácstól katonaság kéressék, ollyképen, hogy azt más hasonló esetekben is a’ megye előleges fölterjesztés nélkül használhassa, minthogy az illyes ügyekben pereskedő egyeseket a’ kis birtokosok egyetemi akaratának műszerei gyanánt, következőleg a’ feltámadás némi színében, lehet tekinteni. – Negyedik nap. A’ számvevő és árvaszék jegyzőkönyveinek felolvasása bevégeztetett, és az órák egészen magányos ügyekkel teltek el. – Ötödik nap. A’ mint a’ napok haladtak, úgy kevesedett a’ tanácskozók száma. Épen huszonegyen valánk. Feljött a ’jobbágy nemesek adója; ez úttal sem tettünk semmit. Első alispánunk hévvel kelt ki a’ tiszti kar, az egyetem ellen. Feddése elhangzott. Hogy’ is ne, mikor a’ törvény se fog rajtunk! – Jövő közgyülésünk mart. 13-kán kezdődik. Meglátjuk, ha közölhetnénk még némi hullonyokat. – – –
