Tájékozás.
Tájékozás.
Ugy tetszik, Schiller tanácsolja valahol, hogy a’ jövendőt számba vegyük, ’s ne tegyük tetteink eszközévé; „Nimm die zögernde (Zujunft) zu Rath, nicht zum Werkzeug deiner That. Hol tanácsot nem követik, ott nem lehet nem csalatkoznunk, midőn a’ tegnapról holnapra vonunk következtetést. – Azt hivők hogy gr. Széchenyi István urnak az „éljen” kiáltások elleni hely- ’s idő-tévesztett impraeticus táborozására a’ Világ ignorálandja, mikép a’ leczke őt legközelebbről érdekli, sőt azt magasztalandja. E’ hitre jogositva valánk, mert a’ nemes gróf, a’ függni ohajtó Független előbbi számában, e’ táborozást, – némi igen positivus oldaltekintettel a’ Világra, már megkezdette; a’ Világ pedig nem szólott talán a’ kérdéses czikkről? – korán sem! mert hiszen ebből semmi sem következett volna, miután arra okot, hogy akármelly hirlapszerkesztő ne ismerjen sürgetőbb foglalatosságot, mint akárki megtámadóvali czivódást, mi teljességgel nem találhatunk; – hanem szólott, igenis szólott azon ur, ki a’ szalmacsépelés mesterségét üzi; ’s a’ nemes gróf kérdéses czikkének szellemét, irányát – a’ jámbor – a’ mint tudá, ismerteté, de az említett „oldaltekintetet” teljesen ignorálá. – Innen vonánk következést a’ jövő számra. – Csalatkozánk, – vagy tulajdonkép nem is csalatkozánk, hanem nem tudjuk, mit vegyünk a’ Világ képviselőjének. Mert annak legutóbbi számában három czikk van gr. Széchenyi István urat illető. – Az egyik A.– urtól, ki a’ Világban gróf Dessewffy Aurél ur helyére lépett; – ez férfias nyilatkozat; – tartalma: „Gróf Széchenyivel örömmel, mig a’ meggyőződés engedi, ha nem engedi, ellene.” – Ez olly nyilatkozat, mellyet mi, barát és ellenség, nagy és kicsi irányában követni mindig kötelességünknek ismertünk, ’s fogunk ismerni jövendőre is: azt tehát szivünkből helyeseljük. – Utána jön egy „fontolva haladó academicus” a’ ki száraz-nyersen megmondja academiája másod elnökének, hogy kérdéses czikkében a’ közönséggel illetlenül tiszteletlenül bánt, ’s gróf Széchenyit a’ közönség helyeslő tiszteletére vagyis (nevezzük a’ dolgot saját nevével) a’ népszerüségre nézve Ezóp rókájához hasonlitja, ki a’ bakatorral coquettirozott. – Ezen academicus urat mi bátor legénynek neveznők, ha sisakját levette volna; különben őt Kállay Ferencz ur academico-collegiacus tudósságára bizzuk. Minap, midőn Q ur a’ m. t. társaság közgyülése után Hellasz-ra hivatkozott, mondván: hogy fénylett minden nemzetek fölött mint nap a’ csillagok fölött, mégis csekély száma miatt fel nem olvasztá a’ barbárokat: ezt bizonyosan minden nemtudós, és Kállay Ferencz urat kivéve, minden tudós is megértette; mert hiszen minden gyermek tudja, mikint a’ hol civilisatio volt, az görög volt, a’ Paropamisustól ultima Thule-ig; de a’ görög nemzet semmivé lőn, ’s rommaradványai barbárokká lettek, ’s ámbár Navarinnál egy uj Görögországot compingáltak is az orosz kötelen vontatott angol sorhajók, de Hellasz nincs, és nem lesz soha, mint bokorgalylyá nem ifjuland soha azon élőfa, mellyhez, midőn még vessző volt, az álmában elaggott Endymion fejét hajtotta; – de Kállay ur „ad vocem”: Hellasz ellenállhatlan viszketeget érzett magában, classicus tudományosságát szétteringetni, és mondá: Q ur tudatlan ember, nem tudja, hogy Bactriában, meg tán még Paphlagoniában ’s Beiledulgeridben is görögül beszéltek, és észre nem vevé, hogy nem tesz egyebet, mint Q ur rövid szavaira egy amplificationalis mártást önt; melly egyébiránt már száz compendium-ban megirva van. – De hiában, ad vocem „Hellasz” lehetetlen volt olvasottságával azt nem tennie, mit a’ német igy nevez: auskramen. – Nem kételkedünk, hogy ad vocem: „Ezóp és róka és bakator” is hasonló ösztönt érezend; és a’ fontolva haladó academicusnak megmagyarázandja, mikép az Ezóp uram, az ő rókájának az ő bakatora tulajdonkép nem bakator volt, hanem azon szőlőfaj, mit Plinius Appiánának nevez, mi pedig muskatalnak, melly nevét Pancirollus szerint a’ muscarum tela kapta, minthogy ez rajta gyakran észrevehető. – Igy hát majd tanulunk mi tudatlanok. – Végre harmadik czikk a’ Világban gr. Széchenyiről az üres szalmakalász, ebben a’ gróf Széchenyitől kapott oldaldöfések ignorálvák.
A’ dolog e’ helyzetében mult számunkbani conjuncturánk nem egészen teljesedvén, nem látjuk idején a’ tájékozást ez uttal tovább folytatni, mert bővebb tapasztalás kell hozzá, hogy megtudjuk, mi lesz (ha ugyan lesz) ez uj helyzetben a’ Világ iránytűje. Annyit tudunk, hogy A.– urtól csak férfiasságot, a’ kalászcséplőtől csak szalmacsépelést várhatunk, ’s az academicus? – – – evviva academico!! – majd meglátjuk. –
A’ magyar nyelv ügye iránti tájékozással tehát ez uttal annyival inkább felhagyhatunk, mivel az időszaki sajtó e’ részbeni állása némileg mult számunk vezérczikkéből is kivehető. – De nem mellőzhetünk röviden egy figyelmeztetést. Emlékezni fognak tisztelt olvasóink, mikint lapjaink mult évi utólsó számában említők, hogy a’ Jelenkor azon szorultságában, mellybe gr. Széchenyi István urnak academiai beszéde által a’ magyar nyelv ügyére nézve jött, nem tudván mit csinálni, bizonyos B– ur által egy czikket iratott a’ P. Hirlap ellen, mivel ez List Fridriknek magyarországróli legujabb érdekes iratát közlötte. A’ morgadalmas czikk tengelye ez: Kossuth, lapjába, nézeteivel ellenkező czikket nem szokott fölvenni: tehát azt tőle ajánlott czikknek kell tekinteni. – Erre tulajdonkép nem kell felelet, a’ mint nem felelénk a’ Világ szalmacséplőjének, maga magával, ’s Világának német vámszövetségrőli nyilatkozataival merőben ellenkező handabandá-jára. – Azonban a’ Jelenkor uj metamorphosisa eszmetársulatánál fogva, egy pár tréfaszót mégis ejténk, ’s B– urat megkérők, hogy ha harczolni akar, válaszszon magának más tért. – Erre B– ur (Benczur János) a’ Jelenkor 104-ik számában magát megnevezi, ’s megmondja, hogy ő bizony azon térről nem tágit. – Mi a’ B– betűvel jegyzett jelenkori czikkekben már régóta annyi jelességet vettünk észre, hogy valódi örömünkre szolgált, azok irójának nevét megtudni, ’s benne literaturánknak egy szép reményét ismerni meg. – Sajnáljuk ugyan, hogy neve alatti első föllépése haszontalan szélmalomharcz: azonban, ha csakugyan nem akar e’ térről tágitani, nem a’ mi gondunk. – Czéljára nézve a’ Világ vámszövetségrőli állitásaiban bő anyagot találhatott volna; – nálunk illyesmit találnia nehéz lesz. – Hanem azt fájlaljuk, hogy valótlanul idézett, midőn lapjaink 127-ik számára hivatkozék: annak bizonyságaul, hogy mi a’ birhatásjogot akárkire széles e’ világon, minden megszoritás nélkül, kiterjeszteni akartuk volna. – Mert ott nem csak az nincs, mit B– ur állit, sőt inkább e’ szavak vannak: Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a’ birtokolhatási jogot az 1715: 23 t. cz. értelmében Magyarország minden lakosának visszaadni korántsem annyit tesz, hogy szabad kaput tárjunk jogaink azonnali osztályára az egész világ minden népének ’stb. – Ha B– ur roszalja azt, hogy Magyarországban mindenkinek (’s nem csak Magyarország minden lakosának) birhatási jog adassék: ugy ne velünk vitázzon, hanem gr. Széchenyivel; mert ez az ő ajánlata. (Lásd: Stadium 4. törvény, 31. lap.)
