HAVASALFÖLD.
HAVASALFÖLD.
A’ Siebenbürger Wohenblatt következő levelet közöl az erdélyi oláh határszélről dec. 30-ról: „Legujabb bukaresti hírek szerint a’ szükséges előkészületek a’ fejedelemválasztásra már megtétettek, ’s a’ választás jan. 1-ő napjára tűzetett ki: tehát csak öt nappal későbbre, mint a’ sarkalatos szabályzat (reglement organique) határozata szerint kelle történnie. A’ nemzet általában olly férfit ohajt a’ fejedelmi széken látni, ki sem aristocratiának sem más idegen befolyásnak nem hódol, hanem a’ fenálló törvényt tartja és ismeri országlása egyedüli sinórmértékének. Ki ne ohajtaná, hogy a’ fejedelemválasztás eredménye a’ nemzet összes ohajtásának és az ország szükségeinek megfeleljen? – Ez azonban még nem bizonyos; mert ámbátor az utólsó fejedelem lemondása nem nagy veszteség: mindazáltal a’ fejedelmi székhez tolúlók közül sem minden kivétel nélkül mindnyájan táplálnak csendes reményeket. A’ hivatalos jelentés szerint nem 7, mint némelly roszúl értesített lapok álliták, hanem 37 választható jelölt ismertetett el illyennek a’ rendes egyetemes gyüléstől. E’ nagy számot ne csodálja senki, mert a’ szabályzattal teljes öszhangzásban vagyon. Csak hatan vagy heten, kik igényelhetni gondolák, hogy a’ kijelölésbe fölvétessenek, hagyattak ki, még pedig – mint mondják – mivel a’ törvényes kort még nem érték el. Ez ellen több oldalról tiltakozások érkeztek; jelesül azt beszélik, hogy Bibesko György oklevelekkel bizonyítá be, mikint ő már 41-dik évét haladja, melly bizonyitásnak Havasalföldön természetesen saját nehézségei vannak, minthogy rendes anyakönyvek (matriculák) csak néhány év óta hozattak be. Kisseleff tábornoknak, kinek neve az oláh fejedelemválasztásra nézve nem kevés aggodalmakat gerjeszte, a’ szabályzat határzatainál fogva ki kelle hagyatnia a’ jelöltek sorából, minthogy sem született oláh, sem első rendű bojár fia. – A’ legújabb stambuli hirek Oroszországnak Szerbiára vonatkozó tiltakozását illetőleg itt is nagy benyomást tőnek, ugy hogy a’ bojárok és nép mindenre készen tarthatják magokat. Minden esetre nem tanácsos a’ fejedelemségeket végsőkre kényszeríteni, mert mellőzve a’ régibb történetek eseményeit, az 1820–21-dik év is fölötte nyomadékos leczkét adhat. Azok, kik azon idők eseményeit jól ismerik, ugy vélekednek, hogy nem Ypsilanti, nem Oroszország, hanem Vladimiresko Tódor szabadítá meg török járomtól a’ fejedelemségeket. Ő volt az, ki – mihelyt Suzzo fejedelem halála köztudomásra jött, hazafigondolkozásu bojárokkal együtt – a’ népet – mikint eszélyesen nyilatkozék – nem a’ porta, nem a’ törvényes hatalom, hanem az „elnyomók” ellen fölizgatá. E’ nyilatkozattal egyértelműleg nem sokára panaszok mentek Moldvából és Havasalföldről Mahmud szultánhoz, mellyek következtében Mahmud a’ két fejedelemséget nem sokára visszaadá nemzeti fejedelmeinek.
