FRANKHON.
FRANKHON.
Páris, dec. 22. Mennyi zörej megint, ok – legalább alapos ok nélkül. A’ politicai mozgalmak fölötte hasonlítanak a’ szél természetéhez, vagy ha ugy tetszik, egy tengeri viharhoz. Egy szellő lebben föl valamelly kert illatos virágiról, vagy egy lugasból, ’s ime száz mérföldre százados tölgyeket hasogató orkánná óriásúl; egy fövényszemecske a’ partról a’ sík tengerbe gördülvén, játszi habot hajt föl, melly messze valahol rémületes hullámmá növekszik, ’s fektelenül dúl az életen, mellyet a’ „favárak” nem képesek a’ fölzúdult elem dühétől megmenteni. Egy szellőcske, egy észrevehetlen fövényszemecske a’ kezdet; ’s a’ vég? – egy világrendítő orkán, egy borzalmas hajótörés. Jól vigyázzon ön ügyeink bonyolodására. Mi magasztalt juliusi forradalmunkkal Italiát mentünk keresni, de Polyphem barlangjába, Circe szigetére vetődtünk, ’s aligha megszületett ama’ kalauz, ki bennünket utba igazithatna. Boldog isten, mennyi gyúlanyag! – egy ideiglenes belállapot, mellyet nem annyira Lajos Fülöp jellemszilárdsága, mint a’ pártok tehetetlensége tart fen; egy népszerűtlen kormány, melly a’ septemberi törvények terrorismusa nélkül egy pillanatig sem állhatna fen; egy elszakadozott kamara, mellynek alapszinezete nincs, ’s melly iránytű nélkül hányatik előre ’s hátra a’ napi érdekek fölszinén; egy aggférfiu a’ királyi széken, kinek stabilitását az események mégis kissé megzavarták, ’s ki különben is nem sokára kijátszandotta szerepét; egy gyermek trónörökös, kinek legitimitását két nagy előzmény czáfolja: a’ Bourbon család és a’ revolutio; ’s végre egy regensség, mellynek jövendője fölött mogorva fellegek mutatkoznak. Ez – röviden szólva – belállapotunk hű képe, mellyre a’ tömérdek anyagi vállalatok sem képesek nyájasb zománczot lehellni. E’ fölött meghasonlás az egész világgal; örökös mozgalom czél nélkül, örökös habozás és előre-hátra bukdácsolás az események tömegében. Kétségkül tudja ön már a’ hirlapokból, hogy délnyugati láthatárunk borulni kezd – egy consul ügyetlensége miatt. Nem szándékom a’ barcelonai események morálját fejtegetni: de annyit mégis bátor vagyok állitni, hogy Lesseps ur nem tartá magát ama’ mozgalmaktól olly távol, mint diplomata- helyzetéhez illett volna: ennyiben tehát a’ becsületrenddeli kitüntetés kihivás vala, és a’ cataloniai hatóságok részéről ellene emelt vádaknak nem czáfolata, hanem kigúnyolása, meghazudtolása. Tudnia kell pedig önnek, hogy Cowley lord angol követ a’ franczia kormánytól fölvilágositást kért Lesseps ur botrányos magaviselete iránt, mire a’ franczia kormány az említett kitüntetéssel válaszolt, ’s ráadásúl még Gutierrez ur elmozditását sürgeti a’ spanyol kormánynál. Hogy Anglia bennünket gyanús szemmel kisér, nem csudálom; kétértelmű viseletünk az utólsó években erre bő okot szolgáltatott; hiszen a’ Marquesas-szigetek elfoglalásával, az 1833-ki hajómotozási szerződés megszüntetésének sürgetésével, a’ keleti kérdés körüli habozásunkkal és oroszországhozi simulásunkkal és számos más botlásainkkal eléggé szítottuk a’ tüzet, eléggé boszú ’s nevetség tárgyává tevők magunkat. Hát a’ belga-franczia vámszövetség megkisértése mi egyéb, mint uj kihívás, uj jele annak, hogy mi minden kötést emberek müvének tartunk, mellyet tehát megrontani hasonlag emberi dolog? De igy vagyunk mi vele, még Guizot urat et Comp. sem véve ki. Hon par force septemberi törvények – kün par force forradalom.
