Bihar.
Bihar.
V.-Olaszi, dec. 23. (Folyt.) F. h. 14-kei közgyülésünkben szőnyegre került Zala megyének két levele. Egyik Deák Antal halálát tudató, másik az illyrismus ügyében. Deák Antal elhunytát kisérő részvét könyei közé a’ mieink is hulltanak. Mi is átszenvedők osztályrészünket Zala fájdalmából, és polgári áldással adóztunk a’ nagy hazafi emlékezetének; – másik levelét illetőleg: nemzetiségünk ’s nyelvünk ügyének biztositását még a’ mult gyűlésből országgyülési teendők közé sorozók. De a’ zágrábbali levelezés megszüntetését nem pártoltuk; mert igazságtalannak tartanók, ha az illyr ábrándok hőseinek törvénytelen cselekvései a’ hivatalos érintkezés megszüntéből a’ köz- és magányügyekre könnyen eredhető convulsioval toroltatnának vissza. Most, midőn bizonyos falak közt a’ szláv mozgalmak magyar nyelv melletti tulbuzgóság eredményének nyilvánitattak, óvakodni szükség minden lépéstől, melly a’ könnyenhivők serege előtt martyrokul tüntethetné föl azokat, kik – ha csakugyan martyrságról kell szólanunk – önmagok martyrozzák a’ magyar nemzetiséget. Legkisebb lépés is, melly törvényszerütlenség színét viseli, legnagyobb ovatossággal kerülendő. Törvény határai közt mindent, azokon kivül semmit. A’ vádaskodás most napi renden van. Maga a’ nemzet a’ közvéleménynek itélőszéke elibe vonatott, és hangzott ellene vád, mellyre érdemes nem vala; mert ha van bűne, az csak mulasztási bűn lehet, de tulbuzgóságé nem. Sokan vannak; kik sokat látnak, de hogy milly színben és mit látnak, az a’ szemüvegtől függ. Ne csudálkozzunk tehát, ha szemüvegükön nem azt látják némellyek, a’ mi van, és nem ugy, a’ mint 28van. Csak azon kell igyekeznünk, hogy a’ csalékony szemüvegek el ne szaporodjanak; mert megtörténhetnék azon csuda is, hogy valaki olly isoláló szemüveget találhatna föl, melly által e’ hon lakói közt egy magyart sem látna, hanem például azon téren, hol boldog emlékezetű Szvatopluk ur egykor uralkodott, az ő népét szemlélné, ’s más téreken más népet, mig végre a’ magyart, ki VIII. századon tul birja e’ hazát! Ázsiába szorítaná. – Szerencsés utat, magyar testvérek, Ázsia vadonjaiban valahol ismét látjuk egymást!! – Most pedig a’ gyülés több tárgyairól: fősz. biráink egyike a’ deák szertartású püspökségnek hihari nemes Szűcs János ellen bortized megtagadása iránt lefolyt szóbeli perét, minthogy abban a’ kir. tábla által hozott ’s a’ hétszemélyes táblán is jóváhagyott itélet végrehajtása ellenállással gátoltaték, hatalomkar-rendelés végett bemutatta. Emlékezni fognak a’ P. Hirlap olvasói, mikint e’ tárgy 1841 évben közgyülési vitatkozások tárgya lőn; emlékezni fognak arra is, mikép a’ tizednek szóbeli pör utján való megitélését megyénk sérelemnek tekintvén, a’ hatalomkart megtagadja, és sérelmét pártolás végett minden törvényhatósággal közlé. Most ismét szőnyegre hozatván e’ tárgy, komolyan fontolóra vevék a’ RR. a’ közbejött körülményt, miszerint az csak annyiban változott, hogy az itéletet a’ hétszemélyes tábla is helybenhagyá. Megtekintették tehát a’ jelentő biróság által bemutatott pörben foglalt itéletlevelet, és miután tartalmából azt, hogy alperes a’ kir. táblai itéletet törvény által meghatározott időben fölebbvitte volna, mivel a’ fölebbhivást tárgyazó szavak közt alperes nem említtetik, ki nem tanulhatták, de a’ fölebbhivás közbevetésének maga idejébeni megtörténtét – a’ mennyiben a’ kir. táblai itélet már egy év előtt foganatba vétetni kivántatván, a’ fölperes által kivétetett, ’s a’ megyéhez be is mutattatott – nem is hihetik; miután továbbá a’ többször idézett kir. táblai itélet végrehajtás alá vétetvén, az első biróság eljárási körébe visszavezetett pör a’ hétszemélyes tábla elibe maga során többé nem is kerülhetett: ezeknél fogva méltó fájdalom lepte meg a’ RRet; mert az előadottakból látták, mikép a’ törvényes rend meg nem tartatott. Melly sérelmöket országgyüléseni pártolás végett minden törvényhatósággal közlendőnek határozák, ’s a’ hatalomkart megtagadták. – A’ gyülés folyama alatt törvényszéki birák is választattak, egy elnököt kivéve, közfelkiáltással. Véleményem szerint szabad választás eszméjével közfelkiáltás össze nem fér. Szabad választás titkos szavazást tételez föl. – Pozsonynak az országgyülési ingyen szállásolás ügyében irt körlevele több körlevelekkel együtt választmányhoz utasittatott. E’ választmány első alispánunk betegsége miatt a’ kitüzött határidőre össze nem ülhetvén, csak febr. 6-kán kezdendi nyilvános üléseit. – Gyülésünk érdekesebb tárgyai közül említnem kell még azon jelentést, melly az egyes börtönöknél alkalmazandó szabályok ügyében tétetett. A’ küldöttség ugy vélekedett, hogy az egyes börtönökbe zárandó raboknak, celláik szűk köréhez alkalmazott munka adassék, a’ nélkülözhetlen legnagyobb tisztaságra ügyelet legyen, ’s az egészség fentartásának másik kelléke, az elegendő táplálék is méltó figyelemre találjon. E’ táplálék azonban – helyes véleménye szerint – jobb nem lehet, mint millyet a’ legszegényebb napszámos munkája után magának keres. A’ büntetést illetőleg véleménye az volt: hogy minden bűnös, rang, nem, születés, kor és vérség tekintete nélkül, vas és pálczaütés elhagyásával hetenkint két ízben kenyér és vízen, a’ rá mérendő folytonos munka közt eltöltendő egyes börtönre itéltessék. És lőn vitatkozás a’ fölött: van e joga a’ megyének a’ független birákat pálczától és vastól eltiltani? E’ büntetési nem czélszerütlenségéről köz volt a’ meggyőződés, egyedül törvényi szempont vala tehát az, mellyből kiindulva a’ szóló egyének helyeselték vagy roszalták a’ küldöttség véleményét. És a’ tanácskozás folyama alatt megtanulhatók, mennyire bajos kimenekülni a’ tömkelegből, mellybe büntetőtörvénykönyv nemléte egy részről, más részről pedig a’ javítás sürgető szüksége sodort. 800 év óta botozzuk bűnöseinket, ’s a’ botozás által 800 év óta mérgezzük a’ népjellemet. Majd észreveszszük, hogy a’ drácói modor nem segít, hogy javítani kellene már valahára a’ bűnöst, és nem még jobban megrontani; és szétnézünk törvénykönyvünkben, ’s látjuk, hogy a’ József császár által cadavernek nevezett ívek közt alig van néhány büntetési rendszabály, ’s ezek is bélyegét viselik magukon – egy pár kivétellel – a’ kornak, mellyben alkotvák. És naponta tapasztaljuk, hogy az idő szelleme szelidebb, mint vala, ’s hogy hazánkban a’ büntetőtörvényhozás nem haladt egyenlőleg ’s egyszerre a’ korral, mellynek jellemét kellene magán viselni minden szónál, melly törvényül följegyeztetett. És segítni akarunk magunkon, átkölcsönözzük a’ fogházjavitási eszmét, hogy megyénkben életbe léptessük; a’ h.-tanács által dicsértetünk, ’s midőn kenyértörésre jő a’ sor, midőn nemcsak az egyes börtönöket, hanem egyszersmind azon szabályokat is használni kivánjuk, mellyeket a’ külföldön minden javitó-fogházaknál használnak: megakadunk, mert azt mondják, hogy a’ független birót vas- és pálczától eltiltani nem lehet, nem szabad. Ugyan hát minek épitettük ’s a’ nm. h.tanács által is megdicsérve épitettük javitó-fogházunkat? És a’ többség határozatkép kimondja, hogy bár elismeri is, mikint egyes börtön pálczával és vasal össze nem fér, a’ biráknak mégsem teheti kötelességébe a’ pálcza és vas nem használását: hanem csak reményét fejezi ki, hogy a’ birák pálczát és vasat használni nem fognak. ’S midőn a’ többség ekkint állapodik meg, uj baj kerül elő. Egyes celláink száma csak 160-ra megy; pedig rabjaink sokan vannak; már most kit itéljünk egyesre, kit közbörtönre? És a’ többség itt is határozatlanul mond végzést; mert máskint talán nem is mondhat, ’s jegyzőkönyvbe téteti: mikint az egyes vagy közbörtönre itélés biráink belátására bizatik. – Ezután vizsgálat alá veszszük celláinkat, ’s tapasztaljuk, hogy ezek felette szükek, egyik börtönből a’ másikba a’ hang igen könnyen áthat; mert nem ugy van készitve, hogy azt meggátlaná ’stb.; egy szóval tapasztaljuk, mikint a’ magányrendszer a’ sok hiány miatt nem alkalmaztathatik ugy, mint kivánnók; és alkotunk szabályokat, hogy csak mégis hasonlitson börtönrendszerünk a’ philadelphiaihoz; és mi lesz mindezekből? nem egyéb, mint bihari rendszer! – A’ szabályokat előszámlálni nem czélom, mivel kisebb nagyobb változtatással hasonlitanak azokhoz, mellyek külföldön divatoznak; de mivel börtönökről szólottam, örömmel kell megjegyeznem, mikint a’ bekisért rabok közül azok számára, kik még büntetve nem voltak, letartóztatási helyül egy közbörtön ürittetik ki, és igy – istennek hála! – ezek a’ megitélt gonoszokkali együttléttől megszabadittatnak. – Gyülésünk egyik napján tűz által szakittaték félbe a’ tanácskozás, és lőn a’ tűz körül sürgés forgás, mint illy alkalommal lenni szokott. Mélt. T. L. ur is jelenvolt, ’s mint halljuk, hivatali buzgóságának igen szép jelét adá, igazgatott, rendezett mindenütt, ’s neheztelését nyilvánitá: miért nem valának a’ vízipuskák megtöltve vízzel? De alázatos feleletül nyeré: hogy azért, mert a’ víz belefagyna. Nekem egy gyermek jut eszembe, ki téli időben apjának bámulva mondá: apám, apám! nincs a’ víznek leve. Igy járnánk mi is, ha tulbuzgókodásunk hevében vízipuskáinkat megtöltetnők, szükség alkalmakor nem volna a’ víznek leve!! – Közelebbről megyénkben gazdasági egylet alakult; meglátjuk, lesz e és millyen lesz életjövendője? – Védegyesületünk tagjai szaporodnak. – Megyei évnegyedes közgyülés 1843-ki mart. 6-kán tartatik. –
Lukács György
