Pozsony.
Pozsony.
Dec. 15. 1842. A’ tisztválasztás-szabályzási tárgyban a’ közlöttek után az a’ kérdés került szőnyegre: valljon a’ megyebeli tisztviselők választásában kik vehetnek részt? mellyre a’ választmány ugy vélekedett, hogy egyedül a’ személyesen jelenlevők, és pedig minden nemes férfiak, kik a’ teljes kort már elérték, továbbá az egyházi rendből a’ bevett vallásokbeli egyházi személyek, kivevén a’ kolduló szerzeteket, ’s mind azon tisztesek, kiket az országos fölkelés és ajánlatok viselésekor a’ nemesek körébe számít a’ törvény, ugymint diplomaticus orvosok, ügyvédek, földmérők, nyugdíjas tisztek – kivevén a’ tettleg szolgálatban levő uradalmi tiszteket, kik független vokssal nem birnak, és azokat, kik bán és fenyitő közvád alatt vannak. – Vokssal birjanak továbbá az ugynevezett agilisek is, kik anyjok után öröklött nemesi javak birtokában vannak; miből uj vita támadván, ifj. gr. Z. F. szokott ékesszólásával ’s válogatott szavakkal festé hazánk politicai állását ’s topographiai helyzetét, ’s figyelmeztetve a’ keleti mozgalmakra, a’ kor kivánatit fejtegeté, mikint más civilizált nemzetek, miután az átalakulási phasison nagy zavargások ’s vérontások után átmentek, a’ képviseleti rendszert, mint a’ népek boldogitására vezető módot elfogadák, ’s ő hiszi, hogy honunkba is be fog hozatni akkor, ha nemzetünk arra már kifejlődve leend; most azonban még a’ fontolva-haladási politica ezt időelőttinek tartja: azért tehát véleményét e’ részben akkorra halasztja, midőn majd valaha ezen kérdés napi renden leend; ’s addig ugy vélekedik, hogy e’ nemesi előjogokkal csak azok élhessenek, kiknek ősei e’ hont ’s alkotmányt vérökkel ’s kardforgatással szerzették ’s megtartották; e’ jogokat a’ nem-nemesekre is kiterjeszteni nemcsak nem tanácsos, sőt veszélyes; mert ezzel az aristocraticai országlás szerkezete ’s alkotmányunk sarkából könnyen kiforgattathatnék, ’s miután a’ törvény a’ protest. egyházi személyeket a’ r. catholicusokkal egy rangba nem állitá, e’ joggal egyedül az utóbbiak élhessenek, ’s minthogy a’ tisztesebek e’ jognak gyakorlatában nem voltak, ezek abban szintugy ne részesittessenek, mint az agilisek nem. Valóban nem alaptalanul jegyzé meg egyik társunk, mikint a’ nagyon tisztelt szónok ur a’ nemzetnek arany hegyeket mutogatott, de azt mégis a’ gyümölcskertre igazította; mert a’ praemissákból illy következtetéseket sejdíteni sem lehetett. Nem hiányzottak itt doctrinairek, kik csak a’ jelen éldeletein kapkodva, a’ jövendőre figyelmet fordítani feleslegesnek tartják, ’s az alkotmány javaivali élésre exclusivum privilegumot igényelnek, de az alkotmány fentartására szükséges teher viselését másra háritani ohajtanák; kik a’ választmány véleményét kárhoztatták, mintha az democratiára mutatna, ’s ezzel mint rémképpel ijesztgetik a’ magas aristocratiát. Voltak ollyanok is, kik a’ protest. egyházi személyek közül csak azon evang. lelkészeket akarták a’ tisztválasztási jogból kizárni, kik a’ panslavismus és illyrismus propagandájához tartoznak, ’s a’ Corpus jurisból igyekeztek támogatni ama’ tisztelt szónok beszédét, émintha t. i. a’ törvényhozásnak joga sem volna az idő jártával hibássá vált ’s a’ kor szellemével meg nem egyező törvényt megváltoztatni vagy helyette czélszerűbbet alkotni. – Nézetem szerint a’ választmány nem valami uj eszméből indult ki, hanem alkotmányunk szellemét fölfogván, itt vélte az időt, hogy arra ez uton ismét visszavezettessünk. ’S ha valaha, most ideje ezeket alkotmányunk koszorújába befonni, most ideje a’ panslvismus és illyrismus, protestantismus és catholicismus közti csaták által szétdarabolt nemzetünket egygyéforrasztani, ’s a’ kedélyek kibékitésére minden iparkodásunkat fordítani; mert ki honunk topographiai helyzetét ismeri, ’s a’ keleti mozgalmakról meg a’ politicai conjuncturákról egy kis tudománynyal bir, el fogja hinni, hogy az egész nemzetnek összeforrása nélkül alkotmányunkat fentartani képesek alig leszünk; ’s azért, midőn még hatalmunkban áll, olly törvényt alkossunk, hogy mindezek alkotmányunkat megkedvelhessék, ’s királyunk, honunk ’s alkotmányunk védelmére, mellyekben az ő boldogságuk is öszpontosul, minden áldozatokat a’ haza oltárára örömest szenteljenek. De haszontalan volt ezek nyomán azt is előhozni, hogy miután a’ legutólsó parasztnak is megadta az urbér a’ biróválasztási jogot, a’ tisztesbeket alábbvaló sorsra juttatni nem lehet; pedig alább helyeztetnének, ha nekik a’ tisztviselők ’s önbiráik választásában tettleges részvétet nem engednénk, ’s őket olly állapotban hagynók, hogy azt sem tudnák, hová tartoznak; végre hasztalan volt azt is megemlíteni, hogy miután fentebb a’ nemnemeseknek nemesi hivatalokra alkalmazhatását, mint az intelligentiának az obscurantismus ellenébeni diadalát, igazságosnak ismertük, most pedig azoktól a’ szavazatjogot megtagadjuk, olly anomaliát követünk el, mellyet sem Frank-, sem Angolhonban, sem Amerikában, sem bármelly más constitutionalis országban föl nem lelünk, hogy t. i. valaki választható lehessen, de választási joggal ne birjon, – mind ezek ellenére a’ többség az inditványozónak módositását elfogadta. – Ha ebből következtetéseket kellene vonnunk azokra, mik a’ teendők sorában még hátra vannak, hahogy nemzetünket erős lábra állitani ’s honunkat virágzó állapotra hozni akarjuk: ugy honunk jövendője iránt kétségbe kellene esnünk. – Bizom azonban nemzetünk nemtőjében, ki nemzetünket kórálmából felkölté, ’s meggyujtá azon szent tüzet, mellynek világánál hazánknak napról napra szaporodó bölcsei az „én”-nek ’s jelennek kecsegtető csábjait megvetni tanulták, ’s a’ jövendőről komolyan gondoskodni kötelességöknek tartják, hogy mind azon alaptalan gyanusitásokat, mellyekkel nemzetünk ámittatik, mint puszta agyrémet megismertetik, ’s ellene orvosságot találnak. – Mindezen erős viták mellett azonban gyülésünk teljes méltósággal ’s illedelemmel folydogál, ’s ha még valami érdekes adná magát elő, közleni fogom. –
Olgyai Gáspár
