NAGYBRITANNIA.
NAGYBRITANNIA.
A’ hivatalos Gazette következőt hirdet: „Ő felsége a’ titkos tanács kihallgatása után parancsolni méltóztatott, hogy ausztriai hajók és terheik, a’ mennyiben ezek olly galicziai termékekből állanak, mellyeket ausztriai kikötőből az egyesült királyságba és Anglia külgyarmataiba bevinni szabad, ezentúl, ha Odessából érkeznének is, Nagybritanniába és Irlandba, valamint a’ külgyarmatokba is épen ugy bemehessenek, mintha az odessai kikötő az ausztriai birodalomban létezne. És illy hajóknak a’ fenemlített termékeket ugyanazon föltételek alatt legyen szabad bevinniök, mellyek az ausztriai kikötőkbőli bevitel elébe szabvák: e’ rendszabály mindazáltal csak addig tart, mig angol hajók és terheik Odessába érkeztökkor és onnani távozásukkor ausztriai hajókkal és terheikkel egyenlő lábra állittatnak, ’s mig az angol hajókon Ausztria számára Odessába vitt árúk ugyanazon kedvezményekben részesülnek, mellyek az ausztriai hajókon bevitt árúknak engedvék.”
Az angol hirlapok folyvást Barcelonával és a’ franczia consulnak a’ város lázadására gyakorlott befolyásáróli okoskodásokkal, ismételgetésekkel, ujabb tanuságok vagy gyanús körülmények fölhordásával és harczlehelletű recriminatiókkal töltik meg hasábjaikat. A’ whigszellemű M. Chronicle gúnyosan említi Lesseps ur megtiszteltetését a’ franczia kormány által, ’s ugy vélekedik, hogy a’ consulnak a’ becsületlegio keresztjével lett megjutalmazásán épen nem kell csudálkozni; mert hiszen e’ jutalmat olly kormány adá, melly ugyane’ kitüntetésben a’ mazagrani hősöket is részesíté. (Erre a’ francziák azt felelhetnék, hogy az afrikai arabokat talán mégis kissé méltóbb vala meggyőzni, mint a’ „mennyei birodalom” pohos fiait.) A’ whiglap ismétli vádjait Lesseps ur ellen, ’s ekkép folytatja kifakadásait: „Rólunk angolokról mondhatják a’ francziák, hogy mi nemzeti féltékenységünk sugallatából cselekvénk és iránt; de valljon minő mellékes inditóok lehete képes Catalonia legfőbb polgári és katonai hatóságait arra határozni, miszerint a’ franczia consult formaszerint azzal vádolják, hogy a’ zendülést ő okozta, táplálta és támogatta? A’ spanyol kormánynak ohajtania kelle, hogy Francziaországgal jó viszonyban legyen; itt azonban spanyol hatóságokat látunk föllépni ’s kijelenteni, hogy a’ franczia consul volt a’ nagy ármányszövő és főbünös. Ez fölötte komoly eset, ’s mi nem foghatjuk meg, mi módon folytathatja még tovább is hivatalát Lesseps consul olly tartományban, mellynek főkapitánya és polgári főkormányzója őt vádolák, mint okozóját a’ zendülésnek és a’ város ágyúztatásának. A’ spanyol kormány alázatosan könyörögni kénytelen, hogy jobb viseletű franczia consul küldessék Cataloniába; de a’ francziák eltökélték magokban, hogy munkás lázasztó ügyviselőjök helyén hagyassék. A’ becsületlegio keresztjéveli jutalmazásból ez világosan kitetszik. Ebből fölötte komoly következmények eredhetnek. Létez egy párt a’ franczia udvaron, teli azon őrjöngő kivánsággal, hogy Spanyolországgal, törik szakad, viszályt kezdhessen, ’s közbejövetig hajthassa a’ dolgot. Legnagyobb akadály azonban illy terv népszerűtlensége a’ kamrában és a’ Guizot-féle statusférfiak idegensége. De a’ franczia udvar ugy vélekedik, hogy ha a’ „brit befolyás” ellen vihart lehetne támasztani és a’ szabad sajtót kedvencz konczán rágódtatni, ugy a’ közbejövet Spanyolországban még népszerűvé és lehetővé válhatnék. Azonban olly ministert, ki ebben megegyezne, nagyon bajos kapni, hanemha a’ francziák ravaszul rábirják Erparterót – és ők ezt remélik is – hogy őket megbántsa. Ezt ők most vágyva ohajtják. Lesseps kitüntetésének kulcsa egyedül azon reményben rejtezik, hogy a’ regens őt Spanyolországból kiigazítandja.” – A’ M. Chronicle egy későbbi számában különösen kiemeli ama’ körülményt, miszerint Prim ezredes (a’ Krisztina-párt egyik nyugtalan tagja), ki a’ zendülés vezérletére vala kijelölve, Madridból a’ franczia széleken keresztül utazott Barcelonába, hova azonban szerencsére későn érkezett. – Az angol sajtó többi organumai élesebb vagy gyöngébb árnyéklatokkal hasonló értelemben nyilatkoznak, ’s ugy vélekednek, jelesül a’ Times és M. Chronicle, hogy Espartero igen hatályosan szólaland föl a’ franczia kormánynál. – A’ M. Post egyedül látszik kivételt képezni, ’s az angol és franczia hirlapi harcz ellen nyilatkozván, meggyőződését nyilvánitja, hogy azon alárendelt tisztviselők közötti meghasonlás nem leend képes az angol és franczia kormányok közötti baráti viszonyt megzavarni. „A’ brit kormány – ugy mond – védeni fogja ugyan az alkotmányított spanyol kormányt mindennemű jogtalan kihágás ellen, származzék az bár családi ármányból vagy családi becsvágyból: de bizonynyal teljes bizalommal viseltetik a’ franczia kormány bölcsesége, jogossága és józanelműsége iránt. Legyünk tehát vigyázók, óvakodjunk ingerlő czikkektől, mellyeket roszkedvű exministerek irnak (ez Palmerston lordra értetik, kit az idézett chroniclei czikk szerzőjének gyanítnak), és ne engedjük, hogy alsóbbrendű tisztviselők tulságos buzgalma akármelly országban is itélőtehetségünket megvesztegesse és szenvedélyeinket fölhevítse.”
