Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Azon sok és dicső érzelmek közt, mellyek a’ közelebbi időkben bennünk élesztvék, bizonyos kedvetlen érzés is támadott, melly különösen a’ müvészetet igen kellemetlenül érinté. A’ kor, mellyben élünk, majdnem általánosan és kirekesztőleg politicával foglalkozik, ’s ez által költők és irók mintegy kényszerítve vannak, jelesen a’ napi eseményekre fordítani figyelmöket és lélektehetségöket, miután a’ közönség csak azt kivánja ’s csak az iránt mutat fogékonyságot, a’ mi új. Néha ezen új nem mindig a’ legjobb is, ’s vajmi sok ujságvadász, nem gondolván a’ valódi nagy és szépnek fogalmával, melly mégis minden időnek tulajdona, elfelületesedik ephemer, percznyi hatásra számitott mozgalmai között! És valóban nem egy szomoritó és leverő körülmény ellen küzdenek azok, kik a’ müvészetet az isteni béke honának tartják, melly a’ határain túl dühöngő vihar elől magát védeni ohajtja; de milly csekély azon kevés választottak száma is, kik, midőn a’ müvészet nálunk egészen háttérbe szorult, ezen égi szülöttnél védhelyet keresvén, lelköket háborítatlanul fölemelhessék a’ minden nagynak és szépnek ideáljához. Eleven példái a’ mondottaknak majdnem minden intézeteink (ámbár ezeknek száma is igen kevés), mellyek tisztán müvésziek ’s anyagi haszonnal öszszekapcsolva nincsenek: illyenek a’ többi közt hangászati egyesületünk, mellynek kétes állásáról csak nem régiben keserves jeremiádokat olvasánk az ujságokban, és illyen, legalább eddig illyen volt nemzeti szinházunk is. Ennek most uj igazgatója van: fog e ez minden müvészetszeretete és connexiói mellett a’ folyam ellen uszhatni? ha egészen lehetetlennek tartani nem is, de kétségbe vonni néhány körülményeknél fogva, igen sok okunk van. Nemzetiségi tekintetben eddig kevés történt; értsük meg jól egymást: azt mondók, nemzetiségi tekintetben; e’ szerint tehát sem az operákra, mellyek eddig minden középszerű tehetségek mellett is virágoztak és kedveltettek, sem az eredeti vigjátékok hiánya miatt szinpadunkat elözönlő külföldi darabok előadására nagy súlyt nem vetünk, – de igenis szeretnők, ha nevezetesb honi iróinkat a’ „jelenkor” által említett kalácscsal és mézzeli csalogatása általánosan ugyan az eredeti szinmüvek érdekében történnék, azonban különösen a’ honi történeteink és polgári életünkből merített szomorújátékokat illetné, mert a’ szomorújátékok képesek egyedül a’ nemzetre a’ legszebb, legnagyobbszerű hatást gyakorolni, ’s benne olly dicső érzelmeket költeni, mellyek rugójára a’ régi görögök büszkék voltak, ’s mellyek miatt szomszédjainknál Goethe és Schiller is a’ szomorújátékot olly magasztos polczra emelni törekvének; de valljon jelen politicai viszonyainkánl fogva pártolhatunk e valami szebbet és méltóbbat, mint ha azon lelekesedést, mellye a’ politica ideálját olly melegen pártoljuk, egy részben a’ müvészet iránti részvét közt felosztjuk? Mert bizony ez és főkép ennek legjelesebb ága a’ drámai, melly a’ multak tükrében elevenen visszasugározván elődeink erényeit és lovagiasságát, bennünk magasztos öntudatot, tettvágyat ’s a’ valódi nagy és szép iránti fogékonyságot ébreszszen, – nálunk még igen gyönge lábon áll, ’s ha nem talál pártolókra, a’ kora enyészetnek elibe siet, ’s vele nemzetiségünk egyik jelesebb factorát is eltemetjük. Mi tiszta szívből, a’ legörvendetesb sikert kivánjuk az uj igazgatónak, ’s ha latba kell is vetnünk néha az erőtmuló vállalatok eredménytelenségét, mégis a’ jó szándékot és becsületes akaratot mindig tisztelni fogjuk. A’ magyarnak szívén kell fekünni, mindent, mi nemzeti érdekeit legkisebb részben is előmozdithatja, emelni és gyámolitani, ’s annakokáért ezen, Bartay ur kezei alatt ujraszületendő nemzeti szinházunk iránt is a’ legnagyobb és legkitelhetőbb részvéttel illik viseltetnie, ’s ezt annál inkább teheti, minél közönségesebben elismerve van, hogy szinészeink ipar és szorgalom által annyira jelesbültek már, miszerint a’ concurrentiát a’ németekkel bátran kiállhatják, ’s ezen oknál fogva bizony a’ legparányibb áldozatba sem kerül, hogy ezek fölött pártoltassanak. Mert csak ugy emelkedhetik és virágozhatik időnkben a’ honi müvészet, ha a’ közönség mintegy kötelességének ismeri, valamelly műintézetet inkább buzdítani, mint hidegség által visszaijeszteni, ’s a’ hol még hiányt vagy hézagot lát, ott inkább reméleni, mint kétségbeesni; – mert semmi sem tökéletes, de igenis a’ tökéletest csak idő és gyakorlat érlelhetik meg. – – Azon nevezetes lopás, melly Halbauer nagykereskedő boltjában történt, ’s mellyet annak idejében mi is közlöttünk, egy zsidóüzér által fölfedeztetett; ki azonban tévedésből majdnem pórul járt ’s a’ tolvajok sorsára jutott. A’ fenyitőbiztosság igen lelkesen lát az ügyhöz, és joggal remélhetni, hogy a’ kárvallott kereskedő rövid idő alatt az egész öszveggel tisztában leend. – A’ „Tageblatt” említi, mikép a’ tolvajok vakmerősége már annyira növekszik fővárosunkban, hogy estvénkint az embereket hurokkal fogják, mellyel addig szoritják össze nyakukat, mig az áldozatot egészen ki nem fosztották. Szomoritó, ha igaz; de hajlandók vagyunk hinni, miszerint ezen hír is azon fonóházi mesék közé tartozik, mellyekkel az agg anyókák egymást ijeszteni vagy mulattatni szokják. Mi legalább ismervén derék rendőrségünket, az egészet csak mesének tartjuk. – A’ hangversenyek közül, mellyek a’ kezdő téllel beköszöntének, különösen említendőnek tartjuk a’ pestbudai hangászegyesület által mult kedden tartott szellemzenélyzeti előadást, mellynek fődísze Rossini méltán elhíresedett ’Stabat mater’-je volt. Régen nélkülöztük már azon élvet, mellyben ezen classicai előadás alkalmával részesültünk, minden a’ legkitünőbb pontosság és szorgalom jeleit viselé, és csak azt sajnáltuk, hogy az előadás a’ német és nem a’ magyar szinházban történt: a’ nemzeti intézetek mégis csak jobban szítanának egymáshoz. a’ páholynép igen gyéren mutatkozék. – a’ másik műéldelet Stilke-Sessi Teréz, a’ berlini énekacademia tágának mult csütörtökön 5 1/2 órakor adott magányhangversenyében kinálkozék. Ámbár a’ versenyzőné szava már nem olly csengő és hajlékony, mint ezelőtt még csak egypár évvel, midőn az egész hangászati világ figyelmét magára vonta: de methodusa és iskolája igen helyes. Ő városunkban énekórákat szándékozik adni, ’s főfeladatul tüzte ki magának, fiatal sokat igérő talentumokat a’ nemzeti szinház számára kiképezni, ’s már e’ hangversenyében is a’ közönséget pjár tanitványával megismerkedteté, kik őt e’ tekintetben igen dicséretesen ajánlják. – Derék nemzeti zeneköltőnk Trávnyik János ismét uj művel lépett föl a’ táncz- és zenekedvelők előtt. Legujabb „körtáncz”-a, mellynek igen csínosan émetszett negyven példányai árát a’ gyermekkórház javára szentelé, a’ mai muzsikai próbán Morelly által a’ reduttermekben fog eljátszani. – Megjelent Nagy Ignácz ’Szinműtár’-a 36-ik füzete. Tartalma, Lorenzino’, dráma 5 felv. Dumas Sándor után Egressy B. – Először adatott Párisban a’ Theatre-francaisban 1842-ki febr. 24-kén, a’ pesti nemz. szinházban pedig junius 20-kán 1842.
