SZERBIA.
SZERBIA.
A’ szerb néplap belgrádi levelezője dec. végéről ismét jelenti, hogy Szerbiában a’ status quo csakugyan el van ismerve az udvarok részéről; hogy a’ franczia és angol consulok megbizóleveleiket a’ fejedelemnek átadták; hogy Vasenko orosz consulnak meghagyatott udvarlását haladék nélkül megtenni. – Mihály volt fejedelem még a’ Bánságban mulat, de Ljubicza fejedelemnő, Milos neje, még Zimonyban tartózkodik, ’s az ideiglen elakadt napidíjakat párthiveinek ismét pontosan fizeti, miután Milos legujabban ismét pénzt küldött nekie. A’ Zimonyban tartózkodó szerbek, nem csak nem engedelmeskedtek az őket hazájokba intő proclamatiónak, hanem még mindig arról álmodoznak, hogy Mihály nem mint fejedelem, hanem mint király, rövid idő mulva Szerbiába visszatérend. Illy mesék százankint koholtatnak e’ vidéken, mellyeket némelly kiseszű idétlenek, a’ budai német és az augsburgi egyetemes ujsággal teljes igazságnak vesznek, hisznek, és velök a’ világot csalják. Hosszasan kikel az említett lapok ’s azoknak levelezője valami doctor ellen, ’s azon saját tapasztalásán épült gyanuját fejezi ki, hogy ama’ lapok sorai arany porral hintetnek be azok részéről, kiknek nótáját fütyölik. – Ugyanilly tartalmú levél közöltetik „a’ szerb szélekről” czím alatt. Az illyr néplap a’ belgrádi ujság után közli Sándor fejedelemnek dec. 12-ikéről szóló proclamatióját, mellyben ez előadván, miszerint sokan az ausztriai császárságba szököttek közül titkon viszszalopakoznak, ’s a’ polgárok között a’ bizodalmatlanság ’s békétlenség magvait hintegetik; rendeli, hogy a’ visszatérni kivánóknak a’ kormányhoz folyamodás utján ’s kizárólag a’ belgrádi réven szabadon álljon ugyan a’ hazamenet; de kik különben merészlenének visszaszökni, azonnal ölessenek meg, ’s azok is, kik az illy szökevényeket befogadnák ’s magoknál rejtegetnék, halálos büntetés alá essenek.
Mint eddig is látók, a’ szerb és illyr lapok telvék apologiákkal a’ fenálló kormány és uj fejedelem iránt, ’s ha e’ lapoknak vakon hinne az ember, ugy a’ mult őszi forradalom némi utófájdalmait kivéve, Saturnus aranykorát vélhetné derülve látni Szerbiára, melly az ő Karagyorgyevics- és Vucsics-Petronievics-féle honboldogitóinak aegise alatt csak sült galambokat lát repülni boldog fiainak szájaiba, ’s melly legszebb reményeket táplál jövendőjére nézve. De igen feltünő, hogy a’ budai német ujság e’ gyönyörű hireket nagyon is meghazudtoló borzalmakkal szokta megtölteni hasábjait. ’S ámbár nem vagyunk hajlandók mindent betű szerint elhinni, mit a’ budai német ujságra nyomva szemlélünk, még pedig annál kevesbbé, mivel tudjuk, hogy ezen lap mindig némi „előszeretettel” viselteték az Obrenovics család iránt, minek forrását kutatni nem szándékunk: levelezései mindazáltal olly körülményesek, olly csalhatlan színét viselik a’ valószinűségnek, minélfogva nem mellőzhetjük, hogy a’ szerb helyzeteknek ezen – nem tudni, való vagy költött? – oldalát is meg ne emlitsük. Ezen hirek szerint, mellyek mind a’ török szélekről költek, Szerbiában a’ szerb lapokban hiresztelt csend helyett a’ legzsibbasztóbb, legzsarnokibb, legundokabb terrorismus uralkodik, melly valaha Szerbián gázolt. Az önkénytől szabadulni akaró nép szünet nélkül erőködik szétrepeszteni a’ bilincseket, mellyekben Vucsics által tartatik, ’s már négy lázadás lőn egymásután fölfedezve; az összeesküdtek: papok, fő- és alrendű polgári és hadi tisztek, helységvének ’stb. (a’ budai ujság számos neveket nevez) – százankint fogatnak el, kötöztetnek meg, ’s részint kivégeztetnek, részint börtönbe hurczoltatnak. Az említett német lap legnagyobb körülményességgel beszél el számos illy eseteket. Sándor fejedelem, ki nem hajlandó minden halálos itéletet aláirni, – a’ nép szabadon (?) választott fejedelme, a’ forradalom első hősétől szemrehányásokkal illettetik, hálátlansággal vádoltatik, ’s ha ezért az alattvalót megfeddeni merészlené, saját fejedelmi lakában fogoly gyanánt őriztetik. Igy teljességgel nem néznek ki a’ mézes hetek. A’ foglyoknál vallatásra kínpad is használtatik, ’s igy aztán természetesen nem nagy mesterség honárulási bűnök nyomába jőni. Számkivetések is napi renden vannak, ’s nem kevés szerb kénytelen elhagyni hazáját. A’ kereskedés is pang a’ határzár miatt, pénz és hitel oda lett. A’ fejedelemválasztásról is gyönyörű adat közöltetik. Wukicsevics, poxareváczi főtiszt, a’ kerület 500 véneit összehivatá, ’s mindegyiket külön megkérdezé: akarja e, hogy az adó hat tallérról ötre szállittassék? mire természetesen mindenik „igen”-nel felelt. Erre Wukicsevics a’ választási oklevelet előmutatván, azt az érintett adóleszállitásról szóló iratnak mondá, ’s fölszólitá a’ véneket, hogy aláirt neveik mellé keresztet csináljanak. Illy csellel történt a’ választás ’stb. Feltünő még a’ budai ujságban, hogy eddigelé határozottan orosz befolyást vélt lappangani a’ szerb események hátterén; darab időtől azonban olly szinben festi a’ fenálló rendszert, mint mellyet Oroszország egyenesen roszal. Különös végre ama’ hir is, mellyet a’ „Hamburger Correspondent” ’s utána a’ lipcsei Allgemeine is közölt: miszerint Ausztria, Anglia és Francziaország közt egyezkedés köttetett a’ szerb ügyek rendezésére, ’s hogy e’ hatalmak részéről közös jegyzék közöltetett volna a’ portával Mihály fejedelem visszahelyezése iránt, mire azonban a’ porta nem akarna hajolni. Ez azonban olly hir, mellynek, az említett forráson kivül, eddig semmi biztos alapja nincsen, ’s ennyi ellenkezőből mit kelljen valónak tartani, csak akkor tudhatni, ha a’ bonyolodott drama szemeink előtt ki leend bontakozva.
