Erdélyi országgyülés.
Erdélyi országgyülés.
A’ nov. 30-kán tartott országos ülésből több, jelesül a’ czimeres nemességre, úgy szinte a’ honfiusításra ajánlott egyének, a’ kormányszéki tanácsnokságra tett választás, ’stb. tárgyában határozott föliratok és törvényczikkek ő felsége elébe leendő fölterjesztés végett a’ kir. biztosnak átküldettek. Következő napokon a’ megyei tisztválasztás tárgyában leküldött k. leirat és törvényczikk vétetvén tárgyalás alá, dec. 3-kán a’ kir kormányzó elnöklete alatt a’ RR. következőleg határoztak: „Midőn az ország rendei 1838-ik év martius 30-ról felterjesztett alázatos föliratokra ő felségének ugyanazon év november 6-ról költ kegyelmes válaszát vevék, nem lehete fájdat lommal nem érezniök, miszerint százados alkotmányukba gyökerezet ’s számtalan honi törvények által biztositott legfontosabb jogaik tárgyában költ alapos felterjesztésök a’ fejedelem méltánylását nem nyeré meg, de mind e’ mellett is sugárzott némi remény az említett kegyelmes leirat tartalmából, midőn a’ legkegyelmesebb fejedelem az útat, mellyen e’ hon panaszai fölterjesztettek, nem helyeselve, azoknak elenyésztetésére maga jelé ki a’ törvényhozás utját, melly hogy biztos leend, ugyan a’ leirat szavai üdvös reménynyel kecsegteték a’ rendeket. E’ remény okozá, hogy legnyilvánosabb törvénynyel biztosított kétségtelen, jogaikat, ujabbi törvényhozás utjára vivék; ez okozá azt, hogy noha azok teheték vala egy uj törvény méltó anyagát a’ mikre a’ haladott idő körülményei felszólitottak: mindazáltal törvényjávaslatunk körét azon korlátok közé szoritók, hová sokképen megcsonkitott ősi alkotmányos jogunk az 1791-beli 12-ik törvényczikk által helyeztetett. Sőt nem kételkedtünk, azon törvényczikkben kiszabott határokat még némelly tekintetben a’ közigazgatás megkönnyebbitése végett még szorosabbaká tenni. Igy történt, hogy a’ tisztválasztások három évenként tartatni rendeltettek. Igy esett a’ helyettesitésnek, mellyről törvényeink nemcsak hallgatnak, sőt azt a’ szabad választás körüli több rendbeli szabályok által merőben tilalmazzák, bizonyos korlátok közti elfogadása. Igy a’ választott tisztek legottani beiktatásával ellenkező szabály hozatala ’s több eddigi törvényeinktől eltérő intézkedések tétele. Mind ezt pedig azért tevék a’ Rendek, mert ezt tarták a’ kegyelmes fejedelmi felszólitás által feltételezett bizodalommal megfelelőnek és czélravezetőbbnek. Illy előzmények után mennyivel fájdalmasabban kelle a’ módositva leküldött törvényjavaslatból ’s ezt kisérő királyi leiratból érteni az említett kegyelmes biztositás és számtalan törvények által egyaránt jogosított reményeinknek meghiusitását. Az Aprobata 3-ik része 42-ik és 43-ik czíme a’ törvényhatósági- altisztek évenkénti bucsuzását rendelé, ’s ámbár e’ törvények a’ megyéket a’ szabad választás többszöri gyakorolhatásába helyezvén, e’ sarkalatos jognak kedvezőbbek, mint a’ megyei választásnak hosszasabb időkre szabása: mégis a’ rendek, tekintve különösen az igazgatásnak szilárdabb és szakadatlanabb folyamát, felküldött törvényjavaslatukban az említett tisztválasztásokat három évekre szabák.
A’ leküldött törvényjavaslat első szakában a’ rendek javaslata ennyi részben csekély szókülönbséggel elfogadtatván, a’ királyi pénztárnokok és jegyzők e’ hosszabb időre terjesztett választás alól is kivétetnek, melly fenebbi törvényeinkkel és megyei rendszerünkkel merőben ellenkezik. Az Aprob. Const. fenebb idézett czikke minden megyei hivatalokat különbség nélkül és egyáltalában tisztválasztás alá rendel, ’s midőn e’ részben a’ leopoldi kötlevél semmi ellenkezőt nem tart, sőt úgy ez alapszerződés, mint az 1791-beli 12-ik törvényczikkely, a’ rendek szabad választását mind azokban, mellyek későbbi törvények által változást nem szenvedtek megerősiti, azon következtetés, melly magában a’ leküldött törvényjavaslatban e’ nyilvános törvényellenére a’ gyakorlatból vonatik, annyival kevesebbé állhat meg, mennyivel tisztábban fejtették fel a’ rendek, mind a’ mult, mind a’ jelen országgyülés alatt e’ tárgyban tett alázatos fölterjeseztésökben, miszerint ha az említett hivatalokra nézve valamelly gyakorlat létezne is, az nyilvános törvényeink ellen nem törvényes gyakorlatot, hanem világos visszaélést foglal magában, mellynek mielőbbi megszüntetése hon és igazgatás közös érdekében fekszik. Ugyan e’ fenebbi erősségek állanak a’ felküldött törvényjavaslat első szakaszában megemlített mérnökök, orvosok és sebészekre nézve, midőn az Aprobata 3-ik r. 43-ik czíme első czikkellye a’ tisztek választását átalánosan a’ törvényhatóságoknak tulajdonította, és csupán a’ főispányok tételét számlálja a’ fejedelmi jogok éközé, kiknek változtatását csak rendkivüli esetekre szoritván, a’ rendek úgy hiszik, valamint egy felől a’ megyék választási jogának, úgy másfelől a’ közigazgatás érdekeinek is eleget tettek; miről törvényczikkben rendelkezni annál szükségesebbnek találták, mivel nem hiányoznak példái annak, hogy orvosok, kiknek hivatásuk a’ megye rendeii és a’ szegényebb sorsu polgárok buzgó ápolásában áll, magokat egyszer nyert hivatalukban örökösöknek tekintvén, fontos kötelességök teljesitésében káros hanyagságot mutattak. – A’ rendek tehát a’ leküldött törvényjavaslatnak a’ három évenként tartandó tisztválasztásról szóló részét meghagyván, a’ többiekre nézve előbbi törvényjavaslatuk első szakaszának kifejezéseihez ragaszkodnak, ’s azokat a’ visszaküldendő javaslatba iktatni határozzák. Mit hogy ő felsége kegyelmesen elfogadni méltóztatand, annyival inkább reménylik, mivel azok legkevesebbé nem jogszélesitést, hanem kétségtelen jogaik nyilvános kifejezését foglalják magokban” (Folytatjuk.) Erd. Hiradó.
